Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

gör. kel. szerb, 1906 gör. kel. román, 93 unitárius lelkészre és 303 rabbira; hogy az összes lelkészi fizetéseknek 600 írtig leendő kiegészítésére 832.291 frt; 800 frtig leendő kiegészítésére pedig 1.577,917 frt szükséges; és pedig igényel: a) ev. ref. egyház 600 frt kiegészítéshez 210.289 frtot 800 frt kiegészítéshez 438,613 frtot; b) az ág. hitv. ev. egyház 600 frt kiegészítéshez 24,915 frtot, 800 frt kiegészítéshez 71,346 frtot; c) a gör. kel. szerb egyház 600 frt kiegészítéshez 6495 frtot; 800 frt kiegészítéshez 27,365 frtot; d) a gör. kel. román egyház 600 frt kiegészítéshez 536,006 frtot; 800 frt kiegészítéshez 911,254 frtot; e) az unitárius egyház 600 frt kiegészítéshez 20,000 frtot, 800 frt kiegészítéshez 38,200 frtot; /') az izraelita vallásfelekezet 600 frt kiegészítéshez 34,581 frtot, 800 frt kiegészítéshez 91,136 frtot. Számos oly lelkész van, a ki a javaslat 4. §-ában megszabott minősítéssel nem bír, ezek fizetése csak 400 frtra egészíttetik ki; p. o. az izr. vallásfelekezet 303 rabbija között alig lesz 50. kinek fizetése 800 frtra volna kiegészítendő és az 1906 gör. kel. román lelkész között is sokan vannak, kiknek fizetése csak 400 frtra lesz kiegészítendő, ügy, hogy a fennebb kimutatott 832,291. illetve 1.577,917. forintnyi szükséglet jelentékenyen fog apadni. Ezek miatt a valóságos szükségletet ma még nem lehet megállapítani; annyi azonban már most is bizonyos hogy a törvényjavaslat 11. §-ában tett intézkedés folytán az első három évben a lelkészi javadalomnak 600 forintra való kiegészítéséhez évente nem lesz 832,291 frtra szükség, hanem kerek összeget véve, legfeljebb 600,000 frtra. Tehát az első három évre összesen 1.800,000 frtra volna szükség; a további 800 frtra való kiegészítése a lelkészi jövedelemnek csak ezután hat (6) év alatt fog eszközöltetni; s az évi 600,000 frtnyi szükséglet ezen hat éven át évenként körülbelül 60—70 ezer frttal fog emelkedni. Ezen fokozatos végrehajtás a viselendő terhet oly mérsékeltté teszi, hogy azt az állami pénztár minden nagyobb rázkódás nélkül elbírja. Másrészt ezen törvényjavaslat a lelkészekre nézve mégis jelentékenyen kedvezőbb helyzetet teremt, mert első sorban a legszűkebb anyagi viszonyok között lévő lelkészeknek nyújtható segély, holott az aránylag jobban javadalmazott lelkészek csak később fognak a jövedelmi kiegészítésben részesülni. Bár óhajtottam volna a lelkészeket fontos hivatásukhoz mérten jóval nagyobb mérvű és több fokozatban jelentkező jövedelmi kiegészítésben részesíteni, de a pénzügyi helyzet megfontolása attól visszatartott. így is azonban a törvényjavaslat által tervbe vett jövedelmi kiegészítés nagy mértékben javítani fogja a kevésbé javadalmazott lelkészek anyagi helyzetét és a lelkészek jelentékeny része fogja érezni annak jótevő eredményét. Végül nem hagyhatom érintetlenül, hogy a törvényjavaslat a lelkészek állásszerű ellátásának minimumát 800 forintban állapítván meg, ez által a lelkészeket ugyanolyan átlagos anyagi helyzetbe juttatja, mint a minővel a nyugati államokban bírnak. 