Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

szükségünk egyházi teherviselésünk reformja s túlságosan megterhelt gyülekezeteink terhének könnyítése. E teherkönnyítési szándék nincs ugyan kizárva a javaslatban, de arra nem is sok reményt nyújt; s épen ez az, a mi bennünk aggodalmat kelt, mert attól félünk, hogy a kormány most, felsególve a lelkészi jövedelmeket, ezzel beváltottnak tekintendi az 1848: XX. t.-c. 3. §-át. Vigyázzunk azért s vigyázzanak különösen azok, a kik egyházunk ügyeit intézik s a kiken nyugszik a felelősség, nehogy a morzsalók egész kenyérnek, a teljes jussnak minősíttessék. Nem mondjuk, hogy a javaslat nem segít a legszegényebb lelkészek égető szükségein; nem mondjuk, hogy igen sok lelkésztársunkra nézve nem lesz előnyös, nemcsak a 800, de még a 600 frtig kiegészített fizetés is; de kérdjük : segítve van-e a javaslat által magukon a teherviselő gyülekezeteken? A javaslat pénzügyi része azokon a bevallásokon épült fel, a melyeket az egyházak előzetesen beszolgáltattak; de e bevallásoknál nem volt semmi tekintet arra, hogy az a kimutatott papi jövedelem mily terhet ró az egyes gyülekezeti tagok vállára s vájjon maradhat-e az úgy, vagy nem ? Pedig ez a dolog lényege s ezt figyelmen kívül hagyni nem lehet. A javaslat nem szól arról, hogy a kiegészítésnél tekintetbe veendő az a teher is, a mely a jelenlegi lelkészi jövedelem előállításánál az egyes egyháztagra nehezedik s hogy belemegy-e, a hol az szükséges, a teherkönnyítósbe s a kiegészítésnek e szerint leendő megállapításába; pedig e nélkül a fizetóspótlás rajtunk, mint egyházon semmit sem segít. Hasztalan lesz a baranyai papnak 800 frt jövedelme, ha e mellett megmarad a 80, 100, 150 percentes egyházi adó hívei nyakán. Baranya s a magyar prot. egyház hozzá tartozó részei e mellett ép úgy elerőtlenednek s elzüllenek, mint eddigelé. A tehercsökkentés szándékának hiánya az egyik legtöbb ok, a mi e javaslatot előttünk kielégítővé nem teszi; mert bár a jövedelmek új kimutatását elrendeli is, de alig hiszszük, hogy azzal a szándékkal, hogy a teher könnyítéssel a díjlevelek esetleges leszállításába bele akarna menni. E nagyfontosságú dologra óhajtjuk egyházunk vezérlő embereinek ós testületeinek figyelmét komolyan felhívni s egyházunk iránt való igaz szeretetből folyólag hangoztatjuk, hogy e nagyfontosságú javaslatot ne engedjük a törvényhozás fórumain átmenni a nélkül, hogy testvéregyházaink hivatalosan meg ne tegyék nyilatkozataikat s ki ne fejezzék óhajtásaikat. Tudjuk ugyan, hogy a javaslat püspökeinkkel s egyházunk vezető világi férfiaival előzetesen közöltetett, s hogy a két egyház zsinati bizottsága ebben az ügyben a napokban tanácskozott; de ezt még nem tartjuk elegendő nek. A kórdós oly fontos s vele egyházunk létérdekét érintő oly sok más dolgok vannak összefüggésben, hogy a dolgot elhamarkodni valóságos bűn volna. E javaslatra nézve egyetemes egyházunknak kell véleményt mondania s csak azután tárgyaltatnia a törvényhozás faktorai által. Kívánjuk tehát, hogy mielőtt e javaslat a törvényhozás által tárgyalás alá vétetnék, egyetemes konventünk üljön össze; tegye meg észrevételeit s hasson oda. hogy a javaslat törvénynyé tétele mellett a papi fizetést illető egyházterhek, a hol arra szükség van, a kellő mértékre leszállíthatok legyenek. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ha e könnyítés megtörténik is, a zontúl másra nem lesz szükségünk, s még ennek keresztülvitele mellett sem látjuk megvalósítva az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának megvalósítható részét, mert e segítség még mindig csak része az egésznek s nem keresztülvitele a törvény által kimondott viszonosságnak; de mégis egyelőre oly segítség lenne, a mely mellett jogos igényünk teljes kielégítésének kórésót egyelőre felfüggeszthetnők. Kifogásunk a javaslat ellen továbbá az a szűkmarkúság, a melylyel a lelkészi jövedelem minimumát megállapítja. Nem mondjuk, hogy a 600, vagy épen 800 frt jövedelem nem lesz javítás igen sok lelkészre nézve, ele csakis az eddigi fizetéssel szemben. Ha tekintjük azt a kvalifiikációt, a mit épen magyar protestáns egyházaink lelkészeinktől megkívánnak; ha tekintjük azt a társadalmi pozíciót, a mit egy prot. lelkésznek el kell foglalnia; ha tekintjük, hogy családaik fentartása, gyermekeik neveltetése mit kíván meg, s ha tekintjük a hasonló kvalifikációjú hivatalnokok, vagy pl. a közép- ós polgári iskolai tanárok jövedelmét: akkor a 800 forint minimum épen nem megfelelő. A 800 frt minimummal a lelkészek az állami fizetési osztályok közül csak a 10 és 11-be jutnak; e fizetési osztályokban pedig az államnál s a magánhivataloknál olyan emberek állanak csupán, a kiknek nem akadémiai képesítést, de még érettségi bizonyítványt sem mindig kell felmutatniok. Csekély e minimum a rendes lelkészekre nézve is, de még szerencsétlenebbül járnak benne a segódlelkészek. A javaslat 250 frtba számítja eltartásukat s fizetésüket; oly összegbe tehát, a mely egy akadémiát végzett emberre nézve csak az óhenhalásról elég. Ideje volna, ha e kérdést is komolyan fontolóra vennék már elvégre egyházunk kormányzói, mert bizonya 600 -800frt papi és a 250 frt kápláni fizetés nem igen fogja a papi pályára vonzani ifjúságunkat; pedig már