Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

statálja, hogy Möhler a régi polemika feltámasztásával sem a tudomány, sem pedig a tanult és müveit kath. és prot. embernek nem tett szolgálatot, hanem igenis »a műveletlen, tudatlan s bigott vulgus«-nak. Arra mutat néha nagyon is alantjáró nyelvezete, s tömegre számító sok »korszerűt len élcelődése*, s mélyen sértő vádjainak egész sorozata a protestantismussal szemben. »Hát van-e — kérdi tovább — vadabb, fanátikusabb s az emberi viszonyokat gúnyolóbb eljárás annál, a midőn Möhler egy egyházi theoriát a ker. erkölcstanról hibásan konstruál, azzal vitákat kezd, a vallási egyenetlenséget szítja egyházban és iskolában s a döntést a hasonjogú tanellentétek relatív igazsága felett a profanum vulgus jury-jára bízza? Ilyen eljárásnak csak a tudomány, az egyházi tan és a társadalom vallja kárát. Valóban az alakokat fölcserélő lázas állapotra mutat, ha Möhler egyrészt dicséri a reformátorok igaz ker. buzgalmát, mély kedélyét, Istenbe vetett hitét s német becsületességét, másrészt pedig megtagad tőlük minden józan gondolkozást, s egoistikus önistenítéssel. hamissággal s képmutatással vádolja azokat az egész vonalon. Össze tudja-e egyeztetni lelkiismeretével és jobb meggyőződésével ezt az eljárást? (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. A siklósvidéki egyházi értekezletről. Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy becses lapjában, a »Prot. Egyh és (sk. Lap*-ban némely félreértések kiigazítása végett, habár kissé már későn, de mégis, e felvilágosító sorokat közzétegyem. Pár nappal ezelőtt értesültem arról, és pedig csak szóbeli előadás folytán, (miután a lapot nem járatom, s nem olvasom), hogy a felső-baranyai ev. ref. egyházmegyében »Siklós és Vidéke* címmel megalakult »Egyházi Értekezletünk«-nek, 1.897. évi március 26-án Siklóson tartott tanácskozásáról N. I. kórósi lelkész úrtól egy oly közlemény jelent meg, a mely igen könnyen, igen különös szinben tüntetheti fel általában az egész egyházmegye, különösen ezen egyházi értekezleti kör lelkészi karát, hivatásérzetét, gondolkodás módját. Alólirott, mint ezen »Egyházi Értekezlet*-nek jegyzője. hivatalos erkölcsi kötelességemnek tartom úgy ezen erkölcsi testület, mint az egyes gyülekezetek jól felfogott érdekében, hogy ezen értekezlet lefolyását közöljem. 1. Értekezleti elnök Iványos Soma nagy-harsányi lelkész tartalmas, eszmékben gazdag, s szép nyelvezettel írott s ékesen előadott alkalmi beszéddel nyitotta meg az értekezletet, mely beszéd maga is, tulajdonképen egy egész ^értekezés* volt. Az egyes gyülekezeteket fenyegető veszélyről, mely a felekezetnélküliek számának növekedésével itt-ott az egyházat, mint a hivők egyetemét támadja, létalapját ingatja, továbbá a hívek, a tagok égető sebéről, a vallásos és erkölcsös élet hanyatlásának activ okairól, tehát általában a napi renden lévő azon kérdésekről szólott, a melyek mindnyájunkat nagyon érdekeltnek nemcsak egyházi, hanem állami szempontból is. Beszédével néhol a szép költői képek, máshol találó hasonlatok s tömör irálya által a komoly figyelmet felköltötte, ébren tartotta s igen élénk, hasznos és tanulságos eszmecserét indított meg. A minek folytán több felszínre került, a mai nehéz lelkipásztori teendők közé tartozó kérdés is megvilágosíttatott. 2. Értekezleti elnök felhívására, alólirott tartotta meg értekezését »a vallásos élet hanyatlásának némely okairól* címmel, melyben három fő ok van fölemlítve, 1. az egyházpolitikai törvénynek a felekezetnélküliekre vonatkozó része, 2. Az anyagi nyomasztó nehéz életviszonyok és 3. részben a szabadsajtó-szülte, gomba módra tenyészőt ponyvairodalmi erkölcsrontó termékek s szenzációt hajszoló hírlapok. Ezen felsorolt okoknak mélyebb bírálatába nem bocsátkozhatott az értekezlet, mivel azt egyszeri felolvasás után, helyesen, meg nem tehette. Mint csupán itt-ott helyeslő észrevételeit, tetszés nyilvánulását, s talán némely passusa felett, mert talán találóan és fájdalmasan, igaz, nem tetszését fejezte ki. Felmerült az értekezés kinyomatásának eszméje is, miként más »Egyházi Értekezletek« tették, s cserepéldányok közlésével egymást működésükről értesítették; de ez, mellőztetett, jobb időkre halasztatott. Némelyek ugyan szerették volna, s indítványozták is, mint épen a kórósi lelkész ur is, hogy a >Prot. Egyh. és Isk. Lap«-ban közöltessék, s kérjünk néhány ingyenpéldányt stb. De értekező úgy gondolkozván, hogy értekezését legelső sorban az Egyházi Értekezlet helyi viszonyainak, bajainak ismeretéből merítette, s annak érzületének akarván kifejezője, szószólója lenni: vagy megfelel céljának, vagy nem; vagy magáévá teszi ezen értekezletet a kifejtett eszméket, egyetért azzal és ha méltónak tartja, s szükségesnek véli, kinyomatja, vagy pedig egyszerűen félretéve, napirendre tér felette. De más úton és módon nem óhajtja s nem óhajtotta nyilvánosságra hozni. 3. Ezután az »Egyházi Értekezlet* -nek alapszabályai kerültek tárgyalás alá, melyek mintázata az 1896. évi egyházmegyei jegyzőkönyv 73. lapján van, és a mely §-ként tárgyaltatván csekély módosítással elfogadtatott. 4. Végül az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy volt egy lelkész, a ki indítványozta, hogy adjunk kifejezést ezen Egyházi Értekezlet jegyzőkönyvében az 1848. XX. t.-c. iránti óhajunknak, de ez mint szelid yium desidrrmm hangzott el, minden megokolás nélkül, a mely ma is csak óhaj. Ezzel az Egyházi Értekezlet, miután még az elnök rövid szívélyes szavakban megköszönte a megjelentek buzgóságát, véget ért. Mindezeket azért tartom szükségesnek közölni, nehogy azt vélje e becses lap olvasó közönsége, általában a művelt világ, hogy Baranya a régi Soinogygyal határos! Fogadja, nagytiszteletű szerkesztő úr, nagyrabecsülésem őszinte nyilvánítását, melylyel maradtam s vagyok Harkany (Baranvain.) 1877. május 17-én. Szűcs Sándor, ev. ref. lelkész.