Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

jövedelmi kiegészítéshez kifizetett összeget, mint olyat, a melyet jogtalanul vett fel, az állami pénztárnak visszatéríteni tartozik. 17. §-hoz. A jövedelmi kiegészítés intézményszerü létesítése megkívánja, hogy az állami kormány a jövedelmi kiegészítést évről-évre, a jövedelmi kiegészítésben részesülő lelkészi állások és a tényleg működő lelkészek felsorolásával megállapítsa és ezen megállapítás szerint az állami pénztár terhére az utalványozásokat megtegye. Az egyes lelkészi állások, illetőleg a lelkészek részére megállapított összegeket kétféle módon lehet rendeltetésük helyére juttatni. Vagy olyképen, hogy a kormány a lelkészi állások és a lelkészek szerint megállapított öszszegeket egybefoglalva, további eljárás céljából a felekezeti hatóság rendelkezésére bocsátja, vagy pedig olyképen, hogy a lelkészi állások és lelkészek szerint megállapított összegek külön-külön és közvetlenül a lekészeknek fizettetnek ki. A törvényjavaslat a vallásfelekezetek autonom jogkörét még a külső formák tekintetében is kímélni akarja, miért is azon tételt állítja fel, hogy ha a vallásfelekezetek a kormánynak kölcsönös megállapodások alapján elegendő biztosítékot tudnak nyújtani az iránt, miszerint a kiutalványozott összegeket rendeltetésük helyére fogják juttatni, akkor a kormány a kiutalványozott összegeket összesítve a felekezeti hatóság rendelkezésére fogja bocsátani. Ellenben, ha ilyen kellő biztosítékot nyújtó megállapodás nem jöhet létre, vagy ha létrejött ugyan, de azt a vallásfelekezet megszegi, akkor a kormány az utóbb említett módozatot fogja követni és a kiutalványozott összegek azontúl külön-külön és közvetlenül a lelkészeknek fizettetnek ki. Szükségessé teszi ezen utóbbi rendelkezést azon megfontolás, hogy az állam semmiképen el nem tűrhetné azt, miszerint a lelkészi jövedelmek kiegészítésére utalványozott összegeket a vallásfelekezeti hatóság más célokra fordítsa, még azon esetben sem, ha ezen célok önmagunkban az egyházi élet szempontjából üdvösek volnának. 18. §-hoz. Ezen szakasz rendelkezése a görög keleti szt. Bazil-szerzetrendhez tartozó zárdák által ellátott lelkészségekre vonatkozik. A törvényjavaslat itt azon szempontból indul ki, hogy a lelkipásztorkodással megbízott szerzetes a szegénységi fogadalom (votum paupertatis) következtében, külön vagyonnal, jövedelemmel nem is bírhat, mert mindazt, a a mit szerez, tartozik a szerzet főnökének rendelkezésére bocsátani és viszont a szerzetrend tartozik a szerzetes lelkész ellátásáról a szerzetesi fogadalom alapján épen úgy gondoskodni, mint a szerzetrend bármely más tagjának ellátásáról. Ebből kifolyólag a szerzetes lelkészeknél az állásszerü ellátás biztosításának szükségessége nem forog fenn. 19. §-hoz. A lelkészi jövedelmekre és kiadásokra vonatkozó bevallások és ezek felülvizsgálata és hitelesítése előreláthatólag több hónapot fog igénybe venni, miért is a jövedelmi kiegészítés 1899. január 1-én veszi kezdetét. 20. §-hoz. A jelen törvényjavaslat rendelkezései részint a vallás- és közoktatásügyi miniszter, részint a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak, miért is azok végrehajtásával e két miniszter bízandó meg. Budapest, 1898. évi február hó 7-én. Wlassics Gyula s. k., vallás- és közokt. m. kir. miniszter. ISKOLAÜGY. