Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

szaporodva superintendentiánkénf. 3500 frtra emelkedett. Ez kétségkívül az alapítványi igazgatóság érdeme, miből az oroszlán rész az igazgatósági elnöké, gróf Tisza Lajosé, ki noha egészsége meg van rongálva, mégis egész odaadással végzi sülyos felelősséggel járó tisztét. Az ő érdemeit br. Prónay Dezső felügyelő, az igazgatóságét Ferencz József unitárius püspök emelte ki a közgyűlési tagok élénk helyeslése kíséretében. Ezt az elismerést kétségkívül az egész ország prot. közvéleménye szívesen visszhangoztatja. Tudósító. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. »Német keresztyén erkölcsi fegyelem* cím alatt tárgyalja Beyschlag a »Deutsch-Evang. Blátter* májusi füzetében azt a politikai sajtó által is szellőztetett botrányos esetet, a mely szerint dr. Peters keletafrikai német birodalmi biztos hihetőleg uzurpált rabszolgasági jogon egy benszülött leányt »kapott*, azt megbecstelenítette, s igazi cynismussal az esetről, mint >természetes«-ről beszélt, mivel e nőt »privát tulajdonánák« tekintette. S midőn később e »jószága« futás által próbált hatalma alól megszabadulni, a császár és birodalma nevében felakasztatta. Röstellik természetesen a németek e legújabb botrányos történeti jellemképet, s sajtójuk politikai pártkülönbség nélkül üdvözölte dr. Petersnek a berlini birodalmi törvényszék által való elítéltetését. S hozzá hasonló sors érte Leist és Wehlan nevű hozzá méltó társait is. Méltó pendatja e »Kleeblatt« a néhány év előtt leálcázott váltóhamisító Hammersteinhez! Megszégyenítették a német címer tisztességét azok, kik annak hű megőrzésére s etbikai alapokon nyugvó coloniálpolitikának folytatására lettek volna hivatva az afrikai német tartományokban. Pedig, mint a lapokban olvasom, Petersnek nagy érdemei vannak az afrikai német coloniálpolitika terén, kinek neve egykoron fénylő betűkkel ragyoghatott volna a legújabb német fölfedezők történetében. A politikai jogi ítéletnél itt még súlyosabb a morális ítélet, mert bebizonyult a legújabb psychologia által felderített ama tapasztalati tény, hogy a »bestialitás in puncto santi, s a kegyetlenség karöltve halad egymással«. Az idők szomorú jele az — mondja Beyschlag — ha a német birodalmi tanácsban ilyen immorális jelenségekkel szemben ily előkelő férfiaknál egy Babel-nek és socialdemokrata társainak kell képviselnie a keresztyén morálnak erkölcsi rigorismusát és tisztaságát! Dr. Peters morális cynismusa, mint szomorú jele a mai naturalistikus és materialistikus áramlatoknak, indíthatta »a német nőegyletek szövetségét* arra, hogy a keresztyén morális tisztaság érdekében fölhívják az egyetemek, akadémiák és más tanintézetek tanárait a német keresztyén erkölcsiség érzetének a tanuló ifjakban való felébresztésére és fejlesztésére. A szövetség fölhívása komoly hangon hangsúlyozza az önuralmat s a mértékletességet ételben és italban egyaránt, mivel tapasztalt orvosok szerint a mértékletes életmód követése a nemi ösztön feletti önuralmat vonja maga után. »A legbiztosabb védelem azonban a kísértésekkel szemben a nő iránti igaz tisztelet, a komoly erkölcsi érzület, a józan önfegyelem, s az evangéliummal s kegyes férfiak életrajzával való foglalkozás. Ép azért a tanárok különösen az ifjúsági irodalom megválasztására legyenek nagy figyelemmel.« E tekintetben nem ajánlhatjuk eléggé a mi theol. akad. ifjúságunknak fíase »ldeale und Irrthümer« és Luthardt »Zur Einführung in das akad. Studium* című klasszikus müvének gyakori elolvasását. A mai szemérmetlen naturalismussal szemben, mely a testiség emancipációját sürgeti, Herzen tanár »Wissenschaft und Sittlichkeit. Ein Wort an die mánnliche Jugend. Lausanne, 1897« c. művében a minap az orvosi tudomány alapján kimutatta, hogy egyedül a test és a lélek tisztasága alapja a férfiember életerejének és egészségének. Sajnos, hogy e tekintetben — nálunk Magyarországon különösen — igen lazák a mi viszonyaink, s azokban társadalmunk is igen vétkes. Még nem hatotta át az evangélium igaz szelleme az egyént és a társadalmat, pedig ez egyetlen biztos szere a morális viszonyok javulásának. Érdekes német felekezeti statisztikát közölt a minap a Luthardt-féle »Alig. Ev.-Luth. Kirchenzeitung*. Azt találja, hogy, Németországban az 1890—1894-ik években 23,607 áttérés volt a protestáns s 18,804 a kath. egyházba. A protestantismusra áttéri 2088 zsidó, 17,002 katholikus s 4517 más vallású. A zsidóságra tért át 61, a római egyházba 2794, s a szekták és dissidensek felekezetébe 15.944 egyén. Leggyakoribb a katholicismusról protestantismusra való áttérés a rajnai Bajorhonban és Wurttembergben. Beyschlag úgy találja, hogy az a resultátum, a melyszerint Poroszországban 14,045 katholikus a prot. s csak 1467 prot. a kath. hitre tért át, legalább is kétségesnek mondható. A mi egyházi hatóságaink — úgymond — értesülnek ugyan az ev. egyházba való áttérésekről, de már a katholicismusra való áttérések száma nagyon gyéren jut tudomásukra. Különösen a vegyes házasságokból származó gyermekeknél igen nagy a prot. egyház vesztesége. Bennünket meg Magyarországon az az újabb egyházpolitikai törvény csupa liberalismusból valósággal meg fog tizedelni! Ismeretes a jezsuiták ama önvallomása, hogy >bárány módjára furakodtak be, de mint farkasok uralkodnak«. A Franciaország által annektált Madagaskár szigetén is ez az eset. Laroche kormányzó uralma alatt teljes vallásszabadságot élveztek a sziget különböző vallású lakói s a prot. pogány misszió is sok templomot és iskolát épített. Ez szálka volt a jezsuiták szemében s Párisban kieszközölték a prot. kormányzó visszahívását. Helyébe Gallieni generális küldetett, ki a jezsuiták s a bajonettek segítségével a prot. gyülekezetekkel azt csinálja, a mi Csehország rekatholizálására emlékeztet a fehérhegyi csata után. Warneck hallei tanár »Alig. Missionszeitschrift«-ja