Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

hajmeresztő dolgokat közöl e generális viselt dolgairól. Elfogatások és templomfoglalások napirenden vannak. Warneck az angol és svéd prot. misszionáriusok tudósításait a francia kamarának is megküldötte. Meglátjuk, lesz-e igazságosság az atheismus és jezsuitismus közt ide s tova tétovázó francia kormányban az üldözött protestáns missziókkal szemben. Úgy látszik a jezsuiták ellen, miután »sint ut sunt, aut non sint« egy újabb Pombal és Tanucci ministerre volna megint szükség! Ilyen viszonyok között kínosan hat az emberre, ha még egy német prot. philosophus is a jezsuiták apologétájává lesz. Paulseu berlini tanár ugyanis »Geschichte des gelehrten Unterrichts* című legújabb művében a jezsuiták embertelen s erkölcstelen erőszakoskodásait s ismert moráljaik szégyenlapjait azzal szépíti, hogy azokat »abstrakt kathedrai bölcseségü játéknak« mondja, a »melyek nagyon is távol állottak genialis alkotójuk intentiójától*. Mi ezzel szemben úgy tudjuk, hogy ezek a kathedrai gondolatjátékok a jezsuiták tankönyveiben s morális vitairataikban találhatók, a melyek máig is a pápás gyóntatószék praxsát befolyásolják s a papi képzésnek alapjául szolgálnak. Paulsen úgy találja, hogy nagyfokú önfeláldozás s önmegtagadás kellett ahhoz: küzdeni az egyház isteni javaiért a személyes érdekek teljes mellőzésével! Hát az az egyház, a melyért küzdöttek, nem az Isten s a Krisztus, hanem a pápa egyháza volt, a melynek érdekében nem is az önfeláldozás, hanem az önzés és a fenhéjázás működött közre az egész vonalon. Olvassa meg Paulsen Pascal, a janseuisatk, Wessenberg, Döllinger, Reusch és Huber iratait a jezsuitákról, s ki fog ábrándulni azoknak »önfeláldozása* gondolatából. S végül még valamit az utramontán csodavirágok tömj én füstös kertjéből. Ujabban a pápa megint közrebocsátott egy jegyzéket a tiltott könyvekről, mely állítólag oly »engedékenyen* van megszerkesztve, hogy »jóakarat mellett« bárki is »minden nagyobb nehézség nélkül« könnyen követheti. E jegyzék szerint ki vannak tiltva az 1600 év előtt tiltott összes könyvek s az apostaták, eretnekek, shismatikusok és akatholikusok összes iratai, a melyek a vallással ex professo foglalkoznak. Eredeti szövegű vagy régebbi kath. fordítású bibliakiadások csak theologusok kezébe valók. Az élő nyelvekre fordított bibliákból csak a szorosan approbáltak engedélyezhetők. A kath. tan, szertartás és intézmények ellen intézett vallástalan és erkölcstelen iratok vagy újságok tiltva vannak. A miért is »a hivők köteleztetnek arra, hogy az egyházi cenzúrának rendelkezésére bocsássák mindazokat a könyveket, a melyek szóllanak a szentírásról, a theologiáról, az egyháztörténetről, a vallásphilosophiáról, az ethikáról stb., s mindazokat az iratokat, a melyekben a vallásról s az erkölcsiségről általában van szó.« Mint látjuk, nagy mértékben élhet a pápás keresztyén azzal a szabadsággal: >mindeneket megvizsgáljatok, s a legjobbakat tartsátok meg!« De milyen volna az emberiség szellemi életének a képe, ha a pápa e jegyzékét követné? A purgatórium ismert német theologusa: dr. Bautz ugyancsak védi a maga eshatológiai előadásait s szaktekintélyekre hivatkozik annak beigazolása céljából, hogy »a vulkánok a pokol kéményeinek tekintendők. Tudományos téren vetélytársa is akadt dr. Leistle dillingeni (bajor) lyceumi rector személyében, ki az Értesítőnek 1896/97. hivatalos programmjában hozzá, mint a moráltheológia, patrologia és pádagogika tanárához méltóan nagy apparátussal dissertál »az ördög szabadságáról különféle alakjaiban « Különösen szeret e modern satanologus szerint az ördög az állati alakot, úgy hogy az állatkertek csupa ördögi alakokkal vannak tele. Sőt Görres közelebbről meg is határozta, hogy miről ismerhetők fel. Sötét színök, lapos orruk, büdös leheletük stb. elárulja, hogy melyik állatban van az ördög stb. De elég e satanologiából ! Boldog Bajorország — így kiált fel Beyschlag — a melynek kir. lyceumain ilyen rektorok tanítanak! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Fogarasi Pap József emlékéhez. (Folytatás.) Nem ilyen pedig a valóságos nagy és derék ember állapotja: mert jó lehet annak egy darabig mostohája, de végre aztán jóra fordul a dolga és a maga próbált virtusairól érdemlett tisztességében meghagyatik. Az égi testeket vagy csillagokat vizsgáló tudósok, a kik azokat a csillagokat, melyek nekünk ide alá a földre láttatnak, számban tartják azok között olyanokat, a melyek a többit nagysággal és fényességgel meghaladják, egy néhányat számlálnak, kiket primae magnitudinis vagy elsőbbrendű nagyságú csillagoknak neveznek. Ilyen primae magnitudius stella, elsőbbrendű csillag a földön egy nagy ember, egy valóságos derék ember, sőt nem vétek véle, ha a földnek napjának nevezem, melynek noha itt is sok hold, sok hagymázos eszű ember vagyon néha ellenébe téve, a kik miatt ecclypsist, fogyatkozást kelletik szenvedni, de még akkor is egészen el nem takarodik, hanem ő dicsősége, szép hirének fénye másutt eléggé kisugárzik. Ilyen azért a valóságos derék ember és annak minden állapotja. Feltalálja már a józan elme, mely az efféléknek keresésében gyönyörködik, azokat az okokat, melyekre nézve az Isten az ilyen nagy, az ilyen derék embereket szokta támasztani. Nagyon is megszépült véle az égitesteknek azonkül is szép rende, a midőn az Isten azok közé a napot felhozta, kiállította és nem csuda, ha a természet világánál járó emberek más kisebbrendű csillagokat hamar elcirkálván, ebben megakadtak és valami Istenséget benne gondoltak. Mert úgy lévén az embernek természete készítve, hogy azokon csudálkozzék s bámuljon nagyobbára, melyek ámbár egyebekkel egy rendbe helyeztettek, némely részben egymáshoz hasonlóvá tétettek, de azok közül kitetszenek, kitündöklenek, nagyon tetszik már magának, mikor valami dolognak mások felett kitetsző nagysága, dicsősége bámulásra elragadja. Az hol pedig az egyarányuság, egyenlőség választást nehezen engedne és az emberi elme természeti