Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

OTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. hevület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Ilornyátiszky Viktor kiinyvkeres'Kedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt 50 kr ; egész évre : .9 frt. Egyes szám ára }ÍO kr. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Sok ígérgetés s feszült várakozás után végre beterjesztetett a lelkészi jövedelem kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat s a mi felől eddig csak itt-ott, elvétve hallottunk, nem is mindenkor megbízható adatokat, most már előttünk van. Olvashatjuk, tanulmányozhatjuk s véleményt nyilváníthatunk felőle. Ezt nemcsak megtehetjük, de meg is kell tennünk, mert a javaslat nemcsak anyagi, hanem autonomikus egyházi szempontból is a legközelebbről érdekel bennünket. Meg kell tennünk a bírálatokat minél előbb, mert a mint hírlik, a javaslat felett való képviselőházi bizottsági tárgyalás pár nap múlva meg fog történni s a ministernek az a célja, hogy a költségvetés tárgyalása után azonnal tárgyalásra tűzesse ki. Addig, míg ez meg nem történik, élhetünk a bírálat s a vélemény-nyilvánítás jogával, s talán használhatunk is valamit felszólalásainkkal; míg ha a javaslat törvénynyé leend, rajta s magunkon már nem segíthetünk s csak az elfogadás, vagy a visszautasítás közt választhatunk. A javaslat bírálata s a vélemény-nyilvánítás körében Lapunk is teljesíteni kívánja kötelességét s jelen cikkünkkel megnyitja az eszmecserét. Jelen cikkünk nem kiván mély és részletes foglalásába bocsátkozni a javaslatnak, csupán általánosságban jelzi benyomásainkat E benyomások Lapunkban egymásután részletesen fognak majd kifejtetni. Sem a javaslat maga, sem annak indokolása nem mondja ugyan, hogy e törvényjavaslat az 1848: XX. t.-c. 3.§-ának realizálása akar lenni s a miniszter úgy nyilatkozik, hogy ez csak az egyházpolitikai új törvények folyománya; de a hallgatás dacára is bizonyos, hogy a javaslat sok tekintetben mégis az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának megvalósítása akar lenni. De vájjon megvalósítása, végrehajtása-e valóban az említett törvény §-nak? Véleményünk szerint épen nem az, s óva figyelmeztetünk mindeneket, hogy ezt a véleményt táplálják. A magyar kormányok 1848-tól mostanáig függőben hagyták az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának igazi végrehajtását; de időközönként, különösen az utóbbi évtized alatt, igyekeztek az abban foglalt kötelezettséget részben beváltani. Ily részleges beváltás volt előbb a prot. egyházak s a gimnáziumok államsegélyezése, majd néhány évvel ezelőtt a tanítói fizetések állami kipótlása; s ily részleges beváltás akar lenni a jelen javaslat is. E részleges beváltások azonban, ha a fenforgó ós égető szükségeken segítettek is talán, még korántsem tekinthetők olyanoknak, a mikkel az 1848: XX. t.-c. 3. §-a ki volna merítve. Távol van tőlünk, hogy az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának szószerint végrehajtását kívánjuk. Ez egyfelől képtelenség, másfelől pedig autonomikus szempontból nem is kérnénk belőle; de ez nem azt jelenti, hogy a gimnáziumi államsegélyezések s a lelkészi és tanítói fizetések állami pótlása által minden igényünket kielégítve látnánk. Vannak nekünk egyházi szükségeink a papok, tanárok ós tanítók fizetésének kiegészítésén kívül is s ezeken segíteni a magyar kormányok még eddigelé alig kísérelték meg. Szerepel ugyan az állami budgetben évről-évre a magyar protestáns egy+iáz segélyezése, a mely eddigelé is szegény egyházak ós lelkészek felsegélésére fordíttatott, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az állam asztaláról nyert e kenyér csak morzsa, de nem darab kenyér, mely kielégíthetne. Erre a darab kenyérre pedig nekünk szükségünk van, ha csak azt nem akarjuk engedni, hogy felsegélt papjaink, tanáraink ós tanítóink mellett gyülekezeteink roskadjanak le s bomoljanak föl. Kielégítendő ós pedig gyorsan kielégítendő