Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

kök, Horváth Sándor lelkész és Sztehló Kornél egyetemes egyházi ügyész. Radó beszédében utalt a memorandum tartalmára és különösen kiemelte, hogy mivel a lelkészi jövedelem kiegészítése címénél, tekintettel arra, hogy ők már a lelkészi jövedelem kiegészítése iránt erejük megfeszítésével is intézkedtek, aránylag csekély összeg jut: indokoltnak tartaná az egyházi alap dotációjának felemelését. Wlassics miniszter örömének adott kifejezést, hogy közvetlenül érintkezhetik az ágostai ev. egyház küldöttségével s reménye van, hogy bizonyos félreértéseket sikerülni is fog eloszlatni. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a törvényjavaslat tulajdonképen az egyes egyházaknak azon sürgető kérelme alapján készült, hogy a csekélyebb javadalmazású lelkészek segélyezésére a költségvetésben évenként felvétetni szokott összegek nyújtása ne a változó kormányok felfogásától függjön, de törvényileg biztosíttassék. Ennek az óhajnak kivánt megfelelni, midőn a törvényjavaslatot benyújtotta. Hivatkozott arra, hogy már állásából folyólag senki talán már több alkalommal ki nem fejtette azokat az alapelveket, a melyek alapján az állam és egyházak közötti viszonyok rendezendők Kifejtette, hogy a különféle egyházak különböző történelmi alapon fejlődve, különböző szálakkal vannak összekötve az állammal és ha arról lenne ma szó, hogy az állam és az egyházak közötti összes viszonyok törvényileg szabályoztassanak, elismeri, hogy az a nyers egyenlőség elvei szerint nem történhetnék. Ekkor lehetne erről szó, hogy különböző törvények oldják meg az egymástól különböző-Ieg fejlődött egyházaknak az államhoz való viszonyát. De a jelen törvényjavaslat keretében ez alkalommal pusztán arra vállalkozott a kormány, hogy a lelkészek létminimumát biztosítsa. Ez a törvényjavaslat nem a lelkészek állásának és fizetésének rendezéséről szól. de csupán azon akar segíteni, hogy egy meghatározott létminimumig kiegészítse a lelkészek jövedelmét. Ugyanazon kvalifikáció mellett pedig épen nem volna méltányos különböző mértéket alkalmazni. A létminimum természete hozza tehát magával, hogy egy törvényben a kvalifikáció különbségéhez mérten egyenlő elvek szerint történik a megoldás. Határozott félreértése eeen törvényjavaslatnak az:

mintha ezzel a költségvetésből a különböző címeknél nyújtott egyházi segélyezés megszűnnék. Kijelentette, liogy megnyugtatásul kész a törvényjavaslatba felvenni oly intézkedést, mely e tekintetben minden kételyt kizár. Magától értetődik, hogy az állam a különböző vallásfelekezetek kulturális és egyházi szükségletei elől ezek fejlődéséhez képest el nem zárkózhat. Habár a kormány arra nem vállalkozik, hogy a felekezetek összes egyházi és iskolai szükségleteit az állam fedezze, mert ez a szekularizációra és a többi egyházi alapok konfiskálására vezetne és ezt a kormány feltétlenül kizártnak kívánja tekinteni, de ez, mint helyesen jegyezte meg a küldöttség szónoka is, az egyházi autonómiák tökéletes megsemmisítése volna: mégis az 1848. XX. t.