Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

mint a hogy a legtöbbször a választások lezajlása után a nyugdíjaztatások, szolgálatból való elbocsátások szoktak következni. A hol az ilyen hazaellenes megtorlásra szükség volt, vagy lesz: a fizetési javaslaton kivül is megvolt ós meglesz a joga az államnak arra, hogy a bűnöst megbüntesse. így a segély nem segély, hanem mézes madzag, a melyen mint járszalagon akarja vezetni a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegény, segélyre szoruló papságot. A 15. §. szerint: »A jövedelmi csökkenés igazolása esetén a kiegészítés fölemelése meg nem tagadható, ha csak a hívek csekély száma a hitközségnek más hitközséghez csatolását (affiliatio) indokolttá nem teszi, mely esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jogában áll a felekezeti főhatóságot az illető hitközség önállóságának megszüntetésére fölhívni«. A 2. §. szerint a lelkészi jövedelmet csak úgy egészíti ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter 800, illetőleg 400 frtra, ha a felállítandó lelkészi állás szükségét indokoltnak tartja; e §. szerint a már meglevő gyülekezet rendes lelkészi állását is megszüntetheti, ha a megszüntetés szükségét jónak látja. Ilyen törvénynyel kezében a vallás- ós közoktatásügyi miniszter a ref. egyházak ós lelkészek számát ugyan megapaszthatná. Nálunk a kevés lélekszámmal bíró egyházak nagyon is számosak s míg mi arra törekszünk, hogy lehetőleg mindenütt legyen pap, a ki a híveket összetartsa, gondozza, különösen a más vallásfelekezetek közé ékelt helyeken: a vallás- ós közoktatásügyi miniszter épen ellenkező gondolkozást ós szándékot mutat. A 16. §. szerint: »A2. §-ban említett vallásfelekezetek tartoznak három hó alatt a vallás- ós közoktatásügyi miniszternek e kiegészített jövedelemmel bíró lelkészi álláson előforduló minden személy változást bejelenteni. Ha pedig a bejelentés három hónap alatt meg nem történt ós az újonnan alkalmazott lelkészek minősítése okmányokkal nem igazoltatik, a 4. §. értelmében magasabb minősítéssel bíró új lelkész nagyobb jövedelmi kiegészítése csak a bejelentés napjától kezdve utalványozható, ellenben, ha kisebb minősítéssel bíró lelkész nyert alkalmazást, a 400 frtot meghaladó jövedelmi kiegészítésre kifizetett összeg a személyváltozás idejétől fogva visszatérítendő.® E §. szoros összefüggésben van a nálunk szokásos és törvényes kegy-évvel. Zsinati törvényeink a kegy-évről csupán annyit mondanak, hogy e tekintetben az egyes egyházkerületek intézkedjenek. Ez intézkedés, úgy tudom, a kerületekben nem egyforma, de mindenütt megvan. Az általános gyakorlat, azt hiszem az, hogy ha a lelkész Szent-György előtt hal meg: özvegye a jövedelmet húzza a Szent-György előtti iclőre ós az utána következő egész egyházi évre, Szent-Györgytől Szent-Györgyig. Ha pedig épen Szent-Györgykor, vagy kevéssel azután hal meg a lelkész: az özvegy a hátralevő egy évre élvezi a lelkészi jövedelmet, levonva e jövedelemből természetesen azon összeget, melyet az adminisztrátornak, néhol a feles papnak kell fizetnie. Mi történik most már a javaslat szerint a kegy-év, vagy idő tartama alatt? A káplán-adminisztrátor ugyanolyan képesítéssel bír, mint bármely egyházunk lelkésze, de nem választott parochus pap. S mivel ez idő alatt nincs választott papja az egyháznak, hanem a káplán végez minden munkát, úgy tekinti-e ezt a miniszter, mint a meghalt lelkész munkájának folytatását, személyének törvényes helyettesítőjót, s megadja-e az özvegy számára is a jövedelemkiegészítóst, vagy pedig a kegy-idő alatt nem levén rendes lelkész, megvonja a jövedelemkiegészítést ? Nagyon fontos e kérdés tisztázása már előre, hogy roszul fizetett lelkészeink özvegyei el ne essenek valamikép a kegy-év bár csekély, de rajok nézve mégis nagy jövedelmének az élvezetétől. Ezekben látom ón a sérelmeket, melyeket a törvényjavaslat magában foglal, s ép azért így nem fogadnám el sem a törvényjavaslatot, sem az abban körülírt módon nyújtandó segélyt, mert az autonom jogainkat erősen megsértené. Valóban félnünk kell az ajándéktól, mert az ajándékozó többet akar nyerni, mint aclni; nekünk pedig még nagy ajándékért sem szabad vérrel szerzett jogainkból egy jotát sem feladnunk, azért videant consules! Keresztesi Samu. ISKOLAÜGY. A régi és a mai iskola. I. Már bölcs Salamon megmondotta ugyan, hogy »nem bölcseségből származik az ilyen kérdés: Mi az oka, hogy a régi idők jobbak voltak a mostaniaknál*, de én azért megpróbálom leszámolni némelyek azon állításának igazságával, hogy a régi iskola jobb volt a mostaninál. Hiszen az emberi természetnek egyik sajátos vonása az úgyis, hogy a jelennek szenvedései és nyomorúságai között szívesen fordítja tekintetét vissza a múltra, s míg