Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Mire taníthat, mire lelkesíthet bennünket az arról való elmélkedés, hogy Jánosnak ruhája vala teveszőrből, eledele pedig csak sáska és erdei méz vala? Vallásos, kegyes lélekkel a szentírás minden — bármely igénytelennek látszó — verséből is vonhatunk le üdvös tanúságokat. Az egyszerű ruházat és táplálkozás voltak János védő fegyverei, mert a ki szegény lenni, szűkölködni nem tud, az nagy dolgok kivitelére sohasem lesz képes. Az igazság diadalát mindig azon emberek segítették elő, a kik nem voltak tekintettel a testi kényelem és gazdagság iránt. Jézust is követik a halászok, a vámszedők, elhagyják érte hálóikat, de ha földjeik cselédeik, nagy .jövedelmeik lettek volna, aligha mennek oly állhatatosan, oly utógondolat nélkül a mester után, mint a gazdag ifjú, a ki szerette volna megnyerni Istenországát, kész is lett volna érte mindenre, csak arra az egyre nem, hogy lemondjon vagyonáról*. Farsang végén I. Móz. III. 24. »Minekutána kiűzte Isten az embert, helyeztete az éden kertének bemenetele felől kerubirnokat és villogó kétélű fegyvert az élet fája útjának őrizetére*. Mivel az ember vétkezett, kizáratott abból a tiszta zavartalan boldogságból, a melyre Isten teremtette; a bűn az, a mely miatt az igaz boldogság útja el van előlünk zárva. Hogy farsangol-e valaki farsangon, böjtöl-e böjtön, mellékes, valódi boldogságunk attól függ, mennyire szabadultunk meg a bűntől ? Az éden most is ott van, a hova Isten helyezte, hol a szeretet napját nem homályosítják el a tisztátalan indulatok fellegei, hol az ártatlanság virágait nem hervasztják le a bűnnek viharai. Az éden nem veszett el ránk nézve. Ha btzunk Jézus érdemében, megnyílik annak ajtaja előttünk és pedig nemcsak a síron túl, hanem már e földön is. A megátalkodott bűnösök előtt ott lesz az éden kertjénél az Isten tiltó, kétélű kardja; de a Jézus megváltottait nem érinti az, ső! az Úr büntető fegyvere, melylyel a bűnösöket sújtja, a megváltottakra nézve védő, oltalmazó paizszsá változik. A lelki betegségek: a közöny, a tespedés, a hitetlenség orvoslását az evangélium erejével igyekszik elérni, de ugyanezen szereket alkalmazza a testi nyomor enyhítésére is. A bajoknál nem huny szemet, sőt föltárja azokat saját hívei előtt is, hogy mint tükörben látva önmagukat: a Krisztushoz forduljanak segedelemért, a ki egyedül képes megnyugtatni, vigasztalni, a ki által még a keserű szenvedés is édessé, elviselhetővé változik. Luk. XIV.: 6—24. »Egy ember készítenagy vacsorát. És mindnyájan kezdik magukat mentegetni.« Mint Jézus idejében, ma is igen sokszor, igen sok helyen alkalmazható e példázat, mert ma is elvonja a világ az embereket Jézustól, mint régen, érzéki örömeivel, testi, anyagi javaival. A mi egyházunk is arra szolgáló intézmény, hogy benne s általa a Krisztustól tanított tudomány hirdettessék, hogy benne s általa megtartassanak a hivek Jézusnak. Nincs, nem is volt az egyháznak külső fénye, gazdasága, de azért törekedett betölteni, a mire hivatva volt. Apolta keblén egyszerű gyermekeit, oktatta őket a Jézus adta hitben, részeltefé a sakramentumokban, őrködött az egyházi rend fölött. És a hivek, a ti atyáitok magukénak ismerték az üdvös intézményt. Ez fogadta be őket, midőn születtek; ez adta nekik a Jézusról nyert, boldogító hitet, ebben éltek; ebben haltak meg; ez kisérte őket a halál csendes birodalmába, hol a hitetlen csak enyészetet, de a keresztyén egy szebb és jobb jövőt vár! Szomorú dolog önmagunkat kárhoztatnunk, de még szomorúbb volna, ha pusztulásunk okait figyelemre sem inéltatnók. Szegénységben, majdnem elhagyatottságban vergődik egyházunk anyagilag. Iskolánk, templomunk képe elszomorító, ez azonban még orvosolható; nagyobb baj az, hogy erkölcsileg is ily szomorú kép áll előttünk. Mennyi köztünk a szenvedő, szerencsétlén házaspár, mennyi a fajtalan, botrányos élet; hányszor sír közöttünk segélynélküli beteg, mennyi a tönkrejutott, vagy pusztulófélben levő szegény? Mindezen bajok orvoslására egyházunk is hivatva volna, ennek kellene a lelki, testi nyomor, a pokol kapui ellen küzdeni. De a hivatalosok, meg a megválasztott gondnokok sem akarnak az egyház bajainak orvoslásában részt venni, ők is azt mondják: Szőlőt, feleséget, igásökröt vettem, nem mehetek. És ha mégis a sok rábeszélésnek, kényszerítésnek engednek, csakis kényszerből, lelkesedés nélkül teszik dolgaikat, s az eredmény csekély. így vonja el a világ ma is az embert Istentől. A könyv kiállítása, s nyomása egyszerű, tiszta. Mint igen használható, s a biblia melegségével írt könyvet melegen ajánlom azon lelkésztársak figyelmébe, kik híveiknek élvezhető és építő lelki táplálékot szeretnek nyújtani. K. KÜLFÖLD. Magyar stipendiumaink a külföldi egyetemeken. Ősapáink bölcs gondoskodása a külföldi egyetemeken számos alapítványi ösztöndíjakat és segélyeket alapított a tudományszomjas magyar prot. ifjúság számára. Sajnos hogy ezek közül némely alapítványok egészen elvesztek, vagy nagyon megfogyatkoztak, részint mivel évtizedeken át senki sem jelentkezett azok élvezetére, részint mivel a közegyházi főhatóságok egész a legújabb korig alig törődtek ezzel a nagyfontosságú közművelődési ügygyel. Már pedig hazánkban, sem a két evangélikus közegyház, sem a külföldet látogató magyar ifjúság teljességgel nem elég gazdag arra, hogy az ilyen alapítványokat könnyen