Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

szítást a vallásfelekezetekre oktroyální, mindegyik vallásfelekezetnek egy évi határidőt enged annak megfontolására, hogy a jövedelmi kiegészítést saját lelkészei részére igénybe venni akarja-e vagy sem. Az egy évi záros határidő kitűzését viszont azon körülmény indokolja, hogy az állami kormányzatnak előzetesen tájékozva kell lennie, az iránt, miszerint a vallásfelekezetek milyen mértékben kívánják az állami kincstárt igénybe venni. Nem vonatkozhat ik azonban az egy évi záros határidő azon esetekre, a midőn valamely lelkészi állás azért nem jelentetett be, mert tényleg alkalmazott lelkész az előírt képesítéssel nem bírván, a 800 forintig terjedő jövedelmi kiegészítésre igényt nem tarthatott, jövedelme pedig az őt megillető 400 forintot meghaladta. A jövedelmi kiegészítés igénybevételénél a lelkészeknek állásuk után járó jövedelmeiket tüzetesen kell igazolni, a mire nézve a javaslat 12. §-ában vannak általános elvi rendelkezések; amennyiben azonban már előzetesen, a törvény meghozatala előtt, egyes vallásfelekezetek ide vonatkozó adataikat a kormánynak beszolgáltatták, ezen adatok elfogadhatósága iránt a kormány fog határozni. 4., 5. és 6. §§-hoz. Az állam által biztosított jövedelmi kiegészítés két fokozatban van megállapítva: 800 és 400 forintban. A törvényjavaslat ezen két lényegesen különböző kiegészítési összeg megállapításánál kizárólag a lelkészek tudományos előképzettségét és abból következtethető értelmi műveltségét tartja szem előtt. Indokolja ezt azon megfontolás, hogy a lelkész fontos állásában annál eredményesebb működést fejthet ki az állampolgároknak valláserkölcsi működése terén és annál jobb tanácsadója, vezetője lehet híveinek a társadalmi élet terén, minél magasabb értelmi műveltséggel rendelkezik. Az állam jól felfogott érdeke azt követeli, hogy a lelkészi állásokat oly egyének foglalják el, a kik hittudományi tanulmányaik megkezdése előtt a hazai középiskola 8 osztályát elvégezték, és az állam által adott jövedelmi kiegészítésnek ezen érdek biztosítása képezi egyik főcélját; miért is az államnak jogában áll az általa biztosított magasabb fokú, a tulajdonképeni állásszerű javadalmazást ezen átlagos értelmi képzettség igazolásától függővé tenni, a nélkül, hogy ez által a hittudományi kiképzést bármi tekintetben befolyásolni törekednék. Ezen különbségtétel a jövőben hatalmas ösztönző tényezőül fog szolgálni arra nézve, hogy a vallásfelekezetek papjelöltjei közül minél számosabban megszerezzék az állam által megkívánt értelmi képzettséget. A jövedelmi kiegészítés magasabb mértéke kizárólag a személyi minősítéshez és nem a lelkészi álláshoz van kötve és így azon körülmény, hogy az előd 800 vagy 400 forintig jövedelmi kiegészítést élvezett-e, az utódra nézve nem lehet irányadó. A javaslat 6. §-ának azon rendelkezése, hogy jövedelmi kiegészítést csak olyan lelkész igényelhet, a ki magyar állampolgárságát igazolja, bővebb indokolásra nem szorul. 7. §-hoz. Nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy oly lelkész, a kit a büntető-biróság hivatalvesztésre szóló mellékbüntetéssel sújtott, ezen büntetés tartama alatt jövedelmi kiegészítésben nem részesülhet. Továbbá az állam a vallásfelekezetek részére azon alapelvből kiindulva nyújtja az anyagi támogatást, hogy a vallás szolgái az állam legvitálisabb érdekeinek gondozása és megszilárdítása tekintetében hasznos szolgálatokat teljesítenek. Az állam csak azon feltétel mellett és csak addig támogathatja a vallásfelekezeteket