Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Dolgozatok a' gyakorlati lelkészet köréből. Irta dr. Tüdős István. Miskolc, 1897. 8-adrét, négy levél és 168 lap. Ára 1 frt 30 kr. Régi dolog, hogy nálunk magyar reformátusoknál a gyakorlati lelkészetre vonatkozó dolgozatok dominálják a theologiai irodalmat. Tíz prédikációs könyv esik legalább is, a theologia összes többi ágaiból megjelent egy-egy munkára. A kritika ugyan, különösen az újabb időben, erősen rosta alá vette a túltengésben levő prédikációirodalom egyik-másik termékét, a mi azonban egyátalában nem csökkentette a productiót; minden év, feltétlen bizonyossággal meghozza e téren a maga gyümölcseit. Ez a körülmény kétségtelenül azt bizonyítja, hogy nálunk úgy a munkakedv, mint — bocsánat az anyagias, de találó szóért — a fogyasztás jószerint ezen a téren összpontosul ; a mi hogy nem egészséges jelenség, szükségtelen bizonyítanom. Ilyen nézetek és gondolatok dacára örömmel fogadtam dr. Tüdős István ismertetendő kötetét, egyfelől azért, mert ő már előzőleg a rendszeres theologia és bölcsészet körébe tartozó művekkel lépett fel az irodalomban; másfelől pedig azért, mert most kiadott gyakorlati lelkészi dolgozatai is felülállanak e szakbeli irodalmunk átlagos színvonalán. Dr. Tüdős mostani műve vegyes tartalmú; 14 egyházi beszéd; kilenc temelési, kilenc esketési, öt úrvacsorai beszéd s három önálló imádság foglaltatik benne; ezenkívül néhány egyházi beszédhez s minden temetési beszédhez járul imádság. Az egyházi beszédek közt öt közönséges, két ünnepi és hét alkalmi van. Mindjárt a legelső beszéd megragadja figyelmünket. »A keresztyén hit legnagyobb titkát* tárgyalja, I. Tim. 3, 15—16. alapján fejtegetvén: 1. miért kell a Krisztusban Istent látni s 2. miért kell őt embernek is tartanunk ? Ez a legelső beszéd mutatja szerzőnek, mutatja összes lelkészi dolgozatainak szellemét és irányát. »Minden versengés nélkül a mi hitünknek nagy titka ez: Isten jelent meg testben«, első beszédének ezen textusa méltán állhatna jeligéül összes dolgozatai előtt. Prédikációit valódi evangeliumi szellem, erős hit, szövegszerűség, logikus világos és egyszerű előadás jellemzik. Nem szónoki fordulatokkal, nem költői képekkel, nem szóvirágokkal, de az evangelium és a meggyőződés erejével akar hatni és bizonyára útat is talál lélekhez) szívhez egyaránt. Esketési és úrvacsorai beszédei változatos tárgyúak, különféle alkalmakra valók, rövidek és mégis befejezett egészet képeznek. Kár, hogy a hatodik úrvacsorai alkalomra (új-bor) nem találunk beszédet. Vagy talán jobb is lenne ez úgynevezett új-borravaló úrvacsoraosztást a reformáció emléknapjára átteni ? Nagyon sok vidékén hazánknak, fájdalom, ma már lucus a non lucendo az »újbori« communio. A nyolc temetési beszéd (mert a kilencedik Kossuth Lajosról mondott szép emlékbeszéd) a gyűjteménynek gyengébb része. Igen helyeslem és követem is azt az elvet, hogy épen temetési alkalmaknál nem szabad bőbeszédűeknek lennünk, de a rövid temetési beszédektől mégis többet kivánunk. mint az elhunyt egyszerű életrajzát. Igenis, lehet, sőt kell erről is szólani, de mindig valami keresztyén igazság szempontjából és ennek kapcsolatában. Ezen temetési beszédeken meglátszik, hogy, a szükségnek megfelelően, hirtelen készültek s szerző nem fordíthatott reájuk annyi időt és gondot, mint egyéb dolgozataira. Mindazáltal ezen beszédekben is vannak oly részletek, melyek figyelmünket, sőt elismerésünket is megérdemlik. Az imákat buzgóság, igaz keresztyén alázatosság és bensőség jellemzi A munka külső kiállítása csinos. Nagy kár, hogy a korrektura nem volt jó kézben; egy egész lapot foglal el a (nem teljesen feltüntetett) sajtóhibák sorozata. Ezért azonban, azt hiszem, a kiadót illeti a felelősség. Dr. Tüdős István ezen lelkészi dolgozatainak szelleme és iránya, valamint előadásának keresetlen egyszerűsége és világossága teljes mértékben megérdemlik, hogy mentől több lelkésztársunk megszerezze és megismerje azokat. Szerzőnek pedig, ki már kápláni éveiben is ily híven sáfárkodott a neki adott talentomokkal, őszinte elismerésünket fejezzük ki s egyúttal reméljük, hogy a tanszékének megfelelő szaktudományok müvelése mellett jövőben is fogunk találkozni a gyakorlati lelkészetre vonatkozó dolgozataival. Kassa. Révész Kálmán. BELFÖLD. Sötét bűn.* A ki figyelemmel kiséri a városunk népességének változását kitüntető évenkénti anyakönyvi adatokat, megdöbbenve veszi észre, hogy általában lakosságunk, de különösen a református egyház híveinek létszámában nincs meg a kellő szaporodás. A most lefolyt 1896-ik évben 432 halálozással szemben csak 514 a születések száma, úgy hogy a szaporodás mindössze 82 lélek. A jóval csekélyebb számú római katholikusoknál 382 halálozással szemben 530 az új szülöttek száma s a szaporodás 128 lélek. Legnagyobb arányú a szaporodás zsidóknál a hol 13 halálozással szemben 33 születési eset van, s így az emelkedés 20 lélek-szám. Ha ennek a feltűnő jelenségnek okát vizsgáljuk, szomorú fölfedezésekre jutunk. A halálozások nagy számát részben a rendkívüli gyermekhalandóság okozza. A torokroncs, a kanyaró csak* A »Czegléd« c. hetilapból veszszük át ezt a szomorú cikket. A benne vázolt baj egyes vidékeken, fájdalom, régi bűne népünknek. Nagy erkölcsi megújhodással lehetne azt a végzetes bajt mérsékelni. Sserk.