Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

TÁRCA. Az úgynevezett »indus-evangélium«-ról. (Folytatása és vége.) Dr. Pékár Gyula erről a Notovics-féle »indus evangéliumról azt mondja: »ezen csudálatos és érdekes fölfedezésekért a dicsőség Notovics Miklós orosz utazót illeti meg«. Pékár három cikkére, ugyancsak ,az Athenaeumban a következő szószerint közölt cáfolattal feleltem: Az »Athenaeum* 1897. évi 2., 3., és 4. számaiban indus evangélium címen cikksorozat jelent meg, a mely Notovics Miklós »La vie inconnue de Jesus Christ.« Páris, 1894. című könyv tartalmát adja elő. A magyar cikk írója azt állítja, hogy »senki se vonja kétségbe Notovics jóhiszeműségét«. Erre az állításra vonatkozólag legyen szabad kinyilatkoztatnom, hogy az nem felel meg a tényállásnak. Lássuk először Müller Miksa véleményét! Müller Miksa már 1894. év októberében kifejezi kételyét Notovics könyve ellen, s azt mondja: hogyan lehet az, hogy ilyen fontos irat, mint az állítólagos indus evangélium, nincs felvéve a Kandjurba vagy a Tandjurbas, Körösi Csorna Sándor és Nanjio Bunyiu, (az utóbbi buddhista bibliográfus,) mitsem tudnak Issa sutrájáról! Notovics úgy mondja, hogy egy római bíbornok nem óhajtotta az indus evangélium megjelenését! — Ugyan miért? Ha Issa története hiteles lenne, sok nehéz kérdés megfejtést nyerne; az evangélium csodáit meg a róm. kath. egyház nélkülözheti, a traditio ez irányban elég pótlékot nyújtván! Notovics felfedezését Renannak nem adta át! — Ugyan miért? Renan bizonyára oly önzetlen lelkülettel bánt volna Notovicscsal, mint Hamdy Bey-el, a ki pedig Syriában, tehát Renán kutatásai terén tett felfedezéseket. Ezen és más egyéb érvek alapján Müller Miksa Notovics becsülete megmentése céljából azt sejteti, hogy az egész mű Notovics jóhiszeműségének a buddhista barátok által történt rút kijátszása. Nöldeke Tivadar, a híres strassburgi orientalista 1894. év májusában a »Nation« hasábjain boncolja Notovics könyvét s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az egész kétségkívül modern európai ember munkája. Érvei: 1. Hogy lehet az, hogy az indusok, a kiknél a történeti érzék csaknem hiányzik, egy távoli barbár ország fiának életét és tanát feljegyezték ? 2. Az Issa név a Krisztus után 700 év előtt Indiába nem juthatott. 3. Jézus Dzsaggernatba (522. 1.) nem mehetett, mert ez a város akkor még nem létezett. 4. Hogy a brahmánok egy hozzájok nem tartozó közönséges barbárt, tehát a legalsó kasztba tartozó hindunál is alábbvaló embert, örömmel fogadnak maguk körébe és őt szent titkaiba avatják, — nagyon kevéssé felel meg eddigi ismereteinknek. 5. Az indus evangéliumban levő nőmagasztalás keleti embertől nem származhatik. 6. Az ily állítások, mint pl. hogy a hinduk és chinaiak Mózes idejében pergamenre írtak, még csak csekélység számba mennek; de halld és csudáld! »1580-ban Kr. e. Krichna nevű brahmin a Védákat összegyűjtötte és négy könyvbe rendezte: Richt, Jagour, Saman, i\rtafan, ezért nevezték őt Viassának, t. i. »CJ1UÍ, qui a recueilli et divisé les Vedas«; továbbá ő szerkesztette a »Vr

édanthát, 18. Puránát*. »Majdnem minden szó képtelenség (Unsinn)*. »Lehet, hogy ez az esetlen koholmány (plumpes Machwerk) 1750 táján meg tudta volna téveszteni az európai tudományt, ma azonban már e veszélyen túl vagyunk!* Holtzmann Henrikegyetemi tanár a »Deutsche Literatur Zeitung«-ban (1894. szept.) nyilatkozik Notovicsra vonatkozólag: »Alig van már szükség bőven előadni, hogy a Jézus életére és tanítására vonatkozó kettős újdonság nem egyéb, mint az olvasókra kötött medvebőr, a melynek birtokába Notovics, a bátor vadász Tshokodar vagy Thadschwa falu közelében jutott. A szakember azonnal tájékozódik Notovics könyve felől, a mint az evangéliumi történetek közül a legbiztosabbat (t. i. Jézus pörbefogatása) értéktelenné teszi, míg ellenben Jézus Bethlehemben történt születését, a betlehemi gyermekek legyilkoltatását bizonyítja. Az egész mű: »bodenloser Sc*hwinde!!« Álljon itt néhány újabb, kezemügyében levő nyilatkozat is • Dr. Steck R Berlinből (1897. október 26.): »Notovics irata, a mint elejétől fogva látható volt, csupán a képzelet termékének bizonyult«. Berlinből (1897. október 22.) Harnack D. egyetemi tanár: »Notovics könyve már régóta le van leplezve, mert hamisítás és ostobaság. Mivel e művet eleve szédelgésnek tartottam, a rá vonatkozó irodalommal sem foglalkoztam. Értelmes emberek előtt e munkát cáfolni nem szükséges*. Garbe R. tübingai egyetemi tanár (1897. október 27.): »Notovics Miklós művét egy szakember se veheti komolyan*. Zachariae T. hallei egyetemi tanár: (1897. X. 22.): »Notovics könyve — — — merő szédelgés«. Schürer E. göttingai egyetemi tanár (1897. X. 18.): »Notovics könyvének tartalma határozottan közönséges csalás!« Rausralit D. heidelbergi egyetemi tanár (1897. X. 20.):» —- — — előttem misztifikációnak tünt fel*. Wilhelm Jenő jenai egyetemi tanár (1897. október 28.):» . .. E könyv szédelgésnek bizonyult*. Wellhausen Gyula göttingai egyetemi tanár (a ki greifswaldi theologiai tanszékét 1882-ben önként elhagyta, mivel ^egyáltalában már nem áll az evangéliumi egyház talaján*) 1897. XII. 13 án ezt írja hozzám Nutovics könyvéről: ». . . a puszta címből teljesen bizonyos az, hogy e mű szédelgésre és csalásra vezethető vissza*.