Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

is kimondja, hogy az a fejedelem, a ki valakinek biztonságot igért, azt a mi valóban hatalmában áll s a mit idegen jogok rövidítése nélkül megtehet, teljesíteni köteles is s csak ha ily módon megtette a magáét, tekinthető minden kötelezettség alól fölmentettnek. Mi ebben az okoskodásban nem láthatunk egyebet közönséges sophismánál s a kérdés kényelmes megkerülésénél. Mert nem az a kérdés, hogy vájjon az, a ki olyasmit ígér, amit nem teljesíthet, mennyiben marad kötelezve Ígéretéből és szavából kifolyólag, hanem az, hogy vájjon a kánonok szerint egyáltalában kötelező-e az eretnekeknek tett igéret? Már pedig jól tudjuk, hogy a kánonok álláspontja szerint az eretnekek semmi jogviszonyukban sem tarthatnak igényt arra az egyenlő elbánásra, mely a római katholikus egyház tagjait megilleti. (Folyt, köv.) V. S. KÖNYVISMERTETÉS. Balzsam. Vasárnapi, hétköznapi, ünnepi és az élet koraihoz s viszonyaihoz alkalmazott Imádságok. írta: Kovács Andor hernádvécsei ág. hitv. ev. lelkész. 1897. Ferenczi B.Miskolc. Ára:? Sokszor hallottam, de magam is tapasztaltam, hogy jó imákat írni nagyon nehéz. Hiába ismeri, tudja valaki az imádság kellékeit, hiába igyekszik a követelmények keretébe beilleszteni gondolatait, ha nincs imára hangolva a lélek: a munka kárba vész, mert az imádkozást erőszakolni nem szabad, de nem is lehet, mint a hogy nem helyezhetjük magunkat önkényesen az öröm és boldogság, a bánat és keserv érzelemvilágába. Már pedig más az öröm, más a bánat hangja s más az ezen érzelmeknek megfelelő tartalom is. »Szenved-e valaki tiköztetek? imádkozzék. Öröme vagyon-e valakinek? Énekléssel dicsérje az Istent«. (Jakab. lev. 5: 13.) Az öröm és boldogság, ha igazi keresztyén érzi azt, Istenhez emeli a lelket, hogy a hála szárnyain ahhoz repüljön, a kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék; a bánat és gyász lever s még az erős lelket is próbára teszi, kétkedést támaszt az isteni gondviselés iránt s csak kevesen tudnak igazán így imádkozni: »Atyám legyen ügy, mint te akarod*. Ez ellentétes érzelmek vegyüléke az ember, s ez ellentétek kibékítése, mindkét érzelemnek az Istenre való irányítása képezheti az imaíró célját, feladatát. Az érzelmek tisztasága, a gondolatok fensége csak az Istennel és az ő fiával, a Jézus Krisztussal szorosan összekötött lélekből fakadhatnak. Csak a Krisztus nevében és szellemében mondott imádság remélhet meghallgattatást, miként ő maga mondja : Ha valamit kérendetek az atyától az én nevemben, megcselekszem, hogy dicsőíttessék az atya a fiúban. Csak, ha a bibliának gondolatait, mint Istennek gondolatait, mint az ő akaratának kifejezéseit saját gondolatainkkal és akaratunkkal azonosítjuk annyira, hogy nincs más gondolatunk, nincs más akaratunk, mint a mit a legjobb atya gondol és akar: mondhatjuk, hogy imánkat a Krisztus lelke lengi át, a mely lélek öl és elevenít, vigasztal és erősít, kibékít Istennel, önmagunkkal és a világgal s e világból kiemel, hogy halhatatlan lelkünkkel állandóan az örökkévalót szemléljük. Csak a Krisztust szerető, vele és benne élő s belőle táplálkozó lélek adhat olyan imákat, melyek gyógyító balzsamként hullanak a sajgó szív sebeire, hogy azokból enyhülést nyerve, hálával ragadják meg a kegyelmes kezet, a mely mikor vág is, gyógyít, mikor öl is elevenít és boldogságot nyújt. Ilyen imádságokat látok én Kovács »Balzsamáéban, a melyről nagy nevü íróinktól a következő bírálatokat olvassuk a könyv legelején: »Ezen ima könyvet, egy evangéliumi magas hitű és vallásos mély érzelmű fiatal lelkész szárnyalni tudó szép lelkének első zsengéjét, ajánlom evangéliumszerű két egyházunk, az ágost. hitv. evang. és evang. ref. egyházak híveinek megszerzésre és lelki használatul. Ajánlom pedig nemcsak azért, mert ezen imák béltartalma, alakja és terjedelme szerintem a fohászra kelni tudó lelkek vallásos igényei kielégítésére alkalmas, hanem s főleg azért, mert kiváló szaktekintélyek: Szász Károly nagynevű püspök, író és költő, — Sántha Károly és Kemény Lajos egyházi költőink és imaszerzőink előttem fekvő írásbeli bírálata azok felől előnyösen nyilatkozik. Azt mondják ugyanis: » . . . Ezen imádságok szellemét és hangulatát a két felekezet bármelyikének híve is használhatja s buzgósága táplálékát abban megtalálhatja. Művelt és középműveltségű családoknak vannak szánva, s e szempontból általában dicséretre méltók. Styljük egyszerű, bibliai, rajongásnélküli hittel és buzgósággal teljes, költői virágoktól ment, de emelkedett és tiszta. Egészben véve egyéni és házi isteni tiszteletre alkalmasok, s a kiadásra elfogadhatónak, sőt ajánlásra méltónak találom«. (Szász Károly.) »Kovács imakönyvét figyelemmel és lelki élvezettel s épüléssel olvastam végig. Nézetem szerint méltó a kiadásra. Nyelvezete jó, sok helyen zengzetes, költői. Ezen imák építenek, mert buzgó, vallásos szívből erednek«. (Sántha Károly) . . . »Nyelvezete gördülékeny, nem keresett, eléggé népies s hozzá szép magyaros. Gondolatai az életből fakadók, az egyes viszonyokhoz alkalmazottak; hasonlatai jók, szépek, itt-ott költői érzés meleg sugaraival átszőttek. Mélyen érző vallásos szívnek és léleknek benső sugallatából feltörő balzsamcseppek ezek, a melyek nem veszthetik el gyújtó hatásukat. Benső meggyőződésem, hogy a szép célt elérheti, ha a vallásos szivek melegével lesz fogadva ... az élet különböző viszonyaiban, főleg ág. hitv. ev. egyházunkban hézagot pótolva, a hivő szivek balzsamául fognak szolgálni«. (Kemény Lajos.) Miskolc, 1897. ápr. 4-én. Zelenka Pál, tiszai ág. hitv. ev. püspök*. E bírálatok után kevés az, a mit mondhatok. Megtalálja e könyvben az imádkozni szerető lélek az élet legkülönbözőbb viszonyaira alkalmazott imádságokat, a mely