Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

sának módozatairól nem szólok, hiszen érdekében áll az államnak, hogy csakis a segélyre szorulókat segélyezze, tehát a jövedelem-bevallást közigazgatási közegei által ellenőriztesse; de a jövedelmi források között oly egészen kétes értékű dolgok is felsoroltatnak, a melyek a legtöbb helyen vajmi kevés megállapítható hasznot hajtanak, értem a terménybeli ós munkabeli szolgálmányokat. Alig szorul indokolásra, miért mondottam kétes értékűeknek e szolgálmányokat. A terményt, mely díjleveleink szerint fizetésünk egy részét képezi, a legtöbb helyen a hívek, az egyházi törvények intézkedésével ellentótben közvetlen a lelkésznek fizetik. Már most hogy ez az insógesebb esztendőkben mennyi zúgolódással esik meg, mennyire megzavarja azt a szeretetteljes viszonyt, melynek hiányában egész lelkigondozói munkásságunk csak üres hang: erről mi lelkészek tehetünk szomorú bizonyságot. Köztudomású, hogy a békesség kedvóért igen sokan kénytelenek vagyunk lemondani a termény-jövedelmek jó részéről. Kérve kérjük azért azokat, kiknek elhatározó befolyásuk van a törvény megalkotására, hogy mentsék fel a lelkészeket ettől a kellemetlen és korszerűtlen jövedelmi ágtól s töröljék a felszámítandó jövedelmek sorából a kepét, lukmát, párbórt s egyéb e nevű terményfizetést. Még talán ennél is több ok szól a mellett, hogy a munkabeli szolgálmány is töröltessékjövedelmeink közül. Az ilyen szolgálmánynak már igazán alig van valami értéke. Akkor, a mikor népünk még úrdolgára járt — a mely korból való oly leveleink jó része — még nem volt ez a jövedelmünk sem annyira zúgolódva végzett, sem oly rosz, mint ma, a mikor szociálista eszmékkel telített népünk fejében nem akar többé megférni az a gondolat, hogy mikor már félszázad óta megszűnt a robotmunka, papjának mégis dolgoznia kell ingyen. És végzi a dolgát zúgolódva ós roszul. Hogy a kellő időben végezzék el e nemű kötelességüket velünk szemben, mikor nekik is becses a sajátjukban töltendő alkalmas munkaidő: arról nem is beszélhetünk, pedig ha valahol, úgy a gazdaságban lényeges a szabály: mindent idejében. Az igaszolgálmányt pedig 100 közül 99 esetben oly roszul teljesítik, hogy földjeink rendesen megsínylik a rosz munkát. Bizony nagyon eljött az ideje annak, hogy ha már egyszer az állam a kor színvonalára akarja emelni a lelkészi fizetéseket s ez által legalább nagy messziről megakarja valósítani az 1848: XX.t.-c.ben kimondott kötelességét: akkor váltson meg minden bizonytalan jövedelmet s szabadítsa fel egyházunk tagjait a mindinkább elviselhetetlenné váló tehertől. És ezzel még nagyon keveset is teljesít a reá háramló feladatból. Hiszen egy szabadelvű alapokra épített államszervezetnek egyenlő mórtékkel kell mérni minden egyház részére s ha igen, úgy alkalmat kell nyújtania arra, hogy egyházunk tagjai elhordozhassák az egyház egyébnemű szükségleteiből rájok eső terhet. íme a római kath. püspökségek állami eredetű gazdag javadalmaikból templomokat építenek, iskolákat tartanak fenn; az osztó igazság tehát megkívánja, hogy — ha már mi ilyen latifundiumokat nem kaptunk is az államtól, — legalább könnyítve legyen a protestánsok terhe is az által, hogy megszűnvén minden termény- és munkabeli szolgálmány, az így felszabadult adókópességet egyházfentartásunkra fordíthassuk. Ezekben óhajtottam kifejezni a kongruajavaslat anyagi rendelkezései által ébresztett gondolataimat. Óhajtom, hogy a javaslat említett §-ainak módosításával igazán segítve legyen nyomorúságos helyzetünkön. Tehát: 800 frtos kiegészítés már most és eltörlése a termény- és munkabeli kétes értékű szolgálmányoknak! Lic. Rácz Kálmán. A prot. lelkészek memoranduma. Mult számunkban említettük már, hogy — főképen az erdélyi részek prot. papsága nevében — egy papi küldöttség járt a kormány elnöknél s a kultuszminiszternél s hogy anyagi bajai orvosoltatása ügyében egy memorandumot nyújtott át. Megvalljuk, hogy a memorandumtól féltünk, mert hallomásunk szerint abban erős támadások foglaltattak az egyház intéző körei ellen. A lelkészi jövedelmek kiegészítésére vonatkozó javaslat beterjesztése azonban, úgy látszik, higgasztólag hatott a kedélyekre, mert a deputáció az eredeti memorandumot átdolgozta s a helyett egy olyat nyújtott be a kultuszminiszterhez, a mely nemcsak aggodalmunkat oszlatta el, de meggyőz a felől is bennünket, hogy papságunk tud higgadtan s helyesen gondolkozni ós hogy heve vagy elkeseredése nem ragadhatja oly térre, a melyre nem követhetnénk. A mi ez új memorandumban foglaltatik, az teljesen helyes a mi ítéletünk szerint is, s azokra a kormány figyelmét felhívni szükséges is volt. A memorandum, melyet Kis Lajos étfalvai, Oroszi Jenő nógrádverőcei, Tóth László ny.-karácsonyfalvai, Czeglédy János ós Réty-Kolumbán Ferenc szent-királyi, Böjté Géza szemerjai, Takács Károly kökösi, Létai Domokos szijfalvai, Patai Károly szecsei, Nagy László