Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

vagy a vidéken szokásos haszonbérek utolsó öt évi (1893 — 1897) átlaga szerint. Méltányossági tekintetek kivánják, hogy a jövedelem megállapításánál a lakóház, az udvar és a kert (ez utóbbi azonban csak 1V2

[egy és fél] kataszteri holdig) figyelmen kívül hagyassék, annál is inkább, mert a törvényjavaslat azon feltevésből indul ki, hogy 800, illetőleg 400 forint jövedelmi minimum a lelkészeket a vallásfelekezet által biztosított szabad lakáson felül illeti meg. 2. A bérépületeknek és épületrészeknek tiszta jövedelme. Némely helyen a lelkészi hivatalhoz a lelkészi lakon kívül más épületek vagy épületrészek is tartoznak, a melyeknek jövedelmét a lelkész élvezi és így ezen jövedelmet is a felszámítandó jövedelmek közé kellett felvenni. 3. Ezen pont a földesúri hatalom maradványait képező hasznothajtó jogok, jogosítványokból, valamint iparüzletekből befolyó jövedelemre vonatkozik, a minő pl. a malomtartás, malommérce, halászat, legeltetés, fahasználat, makkoltatás, révvám stb. Ezen jövedelmek megállapítása első sorban a haszonbérszerződések alapján történhetik. Ha azonban ilyenek nem léteznek, ha a lelkész a jogosítványokból eredő hasznot közvetlen gazdasági kezelés útján értékesíti, akkor a közhatósági közegek közreműködése mellett megejtett jövedelmi becslésnek van helye. A becslésnél az utolsó öt évi (1893—1897) jövedelem veendő figyelembe, ennek átlaga fogja képezni a felszámítandó jövedelmet. 4. A lelkészi jövedelmek között kiváló helyet foglal el a hívek által közvetlenül, vagy a hitközségtől, vagy a kegyúrtól pénzben, terményekben, kézi vagy igásmunkában teljesített szolgáltatásokból befolyó jövedelem. A terménybeli és munkabeli szolgáltatások pénzértékét szintén becslés útján kell megállapítani. Ezen jövedelmi becslést, az illetékes egyházi hatóságok meghallgatása után, a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett, a közhatósági közegek eszközlik, mert az állami pénztár fontos érdeke, de meg az osztó igazság ^s úgy kivánja, hogy a munkabeli és terménybeli szolgáltatások valódi értéke állapíttassák meg. Minthogy azonban a terménybeli és munkabeli szolgáltatások pénzértéke folyton ingadozik, minthogy továbbá ezen szolgáltatások bizonyos kezelési, illetőleg behajtási költségekkel járnak, méltányosnak tartom, hogy a megállapított jövedelem bizonyos része (egy hatodrésze) ezen a címen levonásba tétessék Ugyanezen szabály áll fenn a kath. lelkészek jövedelmeire nézve is a legújabb összeírási szabályzat alapján. A terménybeli és munkabeli szolgáltatások értékbecslése hosszabb időt és fáradságos eljárást igényel, miért is az első rendezés alkalmával annyiban mellőzhetőnek tartom azt, a mennyiben a felekezeti hatóságok útján és azok jóváhagyása mellett már eddig beszolgáltatott értékbecslési adatok a kormány részéről elfogadhatóknak találtattak. Végül bármily gondosan történjék is a terménybeli és munkabeli szolgáltatások pénzértékének megállapítása, ezen megállapítás maradandó jelleggel nem bírhat, mert az általános tapasztalat és a közgazdasági statisztika adatai szerint a gabonaárak és a munka pénzértéke hoszszabb időközökben nagy ingadozásnak van kitéve. Ehhez képest a törvényjavaslat olyképen intézkedik, hogy az értékmegállapítás mindenkor csak tíz évre szól és így tíz évről tíz évre újabb értékmegállapítás eszközlendő. 