Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Élivel mondani: »őaz Úr, úgy cselekedjék, a mint jónak látja*. Látni való már, hogy isten szempontjából nincsenek csodák. Ott minden örök rendet, örök törvényt képez ; ott még a látszólag esetleges és jelentéktelen is be van foglalva az örök tervezetbe ott még a rendkívüli is a változhatlan rend nyilvánulása. Dr. Furrer K. után Ruszkay Gyula, (Folyt, köv.) jánosi-i lelkész. H á l a a d ó é^n e k Hogyan, miként adhassunk méltó hálát Csodálatos kegyelmű Istenünk ? Ki most is oly sértetlen juttatád át Philisteusok harcán seregünk! Ő sivár hirlelésik, hogy szárnyaltak, Ártatlanságnak vetve tőrökeL A jobbat álnokul hirdetve balnak, Sőt ép : adott szavukat szegve meg. Üszköt., vak éjfélen gálád kezekkel, Ős hajiokunkra hitlen dobtanak. S bizony! nem rajtok mult, hogy nem veszett el Legdrágább kincsünk, a mi ránk maradt. Aknákat ástak sanda számítással, Hordtak belé sistergő kénkövet; Ajtónk' eltorlaszolták kőrakással, Hitték: ki benn van, már ki nem jöhet. S te Jó, te Nagy, te Szent, te Egy, te Isten, Szóltál: vigyázzatok ti pásztorok ! Erősek légyetek az élő hitben És el nem vész, a mi kockán forog! És ím'. Te megdicsőítéd hatalmad', Mi gvöngeségink jó szándékiban, Te szent ügyed nyert bennünk diadalmat, Te szent Fiadnak megváltottibban . . . S kiárad szívünk forró áhítattól, Fölharsan buzgó hálaénekünk S törünk előre, mert ki félhet akkor, Ha a segítő Isten van velünk ! Szász Béla. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. Irta Barla Szabó Károly. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája, Budapest. Ára 1 frt 20 kr. Karácsony és újév a könyvpiacon is rendesen élénkséget idéz elő. Az írók és kiadók számítanak a szeretet ünnepére, midőn az emberek kedveseik számára egy-egy kis lelki eledelt is szoktak vásárolni, hogy azzal táplálkozzanak a következő karácsonyig. De a míg ez általában így van, az egyházi és különösen a prot. irodalom termékei még karácsonyra is csak gyéren jelennek meg, mert íróink félnek és a legtöbbször nem is ok nélkül attól, hogy a könyvek ára nemhogy nyújtana valamit a munkálkodásért, de még a nyomda költségeket sem futja ki. Papjaink nagy része nem vehet minden évben új könyveket, mert nem telik, s táplálkozik és táplálja híveit a régi írók termékeiből; műveltebb közönségünknek pedig nem kellenek az egyházi irodalom művei. Míg Angolországban a vallásos müvek, pedig a mieinkhez hasonlítva sokkal drágábbak, nagy kelendőségnek örvendenek: nálunk a pártfogás hiánya miatt a legjobb írók müvei is az asztalfiók alján pihennek, várva a jobb kort, melyben a vallásos és egyházi munkák terjedésére, kelendőségére szebb hajnal hasad, Barla Szabó is, e jónevü régi írónk, elmondja előszavában, hogy nem írói viszketegség ösztönözte egyházi beszédeinek kiadására — nevét elégszer látta már kinyomtatva — hanem jót akar egyházának, paptársainak, még áldozatok árán is. Bizony áldoz, mert nincs annyi előfizetője, hogy a befolyandó összeg a kiadás költségeit fedezné. A könyv, mely most jelent meg, 20 beszédet tartalmaz, a melyek között van egy ádventi, egy farsangi, két böjti, egy tavaszi, egy őszi, egy templomavatási, két halotti, a többi közönséges. Az író alaposan ismeri a bibliát, mert nemcsak textusait, de a bizonyítékul felhozott szentírási helyeket is igen ügyesen és találóan alkalmazza. A textust magyarázva nem bolyong, s nem téved el a szentírás mezején, hanem kitűzött tárgyánál marad, s a régiségtan, a történelem és a tapasztalat igazságait úgy állítja össze s egymás mellé, hogy hallgatóit meggyőzze és a jó cselekvésre indítsa. Beszédeit igazi vallásos érzelem hatja át, mely érzelemnek kútfeje, forrása: Isten és az ő fia, a Jézus Krisztus. Innen van aztán, hogy beszédeinek egyik legfőbb jellemvonása a bibliai kenetesség, mely még a vallástalan, sivár lélekre is valami jóleső hatást gyakorol, s ebben van beszédeinek ereje is, melvlvel a rosszat írtja, a jót építi. Beszédei leginkább rövidek. Nem fejteget, nem magyaráz hosszasan'; némely beszédeinél, úgy látszik, nagyon is hallgatott a jó barát előfizetőre, a ki azt ajánlotta, hogy csak minél rövidebbek legyenek a beszédek — de világosak. Nyelvezete egyszerű, a'nép által érthető, még olyan beszédében is, mint »Őszszel«, a melyben Isten hatalmát, mindenütt jelenvalóságát ismerteti a szél zúgásában, a fellegek összehalmozásában, oly szépen, hogy nyelvezetét valóban remeknek mondhatjuk. Adventi beszéd. Máté 111. 4. »Jánosnak pedig ruhája vala teveszőrből és az ő derekának öve bőrből; elesége pedig vala sáska és erdei méz«.