Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

13. §-hoz. A jövedelmi és kiadási tételek megállapítása, a törvényjavaslat intentiója szerint, a lelkészeknek a felekezeti hatóságok jóváhagyása mellett eszközölt önbevallásán nyugszik. Minthogy azonban a lelkészek felszámítandó jövedelmeinek és levonható kiadásainak megállapításánál az állampénztár nagy mértékben érdekelve van, az állami kormánynak szükségképen megadandó azon jog, hogy a lelkészek jövedelmi bevallásait ellenőrizhesse és saját közegei útján meggyőződést szerezhessen az irán}

, hogy a bevallott jövedelmi és kiadási tételek a valóságnak megfelelnek-e vagy sem. Ugyancsak az állami pénztár és azzal kapcsolatosan az adózó polgárok érdekeinek megóvása teszi szükségessé ezen szakasznak büntető rendelkezéseit. Azon meggyőződésben vagyok, hogy úgy a lelkészek mint az ellenőrzésre hivatott egyházi hatósági közegek oda fognak törekedni, miszerint a jövedelmi és kiadási tételek megállapítása az emberi lehetőség szerint igazságosan és a valóságnak megfelelően történjék; mindazáltal a netalán bekövetkezhető visszaélési hajlamokkal szemben szükségesnek tartom a bevallások megbízhatóságát büntetési szankcióval is biztosítani. Ezen szempontot szem előtt tartva, legcélszerűbbnek látszik a lelkészre nézve a büntetési szankciót olyképen megállapítani, hogy ha valamely jövedelmet tudva elhallgatott vagy valamely nem létező kiadást vallott be, az ilyen lelkész, a míg azon lelkészi állásban marad, a melyben a hamis bevallást tette, a jövedelmi kiegészítésre való igényét elveszti. De épen úgy büntetéssel sujtandók azon egyházhatósági személyek is, a kik tudva hamis bizonylatot állítanak ki és pedig olyképen, hogy az állami kincstár részére okozott kár nagyságának megfelelő pénzbírságot tartoznak fizetni. A büntetés kimondása úgy az egyik, mint a másik esetben a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti, de a büntetéssel sújtott lelkész vagy más felelős egyházhatósági személy jogorvoslat végett, záros határidő (30 nap) alatt, a közigazgatási bírósághoz fordulhat. Továbbá úgy a lelkész, mint más felelős egyházhatósági személy, a törvényjavaslat világos rendelkezése szerint, csak akkor sújtható büntetéssel, ha tudva, szándékos hamis bevallást tett, avagy hamis bizonylatot állított ki, miből önként következik, hogy az egyszerű tévedésből eredő hibák ezen büntetési szankció alá nem esnek. Végül a büntetési szankció igazságos alkalmazása iránt teljes biztosítékot nyújt a törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy a büntetéssel sújtott fél a közigazgatási bíróság előtt panaszjoggal élhet. 14. §-hoz. Az állam által nyújtott jövedelmi kiegészítés járulékos természete, kisegítő jellege teszi szükségessé annak kimondását, hogy a kiegészítés végett bejelentett lelkészi állás jövedelme a törvény hatályba lépése után, az állami kormány előzetes hozzájárulása nélkül, többé a vallásfelekezetek részéről le nem szállítható és minden jövedelmi növekedés az állami kormánynak bejelentendő. Ezen előbbi korlátozó intézkedés megtétele nélkül könnyen megtörténhetnék, hogy valamelyik vallásfelekezet, minden alapos indok nélkül, egyes hitközségekben leszállítaná a lelkészi jövedelmet, elvonná annak egy részét, azon feltevésből indulva ki, hogy az állam úgy is pótolni fogja a mutatkozó hiányt. Az utóbbi intézkedés pedig azon megfontoláson nyugszik, hogy a jövedelmi kiegészítéssel ellátott lelkészi állásoknál az esetleges