Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

Nöldeke F. strassburgi egyetemi tanár, már általam ismertetett nézetét, 1897. november 1 én hozzám írt soraiban e kifejezésekkel tartja fenn: »Hogy ez a munka szemtelen és egyúttal ostoba hamisítás, absolute bizonyos*. Notovicsot azonban legnagyszerűbben Douglas Archibald agrai (India északkeleti részben) professor leplezte le, a ki az 1895. év nyarát arra használta fel, hogy a Notovics könyvében említett utakat követve, végére járjon a dolognak. Bár Notovics iránt érzett teljes bizalommal kelt útra, már a Sind-völgyben megrendült a hite Notovics igazmondásában. Notovics hirhedt könyvében ugyanis elmondja, hogy a Sind-völgy ben párducokkal, tigrisekkel, leopárdokkal, fekete medvékkel, farkasokkal és sakálokkal találkozott. Ha'iena falu közelében Notovics szemeláttára állítólag az egyik kulit párduc ette meg. Douglas néhány öreg haienai lakossal beszélgetvén, úgy értesült ezektől hogy sohasem hallottak vagy láttak tájékukon párducot vagy tigrist; annál kevésbbé tudnak arról, hogy európai utassal levő kulit párduc falt volna fel. Douglas a Sind-völgvben egyéb fenevadat nem látott, mint egy vörös medvét, de az is a lőtávolon kivül igyekezett. Douglas Lehbe érvén, tolmácsul felkért egy Joldan nevű tibeti úriembert, a ki a himisi főlámának lefordítván Notovics' könyve tartalmát, a főláma így fakadt ki boszúsan : Nincs-e Európában mód annak megbüntetésére, a ki ilyeneket hazudik? Douglas azután a következő kérdéseket tette fel a főlámának: 1. Ön-e himisi kolostor főlámája?—Felelet: Igen! 2. Mióta tölti be ezt az állást? — Tizenöt év óta. 3. Látott-e ön, vagy buddhista baráttársai közül valamelyik ebben a kolostorban valaha európai embert, a ki kitörte a lábát ? — Nem láttam a legutóbbi 15 év alatt. Ha európai ember súlyos sérüléstől betegen tartózkodott volna kolostoromban, kötelességem lett volna ezt a lelki wazirnak bejelenteni. Ilyen eset azonban sohasem fordult elő. 4. Mutatott-e ön, vagy a barátok egyike valaha valami »Issa élete* című művet (könyvet) valami sahibnak (idegennek), s megengedte-e ön néki azt lemásolni és lefordítani ? Ilyen könyv nem létezik a kolostorban és az én hivataloskodásom ideje alatt egy idegennek sem engedtetett meg a kolostor kéziratai közül csak egyet is lemásolni, vagy lefordítani. 5. Létezik-e az önök tudomása szerint a tibeti kolostorok valamelyikében olyan könyv, a mely Issa életéről szól ? Én már negyvenkét éve láma vagyok és tüzetesen ismerem a fő buddhista könyveket és kéziratokat, de sohasem hallottam olyanról, a mely Issa életéről tesz említést ; erős és becsületes meggyőződésem, hogy ilyen nem is létezik. Kérdezősködtem a tibeti többi kolostorok főlámáinál ez irányban s azok úgy nyilatkoztak, hogy oly könyvet vagy kéziratot, a mely Issa nevét említné, egyáltalán nem ismernek! 6. Notovics Miklós nevű orosz, a ki az ön kolostorát 7—8 éve látogatta meg, úgy nyilatkozik, hogy ön vele a régi egyptomiak, assyrok és az izraeliták vallásáról értekezett. Én egyáltalában semmit sem tudok az egyptomiakról, assyrokról és az izraelitákról, ezek vallásáról se tudhatok hát semmit sem. Én ezeket a népeket soha semmi idegennek (sahib) nem említettem. 7. Tud-e ön oly buddhista iratról, a mely pali nyelven Íratott? — Páli nyelvű buddhista iratról nem tudok az itt levő iratok szanszkrit és hindi nyelvből lettek a tibeti nyelvre fordítva. 8. Kapott-e ön valaha idegentől zsebórát ébresztő órát és hőmérőt ajándékba? — Soha idegentől ilyen ajándékot nem kaptam. Hogy mi lehet a hőmérő, azt egyáltalában nem tudom. Annyi bizonyos, hogy nincs a birtokomban. 9. Beszél-e ön urdu vagy angol nyelven ? — Nem tudok sem urdu, sem angol nyelven beszélni. 10. Nagy tiszteletben tartják-e a buddhisták Issa nevét? — Még csak a nevéről sem tudnak; a lámák közül egy se hallotta e nevet, kivéve misszionáriusoktól és más európai forrásból. E nyilatkozatot aláírta és hiteles pecséttel ellátta a himisi kolostor főlámája, Douglas tanár és Joldan Shamwell jelenlétében 1895. év június 3-án; Douglas meg Müller Miksának küldötte meg. Müller Miksa e nyilatkozatot a következő szavak kíséretében adja közre a Nineteenth Centuryban 1896-ban: »Kötelességemnek tartom, hogy a legalázatosabban bocsánatot kérjek a kis Tibetben levő himisi kolostor kitűnő lámáitól, mert őket ily léhaságra képeseknek tartottam. (Müller Miksa ugyanis Notovics érdekében 1894-ben ügy nyilatkozott, hogy Notovics könyvét e himisi kolostor lakói koholták). Notovicsnak Douglas tanár által történt teljes megcáfolása, helyesebben megsemmisítése után semmi szükség, sőt semmi mentség sem forog fenn arra vonatkozólag, hogy valaki ama merész orosz utazót (Notovicsot) kímélni megkísértse. Nem őt tették lóvá. de ő akart minket azzá tenni« . . . »Egyáltalában kétkedem abban, hogy a szanszkrit vagy pali nyelvtudósok közül, vagy a buddhismus komoly ismerői közül csak egyet is rászedett volna Notovics. Ép úgy lehetne a Brahmaputrában a Jordán vizét keresni, mint Krisztus életét Tibetben!* ím, bemutattam nagy tudósok véleményét Notovicsról, a ki valóban nem érdemelte meg azt a tisztességet, hogy az 1897. évben még akad magyarországi ismertetője, a ki azt mondja, hogy »Notovics jóhiszeműségét senkise vonja kétségbe!® Tudom, hogy a magyar ismertető tárcaíró, a ki járt ugyan »éjszakon és délen* — de Notovics után keletre, sőt még nyugotra sem ment el. Azt azonban itthon is megtehette volna, hogy legalább megnézi az általa többször idézett Luk. I. 80. helyet, a hol tényleg e sorok