11. § hoz. A törvényjavaslat álláspontja szerint az állam által nyújtott anyagi támogatás csak járulékos természetű támogatás. Az állam nem fizetést ad a vallásfelekezetek lelkészeinek, hanem jövedelmi kiegészítést biztosít azon lelkészek részére, a kiknek az általuk viselt lelkészi állás után 800, illetőleg 400 forint jövedelmük nincsen. Ehhez képest a lelkészek ellátása ezentúl is a lelkészi állással járó egyéb jövedelmekből történik Állami segélynek csak ott lehet helye, a hol a hitközség az állam által megállapított 800, illetőleg 400 forint minimális jövedelmet biztosítani nem képes és így a lelkészi hivatal után járó különböző jövedelmek összeségükben sem ütik meg ezen jövedelmi minimumot. Ezen elvi álláspont szükségképen feltételezi, hogy az állam által nyújtandó jövedelmi kiegészítés mérvének megállapítása előtt, a jövedelmi kiegészítést igénylő állások egyéb jövedelme megállapíttassék. Minthogy azonban a lelkészi állással egybekötött jövedelmek igen különböző forrásból eredhetnek, különböző jogi természettel bírnak, majd kisebb, majd nagyobb mértékben bizonytalan jellegűek, minthogy továbbá a lelkészi jövedelmekkel terhek is járnak, okvetetlenül szükséges, törvényhozás útján megállapítani azon alapelveket, a melyek a jövedelmek és kiadások bevallásánál irányadóknak tekintendők. Első sorban kívánja ezt az állami kincstár, illetőleg az adózó polgárok vitális érdeke és az osztó igazság. Á mily mértékben szükséges és igazolt a valóban szűkölködő lelkészek állami felsegélése, ép oly mértékben könynyelműség volna állami támogatást nyújtani ott, a hol ezt tárgyilagos körülmények nem igazolják. A jövedelmi kiegészítés intézményszerü megállapításáról lévén szó, úgy a vallásfelekezetekre, mint az érdekelt lelkészekre nézve csak az lehet igazán megnyugtató, ha a törvényhozás állapítja meg azon jövendelmeket, a melyek felszámítandók, és azon kiadásokat, a melyek levonhatók. Ugyanígy találjuk ezt a nyugati államokban is, a melyek törvényeiből az is kiderü', hogy az egyes jövedelmi és kiadási tételek mérlegelésénél igen különböző szempontok érvényesülhetnek. Vannak bizonyos jövedelmek, mint pl. a stóladíjak, mise^tipendiumok stb., a melyek egyik állam törvényhozása szerint beszámíthatók, a másiké szerint nem. Ugyanezt mondhatjuk bizonyos kiadási tételekre nézve, a minő pl. a káplántartás, az építkezési költségek stb. A jelen törvényjavaslat a felszámítandó jövedelmeket és a levonható kiadásokat a következő alapelvek szerint állapítja meg: I. Felszámítandó jövedelmeit; I. A földbirtok haszonbérjövedelme. A lelkészek által a lelkészi hivatal tulajdonát képező földbirtokból húzott jövedelem két különböző alapon állapítható meg, vagy a földadó kataszter, vagy a haszonbér alapján. Ezen két különböző becslési alap közül a haszonbért kellett választani, mert az általános tapasztalat szerint a kataszteri tiszta jövedelem messze mögötte marad a tényleges jövedelemnek. Nem is véve figyelembe azt, hogy sok helyen háromszor, négyszer annyi haszonbért fizetnek, mint a kataszteri tiszta jövedelem, átlagosan a tényleges jövedelmet még egyszer annyira lehet tenni, mint a kataszteri tiszta jövedelem. Ezt bizonyítják a pénzügyminisztériumban gyűjtött adatok és a katholikus lelkészeknek folyamatban lévő jövedelmi összeírásai. Ebből önként következik, hogy ha a törvényjavaslat a lelkészi jövedelem megállapításánál a kataszteri jövedelmet fogadná el alapul, egyrészt a földbirtokkal bíró lelkészek minden alapos ok nélkül jelentékeny kedvezményben részesülhetnének azok felett, a kiknek lelkészi hivatala nincsen fölbirtokhasználattal egybekötve, másrészt az állami kincstár terhe is jelentékenyen növekednék. A haszonbérjövedelem megállapítása vagy a haszonbéri szerződés alapján történhetik, vagy ha a földbirtok saját kezelés alatt áll, a hasonminőségü földekre helyben