5. A lelkészek bizonyos egyházi cselekvények elvégzéseért a hívektől díjat követelhetnek. Ezen díjak nagyságát a vallásfelekezetek autonom szabályai állapítják meg, valamint azt is, hogy mely egyházi cselekvényekért lehet díjat követelni. Ehhez képest az ú. n. stóladíjak a lelkészeknek szabályszerűen biztosított jövedelmét képezik, a mely a népesebb hitközségekben jelentékeny összeget tesz ki, miért teljesen indokolt, hogy ezen jövedelem is a felszámítandó jövedelmek között foglaljon helyet. Minthogy az egyházi cselekvényekért járó díjakból befolyó jövedelem is több vagy kevesebb ingadozást mutat, ezen jövedelem megállapításánál is legcélszerűbbnek mutatkozik az utolsó öt évi (1893 — 1897) jövedelmet figyelembe venni és ennek alapján meghatározni a beszámítható átlagos jövedelmet. A törvényjavaslat az esketési stóladíjakból befolyó jövedelmet határozottan kiveszi a felszámítandó jövedelmek közül. Ezen jövedelem tehát a lelkésznek, a szabályszerű 800, illetőleg 400 forint jövedelmi minimumon kívül eső szabad jövedelmét fogja képezni. Indokolja ezt azon megfontolás, hogy a lelkészek a legnagyobb méltányossággal járhassanak el a stóladíjak beszedésénél, nehogy az esketési stóladíj követelése bárkit is az egyházi házasság megkötésétől távoltartson. 6. A vallásfelekezeteknél kisebb vagy nagyobb számban vannak olyan alapítványok, a melyeknek kamatjövedelme a lelkészt illeti és pedig vagy olyképen, hogy azért semmi külön szolgálatot teljesíteni nem tartozik, vagy pedig bizonyos istentiszteleti cselekvények végzéseért mint pl. a misestipendiumok. Miután ezen jövedelem is biztos, állandó jövedelem természetével bír, a felszámítandó jövedelmek közé volt sorozandó. A jövőben azonban a törvényjavaslat az alapítók szándékát tiszteletben kivánja tartani, mert előfordulhat és talán gyakran elő is fog fordulni, hogy az alapító azon szándékkal teszi az alapítványt, miszerint annak kamatjövedelme a törvényben megállapított 800, illetőleg 400 forint jövedelmi minimumba ne számíttassék be, hanem azonfelül, mint jövedelmi többlet illesse a lelkészt. Ilyen esetekben a törvény hatálybalépése után tett alapítványok kamatjövedelme a rendes lelkészi jövedelmek közé nem lesz felszámítható. Ezen korlátoló rendelkezésre szükség van azért, nehogy az alapítványok kamatjövedelmének felszámítása a kegyes alapítványok keletkezését a jövőben megakadályozza. illetőleg az alapítási kedvet csökkentse. 7. A lelkészek a politikai község (város) házi pénztárából, az egyházmegyei és más egyéb közalapokból különféle címeken, ú. m. kongrua-kiegészítés, állandó segély, lótartás stb., húzhatnak bizonyos jövedelmet. Mindezen jövedelmek, a mennyiben állandó jelleggel bírnak, a felszámítandó jövedelmek közé sorozandók, mert —• a mint már fentebb is hangsúlyoztam — a törvényjavaslat azon alapelvből indul ki. hogy az állam által adott jövedelmi kiegészítésnek csak ott lehet helye, a hol a különböző forrásokból eredő lelkészi jövedelem a 800, illetőleg 400 forint minimumot meg nem üti Ezen jövedelmek között lehet olyan is, a melyet a lelkész bizonyos cél szempontjából, illetőleg bizonyos vagyoni kötelezettség teljesítése végett kap, a midőn már az illető jövedelem nem képezheti a jövedelmi minimum kiegészítő alkatrészét; mindazáltal ezen külön céllal vagy külön vagyoni kötelezettséggel terhelt jövedelmeket, a minő pl. a káplántartás címén vagy a lótartás címén húzott jövedelem., nem volna célszerű, sőt sok esetben nem is lehetséges a többi jövedelmektől elkülöníteni és a felszámítandó jövedelmek közül kihagyni, hanem sokkal célszerűbb az ilyen különleges természetű vagyoni kötelezett-