Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

az egyes nemzetgazdaságtani iskolákat és irányokat egymástól. A nemzetgazdásznak tehát egészséges erkölcsi alapelvekre kell törekednie, míg viszont a politikusoknak a gazdaságtani theóriákat vallásos-erkölcsi kiinduló pontjaikban kell vizsgálniok. Oly nemzetgazdaságtanra kell törekednünk, mely a nép erkölcsi tudatának és jogi érzékének megfelel és annak emelésére és megvédésére képes. E ponton azonban a legfontosabb szerep az egyházat illeti meg. A theologia a nemzetgazdaságnak, az egyház pedig a népnek tartozik azzal, hogy a gazdasági és a szociális élet kérdéseinek lehető megoldása céljából kamatoztassa azokat a kincseket, a melyek hiv sáfárkodás céljából bízattak reá. S ezzel Nathusius müvének II. része foglalkozik. Mindjárt az első fejezet az egyház előfeltételeivel, eszközeivel, a törvénynyel s az egyházi cselekvés céljaival foglalkozik. Nathusius fájlalja, hogy eddigelé a prot. theologia nagyon egyoldalúlag, kizárólag Rómával való ellentétes viszonyában tárgyalta az egyház fogalmát, miáltal annak szociális oldala és jelentősége nem domboro -dot* ki eléggé. Az egyház nem annyira öncél, mint inkább »Krisztus müve folytatásának organuma e földön*. Szerzőnk positiv ker. vallásos világnézete szerint »az isteni világrendet a bűn zavarta meg, annak helyreállítása a Krisztusban történt megváltás feladata. A földi élet szempontjából minden baj a bűnnek s minden jó a Krisztusnak műve*. A megzavart isteni világrendről szóló ker. tannak gyakorlati folyománya az, hogy »ez a földi baj ugyan enyhíthető, de teljesen meg nem szüntethető«, a miért is szerzőnk erős eschatologikus hittel »új kozmikus életrendet* vár és remél a Krisztusban. A ker. egyháznak, az evangéliummal egyetemben, Istennek szent akaratát kell hirdetnie, a melyhez úgy az egyes ember, mint a közösség a maga erkölcsi cselekvésében állandóan kötve van. Általában minden egyházi ténykedésnek nem annyira egyes. ker. lelkek és gyülekezetek, mint inkább ker. népek és nemzetek megnyerésére kell törekednie. Ez leend az összes népek világának igazi evangélizálása és christianizálása, a kovászról szóló parabola értelmében. Az egyház, midőn Isten igéjét hirdeti, isteni életrendet is hirdet, a mi a »keresztyén társadalom« eszméjében jut kifejezésre, s a theologiának a nemzetgazdaságtannal való együttes munkásságát teszi szükségessé. »A ker. társadalomról« szóló 2-ik fejezet Nathusius müvének legszebb fejezete. Alapja a kijelentés, társas gazdasági faktorai az egyes népegyéniségek, a család a munka, a vasárnap, a vagyon, a rendek s a világforgalom. Már az ószövetségnek erős szociális oldala van. A gazdasági élet vallásos-erkölcsi alapon épül fel, s az Isten áldása az alapvető nemzetgazdasági fogalom. A gazdálkodó vallásos ember gazdasági motívuma az Isten iránti hitbeli engedelmesség; munkásságának eredménye az isteni áldás, célja a nemzeti jólét. Az ószövetség gazdasági rendszerét teljességre juttatta az újszövetség szociális szelleme. Egyedül a keresztyénség az egészséges szociális fejlődés elméleti alapja, a mennyiben az emberi társadalom újjászervezésére törekszik az egész vonalon. A keresztyénség lényegében véve társadalmat és népjogot alkotó hatalom. Az első szociális faktor a népegyéniség, mint az emberi társadalom nélkülözhetlen feltétele. Az internationalis kozmopolitizmusnak a keresztyénségben s a reformációban helye nincsen. Méltán csatlakozik hozzá, mint isteni életrend, a család és a házasság s általában a ker. otthon. Ezeknek fentartása, nevelése és fejlesztése elsőrangú szociális és állami feladat. E tekintetben a mai lakás- és család viszonyok