Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

diplomákon az eddigi formulát »autoritate pontiíicia et caesarea«— a »pontificia« szó elhagyásával módosítsák. Ez a javaslat Mária Terézia hozzájárulását is megnyerte, ki azonban az utolsó pillanatban azt megint visszavonta. Több mint tizennyolc év múlva ez ügy újra szóba jött; a viszonyok nyomásának tovább nem lehetett ellent­állani s a császárnő kénytelen volt a protestánsoknak a jogi doctorátust megadni és pedig oly módon, hogy csu­pán tudori fokozatra bocsáttassanak s vallási elveikkel ellenkező dolgokra ne kényszeríttessenek. Ellenben a jogi fakultásról kizárva maradjanak, s hivataluk gyakorlása ne engedtessék meg oly helyeken, hol általában az akatho­likusok nem türetnek. Pár héttel rá ugyanily intézkedés történt az orvosi és philosophiai doctorátus tárgyában is. Mindazok az intézkedések élénk ellenzésre találtak Migazzinál és Blumegernél, ki csakis a vizsga letételéről szóló írásbeli bizonyítványok kiszolgáltatásáig akart el­menni, s az volt véleménye, hogy ha már egyáltalán diplomák adatnak ki, ezeket ne az egyetem, de az udvari kancellária állítsa ki. Sőt maga az egyetem jobb ügyhöz méltó buzgalommal szegült ellene a protestánsok tudori fokozatra bocsátásának. > Meglehet — így hangzik az egyetem fölterjesztése — hogy protestáns egyetemeken is graduáltatnak katholi­kusok. De a protestáns egyetemeknek nincsenek oly sta­tútumaik és törvényeik, milyenekkel a katholikusok dicse­kedhetnek az egyház és állam előtt. Az előbbiek a doc­tori fokozatnak a katholikusokra való kiterjesztésével is igyekeznek ifjúságainkat magukhoz csábítgatni, hogy an­nál könnyebben megnyerjék őket az általunk kárhoztatott tanoknak, a mire pedig a katholikus egyetemeknek a ró­mai hitcikkelyek csalhatatlansága miatt nincs *ökuk«. Azt is koncedálja további észrevételei során az egye­tem, hogy zsidók is felavattatnak orvosoknak; de ebben — úgymond — két fontos különbség rejlik. Először is egy zsidó a római katholikus vallásra nézve távol sem oly veszedelmes, mint egy protestáns, s azonkívül az or­vosi tudományoknak nincs befolyása az emberek szivére és vallására, holott ez a többi, s főleg a jogi szakoknál nagy mértékben az eset. Mindezeket bővebben vázlatozva, az egyetem azon conclusióra jutott, hogy a császárnő elődei példájára és a katholikus vallás iránti saját apostoli buz­galmából kifolyólag, zárja ki továbbra is a protestánso­kat a tudori fokozatból. Úgy látszik azonban, Mária Teréza liberálisabb volt az egyetemnél, sőt az udvari tanulmányi bizottságnál is, mely különösen attól tartott, hogy az uralkodónő a tu­dori fokozat felavatási ünnepélyeinél nem fog különbsé­get tétetni a katholikusok és protestánsok közt. Mária Terézia ugyanis ragaszkodott előbbeni határozataihoz, csupán egy pontban járulva hozzá a tanulmányi bizott­ság többsége véleményéhez. Sajátkezű rezoluciója ez ügy­ben a következőképen hangzott: »Elődeink szerint a protestánsoknak a fokozatot nem az egyetem, hanem csak a fakultás adja, s az erre vonatkozó diplomát is csak a fakultás igazgatója állítja ki s ebbe az a clausula iktatandó be, hogy a fokozatot nyert protestáns soha se léphet be a facultásba, sem azon álla­maimban nem követelhet ilyenbe való fölvételt, hol az akatholikusoknak tiltva van »oíficium regium vei pub­licum*. Az e részben leteendő eskü formára nézve intéz­kedni fogunk s ép úgy a felavatandó protestánsok szá­mára kiállítandó diploma még betekintés és jóváhagyás végett eleibém terjesztendő«. V. S. KÖNYVISMERTETÉS. A felső oktatásügy Magyarországon. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízásából írták többen. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1896-ban. (Folytatása és vége.) Ez az utolsó közleményünk, melylyel szíves olva­sóink figyelmét fárasztjuk, érezzük, hogy a legcsekélyebb értékű, de ez nem lehet másként. Oly sok intézetről kel­lene megemlékeznünk, hogy csak pár sort sem lehet szen­telni külön-külön minden intézetnek. Az ismertetett mű 30 róm. kath. papnevelő intézetnek tárja fel múltját és jelenét, melyekről szintén dr. Breznay Béla szól. Ezután következik a görög-keletiek három papnöveldéje ugyan­csak ő tőle. A kath. papnöveldék után vannak ismer­tetve a református theol. akadémiák Kenessy Béla által, majd a lutránus papképzésről ír Schneller István dr. Az unitáriusokról Kovács János, az izraelita theologiáról Schill Salamon írtak kimerítő tudósításokat. A papnevelő intézetek után következnek a jogakadémiák. Bozóky Alajos és Horvát Ödöntől; függelékképen van csatolva a bába­képző intézet tudósítása. Látni való tehát, hogy tartalmát a műnek kivonatozni sem lehet, mint tettük azt három nagy tanintézetünkkel. Ez azonban nem zárja ki, hogy észrevételeinket meg ne tehessük. Altalán véve kedvező nyilatkozatot kell mondanunk ezen részéről is a munkának. Breznay Béla dr. tudósításai a munka ezen részé­ben sokkal megnyerőbbek azon bevezetésnél, melyet az egyetemről írt. Előadását nyugodt tárgyszerűség jellemzi. Szabatos rövidséggel mondja el pár lapnyi terjedelemben minden egyes papnevelő intézetnek kivonatos történetét és jelen állapotát. Sehol nem feledkezik meg, hogy pár szóval az intézetek vagyoni helyzetéről, beléletéről, a hallgatók számáról és végül a tanított tárgyakról meg ne emlékezzék. Forrásait pontosan megjelöli. Kenessey Béla közleményei azt a hatást gyakorolják reánk, hogy előtte különösen a jelen lebegett. A múltból csak emlékeztetőleg közöl egyet-mást, a jelenlegi állapotok­kal azonban kimerítően számol be. Az intézetek tanerői, anyagi helyzete, szelleme, a növendékek belélete a jelen­ben pontosan egybe vannak állítva, úgy hogy e tekintet­ben bárki fordul felvilágosításért e munkához biztos uta­sítást talál benne. Külön kell azonban megemlékeznünk Schneller Ist­ván dr. közleményeiről. A munka célját egyetlen közle­ményben sem tálaljuk oly helyesen fölfogva mint ő nála. Valódi benső oknyomozással tárgyalja a luteránus theol. oktatás kifejlődését. Első kiuduló pontjától vázolja a maga­sabb iskolák felállítását; az intézetek szervezetéit, beléletét befolyásoló eszméket ismerteti. Közleménye sok tájékozott­ságra és éles látásra vall. Nem terjeszkedik ugyan ki külön-külön az intézetek történetére, de sehol nem mellőz

Next

/
Oldalképek
Tartalom