anyagilag, a míg biztosítva van az iránt, hogy ez által saját létérdekeit előmozdítja Ebből szükségképen következik az állam azon joga, hogy az általa segélyezett vallásfelekezetek lelkészeinek magatartását a közerkölcsiség és az állami létérdekek szempontjából ellenőrizhesse, és ha valamely lelkész állásához nem méltó erkölcsi vétséget követne el, avagy államellenes magatartást tanúsítana, a jövedelmi kiegészítést időlegesen vagy véglegesen megvonhassa. A törvényjavaslat lehetőleg kiméletesen jár el, midőn kimondja, hogy első esetben a jövedelmi kiegészítés csak három évi időtartamra vonható el és a lelkész csak akkor veszti el véglegesen a jövedelmi kiegészítésre való igényét ha visszaeső. Minthogy a törvényjavaslat 2-ik §-a értelmében a jövedelmi kiegészítés mindenkor a lelkészi álláshoz van kötve, önmagától értetődik, hogy ha az illetékes felekezeti hatóság a büntető-birósági ítélettel hivatalvesztésre szóló mellékbüntetéssel sújtott, valamint súlyos erkölcsi vétséget vagy államellenes magatartást tanúsító lelkészt állásától elmozdítja, akkor az ilyen lelkész a hivatalvesztési idő tartama vagy pedig a három év elmulta után is csak akkor részesíthető jövedelmi kiegészítésben, ha oly lelkészi állásban nyert újabb alkalmazást, a melylyel jövedelmi kiegészítés van egybekötve. 8. és 9. §§-hoz. Ezen szakaszok azon eljárási módozatot állapítják meg, a mely szerint erkölcsi vétség vagy államellenes magatartás esetén, a lelkésztől a jövedelmi kiegészítés megtagadható, illetőleg, ha már annak élvezetében volt, tőle elvonható. Az eljárási módozat megállapításánál a lehetőségig figyelembe kívántam venni a vallásfelekezetek autonom jogkörét és így azon alapelvből indultam ki, hogy a jövedelmi kiegészítést kérelmező, vagy már élvező lelkész ellen felmerült panasz elbírálása az illetékes felekezeti hatóság hatáskörébe tartozik. A vallás- és közoktatásügyi miniszter minden esetben az illetékes felekezeti hatóságot köteles felszólítani az alaposnak látszó panasz elbírálása végett. Ha azonban az illetékes felekezeti hatóság a kormány felszólításának nem tenne eleget, vagy a panasz alapos volta dacára, a súlyos erkölcsi vétséget elkövető vagy államellenes magatartást tanúsító lelkészt továbbra is meghagyja állásában, akkor a kormánynak jogában áll a rendelkezésére álló adatok alapján a kért jövedelmi kiegészítést megtagadni vagy a már élvezett jövedelmi kiegészítést elvonni. Az állam ezen jogról saját létérdekeinek biztosítása szempontjából le nem mondhat. Az állam saját létérdekeit támadná meg akkor, ha megengedné, hogy az általa anyagi támogatásban részesülő lelkészek a közerkölcsiséget fenyegető életet folytathatnak, vagy pedig az állam alkotmánya és közrendje ellen izgathatnak. A vallásfelekezetek autonom jogkörének sértetlenül fentartása és biztosítása tette szükségessé annak kimondását, hogy a jövedelmi kiegészítést megvonó miniszteri határozat az illetékes felekezeti hatóság fegyelmi ítéletének egyéb rendelkezéseit nem érintheti. 10. §-hoz. Ezen szakasz rendelkezéséi a pénzügyi szempontok indokolják. A törvényjavaslat pénzügyi következményeit egész pontossággal csak akkor lesz lehetséges megállapítani, ha a lelkészi jövevelmek bevallása a 12. §-ban megállapított alapelvek szerint országszerte megtörtént. Ez idő szerint csakis a vallásfelekezetek főhatóságai által e célra előzetesen beszolgáltatott adatok állanak rendelkezésemre és ezek figyelembevételével azt találjuk, hogy a törvényjavaslat hatálya kiterjed 1206 ev. ref., 253 ág hitv. ev., 106