Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
diplomákon az eddigi formulát »autoritate pontiíicia et caesarea«— a »pontificia« szó elhagyásával módosítsák. Ez a javaslat Mária Terézia hozzájárulását is megnyerte, ki azonban az utolsó pillanatban azt megint visszavonta. Több mint tizennyolc év múlva ez ügy újra szóba jött; a viszonyok nyomásának tovább nem lehetett ellentállani s a császárnő kénytelen volt a protestánsoknak a jogi doctorátust megadni és pedig oly módon, hogy csupán tudori fokozatra bocsáttassanak s vallási elveikkel ellenkező dolgokra ne kényszeríttessenek. Ellenben a jogi fakultásról kizárva maradjanak, s hivataluk gyakorlása ne engedtessék meg oly helyeken, hol általában az akatholikusok nem türetnek. Pár héttel rá ugyanily intézkedés történt az orvosi és philosophiai doctorátus tárgyában is. Mindazok az intézkedések élénk ellenzésre találtak Migazzinál és Blumegernél, ki csakis a vizsga letételéről szóló írásbeli bizonyítványok kiszolgáltatásáig akart elmenni, s az volt véleménye, hogy ha már egyáltalán diplomák adatnak ki, ezeket ne az egyetem, de az udvari kancellária állítsa ki. Sőt maga az egyetem jobb ügyhöz méltó buzgalommal szegült ellene a protestánsok tudori fokozatra bocsátásának. > Meglehet — így hangzik az egyetem fölterjesztése — hogy protestáns egyetemeken is graduáltatnak katholikusok. De a protestáns egyetemeknek nincsenek oly statútumaik és törvényeik, milyenekkel a katholikusok dicsekedhetnek az egyház és állam előtt. Az előbbiek a doctori fokozatnak a katholikusokra való kiterjesztésével is igyekeznek ifjúságainkat magukhoz csábítgatni, hogy annál könnyebben megnyerjék őket az általunk kárhoztatott tanoknak, a mire pedig a katholikus egyetemeknek a római hitcikkelyek csalhatatlansága miatt nincs *ökuk«. Azt is koncedálja további észrevételei során az egyetem, hogy zsidók is felavattatnak orvosoknak; de ebben — úgymond — két fontos különbség rejlik. Először is egy zsidó a római katholikus vallásra nézve távol sem oly veszedelmes, mint egy protestáns, s azonkívül az orvosi tudományoknak nincs befolyása az emberek szivére és vallására, holott ez a többi, s főleg a jogi szakoknál nagy mértékben az eset. Mindezeket bővebben vázlatozva, az egyetem azon conclusióra jutott, hogy a császárnő elődei példájára és a katholikus vallás iránti saját apostoli buzgalmából kifolyólag, zárja ki továbbra is a protestánsokat a tudori fokozatból. Úgy látszik azonban, Mária Teréza liberálisabb volt az egyetemnél, sőt az udvari tanulmányi bizottságnál is, mely különösen attól tartott, hogy az uralkodónő a tudori fokozat felavatási ünnepélyeinél nem fog különbséget tétetni a katholikusok és protestánsok közt. Mária Terézia ugyanis ragaszkodott előbbeni határozataihoz, csupán egy pontban járulva hozzá a tanulmányi bizottság többsége véleményéhez. Sajátkezű rezoluciója ez ügyben a következőképen hangzott: »Elődeink szerint a protestánsoknak a fokozatot nem az egyetem, hanem csak a fakultás adja, s az erre vonatkozó diplomát is csak a fakultás igazgatója állítja ki s ebbe az a clausula iktatandó be, hogy a fokozatot nyert protestáns soha se léphet be a facultásba, sem azon államaimban nem követelhet ilyenbe való fölvételt, hol az akatholikusoknak tiltva van »oíficium regium vei publicum*. Az e részben leteendő eskü formára nézve intézkedni fogunk s ép úgy a felavatandó protestánsok számára kiállítandó diploma még betekintés és jóváhagyás végett eleibém terjesztendő«. V. S. KÖNYVISMERTETÉS. A felső oktatásügy Magyarországon. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízásából írták többen. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1896-ban. (Folytatása és vége.) Ez az utolsó közleményünk, melylyel szíves olvasóink figyelmét fárasztjuk, érezzük, hogy a legcsekélyebb értékű, de ez nem lehet másként. Oly sok intézetről kellene megemlékeznünk, hogy csak pár sort sem lehet szentelni külön-külön minden intézetnek. Az ismertetett mű 30 róm. kath. papnevelő intézetnek tárja fel múltját és jelenét, melyekről szintén dr. Breznay Béla szól. Ezután következik a görög-keletiek három papnöveldéje ugyancsak ő tőle. A kath. papnöveldék után vannak ismertetve a református theol. akadémiák Kenessy Béla által, majd a lutránus papképzésről ír Schneller István dr. Az unitáriusokról Kovács János, az izraelita theologiáról Schill Salamon írtak kimerítő tudósításokat. A papnevelő intézetek után következnek a jogakadémiák. Bozóky Alajos és Horvát Ödöntől; függelékképen van csatolva a bábaképző intézet tudósítása. Látni való tehát, hogy tartalmát a műnek kivonatozni sem lehet, mint tettük azt három nagy tanintézetünkkel. Ez azonban nem zárja ki, hogy észrevételeinket meg ne tehessük. Altalán véve kedvező nyilatkozatot kell mondanunk ezen részéről is a munkának. Breznay Béla dr. tudósításai a munka ezen részében sokkal megnyerőbbek azon bevezetésnél, melyet az egyetemről írt. Előadását nyugodt tárgyszerűség jellemzi. Szabatos rövidséggel mondja el pár lapnyi terjedelemben minden egyes papnevelő intézetnek kivonatos történetét és jelen állapotát. Sehol nem feledkezik meg, hogy pár szóval az intézetek vagyoni helyzetéről, beléletéről, a hallgatók számáról és végül a tanított tárgyakról meg ne emlékezzék. Forrásait pontosan megjelöli. Kenessey Béla közleményei azt a hatást gyakorolják reánk, hogy előtte különösen a jelen lebegett. A múltból csak emlékeztetőleg közöl egyet-mást, a jelenlegi állapotokkal azonban kimerítően számol be. Az intézetek tanerői, anyagi helyzete, szelleme, a növendékek belélete a jelenben pontosan egybe vannak állítva, úgy hogy e tekintetben bárki fordul felvilágosításért e munkához biztos utasítást talál benne. Külön kell azonban megemlékeznünk Schneller István dr. közleményeiről. A munka célját egyetlen közleményben sem tálaljuk oly helyesen fölfogva mint ő nála. Valódi benső oknyomozással tárgyalja a luteránus theol. oktatás kifejlődését. Első kiuduló pontjától vázolja a magasabb iskolák felállítását; az intézetek szervezetéit, beléletét befolyásoló eszméket ismerteti. Közleménye sok tájékozottságra és éles látásra vall. Nem terjeszkedik ugyan ki külön-külön az intézetek történetére, de sehol nem mellőz