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés általános tárgyalása. Február 16-án kezdődött meg az általános tárgyalás s 19-én már bevégződött. Három napot fordított az ország törvényhozó testülete a nemzeti művelődés és előhaladás előmozdításával legszorosabban összefüggő költségvetés tárgyalására! Három napot, de ennyit is csak úgy, hogy a tárgyalás jó részét a Rohonczy leleplezése felett való évelődés foglalta el. A honatyák, úgy látszik, magában a költségvetésben nem igen találtak méltó tárgyakat felszólalásaikra. A pártok kiváló férfiai mélyen hallgattak, vagy épen távollétükkel tündököltek, s ha nem lett volna a néppárt, bizony-bizony megesett volüa, hogy hozzászóló is alig akad. Az a lanyhaság s az érdeklődésnek az a hiánya, a melylyel törvényhozó testületünk tagjai e nagyfontosságú tárca köitségvetése iránt viseltettek, méltó fájdalommal tölthet el bennünket. Az állam s az egyházak bástyáit erősen bontogatja a hazát és Istent ismerni nem akaró szociálizmus, s a szocializmusra vezető felekezetnélküliség; a közerkölcsiség megromlásának megdöbbentő jelenségei tűnnek fel nap nap után; a népnevelés, az iskoláztatás ügyében még óriásiak a hiányok: s parlamentünknek neves, a nemzeti és választási gravamenek tárgyalásánál kiváló tagjai még sem tartják érdemesnek a vallás-és közoktatási tárca költségvetését arra, hogy annak komoly és beható tárgyalásába bocsátkozzanak. Pedig talán e tárca érdemelné meg, épen a mai zavaros s a nemzeti, társadalmi békét fenyegető viszonyok közt, hogy komoly figyelembe vétessék; mert bizony a jelen nagy bajait meg nem orvosoljuk sem zsandárral, sem nemzeti gravamenek hangoztatásával, hanem csakis a tiszta valláserkölcsi alapokon nyugvó nemzeti kulturával. Nagyjaink, jeleseink átadták a teret a néppárt embereinek. Azok beszéltek is a megszokott hangon s már sokszor haltott néppárti témák felett, hangoztatva a »keresztény* kulturát, a mely valójában azonban pápista kultura csupán, a miből pedig nem igen kér az ország. A tárgyalást dr. Sámuel Lázár nyitotta meg s beszédében főként a népoktatás ügyével foglalkozott. Konstatálta ugyan a fokozatos fejlődést, de rámutatott a még nagy számban feltűnő hiányokra is, mert még mindig 600,000 gyermek van iskola és tanító nélkül, 700 iskola szünetel tanító hiányában s még mindig van 3700 iskola, a melyben nem magyar a tannyelv. E hiány kipótlására államnak és egyházaknak kell kezet fogva munkálkodni, de úgy, hogy a népoktatás ügyében az egyházak jogai is megtartassanak s az államosítás ne legyen cél, hanem csak eszköz ott, a hol a nélkül lehetetlen magyar kulturát teremteni. Szükségesnek tartja a népoktatási törvény revízióját, főként azért, hogy a kormánynak nagyobb ellenőrzési jog adassék az iskolák s a tanítóképezdékkel szemben, a végre, hogy a hazafias irány biztosítása mellett képes lehessen az államellenes üzelmek megakadályozására. A tanítóhiányon az állami tanítóképezdék szaporítása által lehetne segíteni. Sámuel után azonnal Wlassics Gyula kultuszminiszter szólalt fel, liogy tárczája némely kérdéseire nézve előzetes tájékozást nyújtson. Beszéde elején azonnal kije,lentette a miniszter, hogy a magyar kultúrpolitikának nagy összefoglaló gondolatai helyett csak a legközelebbi teendők ről fog szólani, a mely kijelentés szükséges is volt, mert bizony beszéde, bármily méltányosak akarunk is iránta lenni, nagyszabású kultúrpolitikai gondolatokat épen nem foglalt magában. Az expozé e hiánya, az előre bocsátott