Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

ségeket a felszámítható kiadások rovatába helyezve, a jövedelmekből leírni. 8. A helybeli templom fentartásának biztosítása végett a legtöbb hitközségben külön vagyonalap létezik, a mely vagyonalap jövedelméből némely hitközségben a lelkész is részesedik, a miért ezen jövedelem, a mennyiben állandó jellegű, szintén bevallás tárgyát kell, hogy képezze. II. Levonható kiadások: A törvényjavaslatban megállapított 800, illetőleg 400 forint jövedelem a lelkészek állásszerű megélhetésének minimumát képezi. Ehhez képest a felszámítandó jövedelmekből alapelvileg mindazon kiadások levonhatók, a melyek nem a lelkész egyéni ellátásából erednek. Ide tartoznak a következő kiadások : 1. A lelkész által élvezett jövedelmekre kirótt állami, törvényhatósági, községi és egyéb, valamely törvényben gyökerező közterhek; továbbá a vízszabályozási költségek, valamint az országos és az egyházmegyei gyámintézeti, nyugdíj- és egyéb alapok számára teljesítendő rend.-s évi fizetések. Mindezen kiadások levonásba tétele, a fentebb megjelölt alapelvből önként következik. Ugyancsak önmagától értődő az is, hogy ha a lelkész által élvezett jövedelmekre kirótt állami, törvényhatósági és községi adókat, vagy pedig a vízszabályozási költségeket nem maga a lelkész, hanem például a hitközség fizeti, a nélkül, hogy ezt a lelkész jövedelméből levonná, akkor ezen adókat és költségeket nem szabad a levonható kiadások közé felvenni. 2. A levonható kiadások közé tartozik: a segédlelkész (segédlelkészek) ellátása, az ingatlanokra fölvett kölcsönök törlesztése, a lótartási átalány és a fuvarköltség. A segédlelkész (segédlelkészek) tartása szintén a lelkész egyéni ellátásának körén kívül esik és így mindazon esetekben, a hol a lelkész köteles saját jövedelméből a segédlelkészt (segédlelkészeket) eltartani, az erre szükséges összeg a lelkészi jövedelmekből ievonandó. A segédlelkész eltartása a helyi viszonyokhoz képest különböző összeget igényelhet, de mégis szükségesnek találtam a törvényjavaslatban bizonyos maximális összeget venni fel, a melynél többet rendes körülmények között a segédlelkész eltartásáért felszámítani nem lehet. Ezen a címen a lelkészi jövedelmekből csak akkor lehet levonásnak helye, ha a lelkész intézményszerűen kötelezve van segédlelkészt (segédlelkészeket) tartani és annak eltartásáról gondoskodni; ellenben, ha a lelkész csakis saját kényelme szempontjából tart segédlelkészt (segédlelkészeket) vagy pedig, ha a segédlelkész ellátása nem őt terheli, akkor a levonásnak sem lehet helyt adni. Az ingatlanokra fölvett kölcsönök törlesztése szintén levonandó, mert nem volna méltányos, hogy valamely előd által felvett kölcsön terhét az olyan lelkészek is érezzék, a kiknek jövedelme a 800, illetve 400 forint minimumot meg nem üti. Vannak olyan lelkészi állások, melyeknek hatásköre nagyobb területre, három, négy, sőt több egymástól távol fekvő községre terjed ki. Ilyen esetekben a lelkész csak ügy felelhet meg hivatásának, ha vagy állandóan fogatot tart, vagy pedig minden egyes esetben, a midőn egyházi teendők végzése miatt az affiliált községbe megy, kocsit fogad. A méltányosság űgy kívánja, hogy a lelkésznek ebből eredő kiadása levonható legyen és a lelkész a lótartási átalány vagy a fuvarköltség levonása után kapja meg a 800, illetve 400 forint jövedelmi minimumot. Annak elbírálása, vájjon a lelkészi hivatal megkivánja-e, hogy a lelkész fogatot tartson, vagy fuvarköltség címén valamit leszámíthasson, a konkrét viszonyoktól függ. Erre nézve a jövedelmek és kiadások bevallásának és igazolásának módozatait megállapító rendeletben kell majd tüzetesebben intézkedni, mert a mennyire méltányosnak tekintendő, hogy a lelkész a hivatalával járó lótartási vagy fuvarköltséget levonhassa, ép oly mértékben nem volna igazolható, hogy egyes lelkészek a saját egyéni szempontjukból vagy földjeik nu'velése céljából tartott lovakért lótartási átalány címén bármit is levonhassanak. A törvényjavaslat a levonható lótartási átalány és a fuvarköltség maximumát 200 frtban állapítja meg. Ezen összeg csekély voltát indokolja első sorban azon körülmény, hogy a lótártás szükségessége nem a városokban, hanem leginkább a vidéki községekben szokott felmerülni, a hol a lótartás aránylag jutányosán eszközölhető; de továbbá indokolja az is, hogy a lelkész az általa tartott lovakat nemcsak hivatalos utazásaira használja, hanem egyéb, nevezetesen gazdasági célokra is, a midőn neki a lótartás hasznot hajt és úgy ezért külön kártalanítást nem igényelhet. 3. A lelkészek bizonyos istentiszteleteti cselekvényeket, nevezetesen szent miséket (liturgiákat) csak korlátolt számban végezhetnek. Ha tehát az istentiszteleti alapítványok száma nagyobb, hogysem azoknak a lelkész eleget tenni képes volna, akkor köteles az istentiszteleti cselekvények egy részét és az azok után járó jövedelmet más lelkésznek átengedni. Ilyen esetekben az átengedett istentiszteleti cselekvények után járó alapítványi jövedelem mint kiadási tétel a lelkészi jövedelmekből levonandó. Az elvégezhető istentiszteleti cselekmények számát a dolog természetéhez képest az egyházi főhatóság (püspök) állapítja meg és a jövedelmi bevallások eszközlésénél ezen megállapítását hitelesen bizonyítja. Midőn így a törvényjavaslat a levonható kiadásokat részletesen megállapítja, minden további kétely és félreértés elkerülése végett felsorolja azon szokásosan felmerülő kiadásokat is, a melyek levonás tárgyát nem képezhetik. Ilyenek : a személyi ellátás (háztartás) körébe tartozó és a földbirtok kezelésével járó, valamint a lelkészségi épületek jókarban tartásából eredő kiadások. Mindezen kiadások le nem vonhatása a fentebb előadottakból önként következik és bővebb indokolást nem igényel: miért is csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a lelkészségi épületek jókarban tartása alatt csakis a kisebb tatarozás, mint például a meszelés, vakolás stb. értendő, a melyről a fennálló autonom szabályzatok szerint a lelkész tartozik gondoskodni, ellenben a kivételesen előforduló nagyobb javítás vagy újjáépítés költségei ide nem sorozhatok. Ez utóbbi költségeket azonban szabály szerint, nem is a lelkész, hanem a hitközség, a kegyúr, vagy az e célra rendelt építési alap köteles fizetni és így ezekről a jelen törvényjavaslatban nem szükséges külön intézkedni. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A megkorrigált Miatyánk. — Az új holland biblia. (Folytatása és vége.) Mondj valami újat és merészet — ez volt mondhatni elve a jelen század elejei s közepei [német bibliai kritikának. S támadt ebből egy olyan kritizáló viszketeg, mely nem azzal a szent tisztelettel vizsgálta az írást és kereste abban az igazságot, a mely tisztelet a Szent írást minden körülmények közt megilleti, hanem kíméletlen