-c. 2. szakaszában lefektetett viszonossági elv alapján a bevett vallásfelekezetek iskolai és kulturális szükségleteinek támogatásáról, istápolásáról gondoskodni köteles. Kiemelte, hogy hivatalalos tudomása van arról, hogy az eddig kapott rendkívüli segélyből, több lelkésznek jövedelme már 800 frtig kiegészíttetett; gondoskodni kiván arról, hogy a jövedelemkiegészítés fokozatos végrehajtása meg ne akadályozza azt, hogy ezek jövőre is azon 800 frtig kiegészített jövedelemmel bírjanak. Kiterjeszkedett a miniszter 'arra a kifogásra is, hogy a törvényjavaslat a kormány részére bizonyos diskrécionárius hatalmat biztosít és kiemelte, hogy hazafias egyházak sohasem jöhetnek abba a helyzetbe, hogy autonómiájukon a legcsekélyebb csorba is ejtessék; de viszont, lehetetlennek tartja, hogy az állam segélyezze azokat, a kik az állam létalapját támadják meg hazafiatlan magatartásukkal. Reméli, hogy egyáltalában egy egyházzal szemben sem lesz ezen a téren összeütközés; de ily intézkedés nélkül a törvényjavaslat törvényerőre emelését lehetségesnek nem tartja. Változó kormányok esetleges visszaélésére való hivatkozással, ki kellene küszöbölni törvénytárunkból minden oly intézkedést, mely a parlament ellenőrzése mellett működő kormány erejének fokozására szolgál. Alkotmányos érzékű kultuszminiszter, tárgyi ok nélkül soha sem fogja magát szembeállítani az autonóm felekezetek fegyelmi ítéletével, mert a nyilvánosság hatalma is elsepri. Alkotmányon kivül álló kormányok pedig a törvényeket nem szokták tiszteletben tartani. A visszaélésekből vonható érveléssel legnemesebb es legmagasztosabb intézményeinket is ki kellene küszöbölni törvénytárunkból. Még több részletkérdést is megérintett a miniszter, a melyekben bizonyos módosításokat, helyezett kilátásba és a melyek megnyugtatóan hatottak a küldöttség tagjaira. Radó Kálmán köszönetet is mondott újra a miniszternek, hogy ő behatóan nyilatkozott a kérdésről és a törvényjavaslat egyes részleteiről is a szükséges felvilágosításokat megadta. Ezután a miniszter az evangélikusok kongruájáról még hosszabb eszmecserét folytatott a' küldöttség tagjaival s ezek, körülbelül egy órai időzés után, kedvező reményekkel távoztak a kultuszminiszteri palotából. Vélemények a kongrua-javaslat felől. A Debreczeni Prot. Lapban Nagy István harasztosi lelkész ír a javaslatról s erősen kifogásolja, hogy a javaslat a prot. egyházak előleges meghallgatása nélkül nyújtatott be, »mert egyházalkotmányunk sérelme nélkül sem jogokat tőlünk, a mi beleegyezésünk nélkül elvenni nem lehet, de azokat, vagy adományozásokat is osztogatni, elfogadni az egyház hivatalnokainak, mint ilyeneknek, az egyház beleegyezése nélkül nem lehet.« »Az állammal csak az egyház egyeteme állhat szemben, csak az teheti, hogy egy meghatározott összegben kérje az állami segedelmet, lelkészeit pedig ettől — ha ez álláspont helyessége felől a minisztert és törvényhozást meggyőzni nem lehetvén, a törvény ilyen módon hozatnék meg — az egyház egyeteme el is tilthatja*. Szomorúan panaszolja, hogy nagy papjaink s egyházi felsőbb hatóságaink a lelkészek s a gyülekezetek nyomorúságairól nem vesznek eléggé és idejében tudomást, hogy igazában segíteni törekednének. Nagy bajnak látja, hogy a javaslat a természeti szolgálmányokban való fizetési rendszeren változtatni s a lelkészfizetési terheken könnyíteni nem akar. — Az Evang. Egyh. és Isk. Lapban Mayer Endre a javaslatot elfogadhatónak, de több tekintetben módosítandónak tartja. így szerinte a törvényben azt kellene kimondani, hogy csak rendes lelkészképesítéssel biró egyének részesülhetnek államsegélyben. Hogy továbbá a lelkészek politikai ágensekül ne használtathassanak s a miniszteri önkénytől függésbe ne hozassanak, a miniszter helyett egy parlamenti, vagy egy vegyes bizottság, vagy bíróság legyen azon felső fórum, mely a vitás esetekben döntsön. A jövedelem megállapításnál ne az utóbbi öt, hanem az utóbbi 10 év átlaga legyen irányadó