gyökeres reformot kívánnak. Ehhez csatlakozik a munka, mint az embernek istentől rendelt életfeltétele s a keresztyén erkölcstannak egyik legelső alapkövetelménye. A miért is a keresztyén társadalomban meglegyen a lehetőség arra, hogy mindenki dolgozzék, munkájának méltó jutalmát vegye s munkájában emberi és keresztyén hivatását betölthesse. A szociáldemokratia helyes bírálatot gyakorol ugyan a mai munkarenden, de a mi positivumot nyújt, az a társadalom fel forgatására vezet. A munka megkívánja testi és lelki szempontból egyaránt a pihenést, s ez a vasárnap kérdésére vezet. E ponton a mai erkölcstan kiegészítésre szorul, bár a reformátorok irataiban megvannak a vasárnap méltó megünneplésének nyomai. Vasárnapról csakis az emberi munkaéletnek ker. felfogása alapján lehet szó. A belmisszió s az orvosi tudomány jött a vasárnap segítségére. A társadalomnak isteni életrendet kell látnia a hat munkanapra következő vasárnap megünneplésében, a miért is senki e jogában meg ne akadályoztassék s mindenki önmagára nézve a társas élet épsége érdekében ismerje el az életrend kötelező érvényét. Egy további szociális faktor a vagyon, mely épen nem »Fremdtum«, mint Lassalle tanítja. E tekintetben is hiányos a mai erkölcstan. A ker. társadalom egyik létfeltétele, hogy annak tagjai a személyes munkaerő emelése céljából személyes tulajdonnal bírjanak. E téren nagy érdeme van Laveleye fejtegetéseinek. Annyit ér a vagyon, a mennyire azt ethikailag felhasználjuk s az erkölcsi akarat és szellem szolgálatába hajtjuk. A szociáldemokratikus kollektív vagyon a család és a társadalom fel forgatására vezet s az egyesnek személyes erkölcsi önállóságát teljesen megszünteti. A vagyon a felebaráti szeretet terén lekötelez; míg annak kinövései a börze, a pénzpapir s az értékpapirvilág. A mai börzespekuláció a jelenkor legnagyobb szociális veszedelme. Végül szociális faktor a rendek különbsége s a világforgalom. A rendek különbségét a ker. egyház is elismeri s nem barátja az egyenlősítésnek. De a rendek közötti viszony ker. erkölcsi és emberies legyen, s az ú. n. 4-ik rend testületi szellemének s jogosult érdekeinek leigázására ne vezessen. A rendek új jogának megteremtése a mai szociálpolitikusok egyik elsőrangú feladata. A gazdasági világforgalom ker. emelésére és áthatására jótékonyan hat a misszió. Internacionális eszköze az Ige, míg a mai világi önzése a pénz. A börze a szociális kérdés életütere, mert a pénzhatalom ma a kormányokat buktató Rothschildek kezében összpontosul. Szerzőnk behatóbban foglalkozik itt a zsidók kérdésével. Szociális szempontból úgy találja, hogy mai középosztályunk a zsidó uzsora áldozatja, a pénzhatalom zsidó kezekben van s a zsidóság a mai szociáldemokráciává) szövetkezik. Példa rá Lassale és Marx. A zsidó kérdés szerzőnk szerint szociális-ethikai és korántsem faji vagy vallási kérdés. A zsidó uzsora az internacionális pénzhatalom s a zsidóság által támogatott szociáldemokrácia teljesen megrontotta ma gazdasági viszonyainkat. Ez alapon a ker. társadalom érdekében hangsúlyozza »die Rückgángigmachung der politischen Emancipation*, s kizárni kívánja a zsidókat a felsőbbségi jogok gyakorlásából. Végül Nathusius művének utolsó, leggazdagabb fejezete »az egyházi munkásság organizációjáról* (464— 546. 1.) szól. Itt közelebbről hangsúlyozza e szervezés egységét, a különös egyházi orgánumok szükségességét, azok szociális feladatainak óriási munkakörét, a szabad egyházi társulás szociális feladatait s a ker. felsőbbség viszonyát a szociális feladatokkal szemben. Az egyház munkássága a szociális kérdés megoldása tekintetében épen abban nyilvánul, hogy mindenki a maga állásában