jövedelmi növekedésnek az állami kincstár javára kell esni, mert az állam csak kisegítőképen, csak akkor nyújt jövedelmi kiegészítést, ha a lelkész más jövedelmi forrásokból 800, illetőleg 400 forinttal nem javadalmazható. Ezen általános szabály alól kivételt képeznek azon esetek, a melyekben a jövedelmi növekedés akár a hitközségnek, akár egyeseknek, újabb önkéntes tehervállalásából, akár újonnan keletkező alapítványokból ered. Meg kellett tenni ezen kivételeket azon megfontolásból, hogy lehetségessé tétessék, miszerint a lelkészi jövedelem önkéntes ujabb tehervállalás vagy alapítás útján a törvényjavaslatban megállapított minimumon felül emeltessék. Továbbá itt is úgy, mint az előbbi 14. §-ban, az állami kincstár érdekeinek megóvása végett szükségesnek mutatkozott a jövedelmi növekedés eltitkolását büntetéssel sújtani olyképen, hogy azon lelkész, a ki a jövedelmi növekedést eltitkolja, a míg azon lelkészi állásban marad, a jövedelmi kiegészítési igényt elveszti. Végül ezen szakasz harmadik bekezdése, a 13-ik §-boz fűzött indokolás után, további magyarázatot nem igényel. 15. §-hoz. A lelkészi jövedelmek igen különböző forrásokból erednek, a melyek részint a népesedési, részint a gazdasági viszonyokkal állanak összefüggésben és így az idők folyamán jelentékeny változást szenvedhetnek. A lelkészi hivatallal járó jövedelem, valamint emelkedhetik, úgy csökkenhet is, a nélkül, hogy ezen csökkenést akár a hitközségnek, akár a felekezeti hatóságoknak módjában lenne megakadályozni, vagy pedig más jövedelmi források előteremtése által pótolni. Ilyen esetekben a lelkészi jövedelem minimális nagysága csak úgy biztosítható, ha az állam a már megállapított jövedelmi kiegészítést a mutatkozó csökkenéshez képest felemeli. Megtörténhetik azonban, ha egyik vagy másik hitközségben a jövedelmi csökkenés épen az által állott elő, mert a hívek száma felette megfogyatkozott, elannyira, hogy azon hitközséget nem lenne indokolt továbbra fentartani mint önálló hitközséget, hanem célirányosabbnak mutatkozik más hitközséghez csatolni (affiliálni). Ilyen esetekben a kormánynak jogában áll, a felekezeti hatóságok meghallgatása mellett, a jövedelmi kiegészítést megtagadni és az illetékes felekezeti hatóságot az affiliáció végrehajtására felhívni. 16. §-hoz. Minthogy az állam által adott jövedelmi kiegészítés egyrészt a lelkészi álláshoz, másrészt a lelkész képesítéséhez van kötve, ez utóbbi körülmény szükségképen megkívánja, hogy az állami kormányzat a jövedelmi kiegészítéssel ellátott lelkészi állásokon előforduló minden személyváltozásról értesülést nyerjen, mert ellenkező esetben a törvényjavaslat azon rendelkezése, mely a 800 forintig való jövedelmi kiegészítést bizonyos személyi minősítéstől teszi függővéj könnyen kijátszható lenne. Az állam semmiképen nem kiván befolyást gyakorolni a lelkészi állások betöltésére, ezt teljesen az illetékes felekezeti hatóságokra bízza, de azt megkívánja, hogy a jövedelmi kiegészítés mértékének meghatározhatása céljából, az újonnan alkalmazott lelkész minősítése okmányokkal igazoltassék. A törvényjavaslat a személyi változások bejelentésére három hónapi határidőt tűz ki, melynek elmulasztását azon hátránynyal sújtja, hogy a magasabb minősítéssel bíró új lelkész részére a nagyobb, a 800 frtig terjedő jövedelmi kiegészítés, csak a bejelentés napjától számítva fog kiutalványoztatni; ellenben, ha kisebb minősítéssel bíró lelkész nyert alkalmazást, a 400 forintot meghaladó