Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

rendelkezésünkre állanának. Van elég olyan, mely ugyan a címlapján hirdeti, hogy az utasítások szellemében ké­szült, de mi tudjuk, hogy az csak cégér, mely mögött rendszerint egy régi tankönyv vagy valami idegen munka átdolgozása lappang . . Tárgyról-tárgyra és osztályonként kellene a tapasztalt nehézségeket kijelölni. * Ennélfogva nem tehetjük, hogy — mellőzve a szintén nem kifogásolhatatlan történeti, valamint a legfelsőbb két osztály tankönyveit általában — az eddigiekben bemuta­tott tíz tárgv után röviden ki ne terjeszkedjünk még két tantárgyra, ú. m. a rhetorikára és a minket felekezet­belieket kiváltképen érdeklő vallástanra. Ez utóbbira any­nyival inkább, nehogy arról vádoljanak, hogy míg a »vi­lági« tudományok szolgálatában álló tankönyveket kifogá­soljuk, a magunk vallására tartozókat »ne nyúlj hozzám* féléknek mi felekezetbeliek, gondoljuk. Más szemében meglátjuk a szálkát, de a miénkben a gerendát észre­vétlenül hagyjuk. Pedig — mondhatják még — leginkább a vallástani kézikönyvek voltak a főokai annak, hogy a mult tavaszon a vallástanítás eltörlésének indítványa az Országos Tanáregyesület kebelében fölmerülhetett. Ezek szerint: 11. Itt van mindjárt kezünkben a máskülönben nagyon kiváló tudósnak és érdemes tanférfiúnak, Névy Lászlónak »Rhetorika«-ja, mint a prózai műfajok elmélete, melyet — mint főcím — »Az írásművek elmélete« előz meg. IV. kiad. 148. lap. Budapest, 1895. Ezen tankönyvből, mely a VI. osztály egyik bő anyaga, csak egyetlen §-t iktatunk ide, hogy kérdésbe tehessük; lélektan s illetőleg bölcsészeti előfogalmak tanulása előtt célszerü-e mind ál­talában a rhetorikát, mind egyes részleteit, mint pl. az indulatgerjesztés és rábírás eszközeit s azok közi az aka­ratot ilyen mélv mederben tárgyalni ? »Az akarat az elme és kedély mellett a harmadik fő lelki erő. mely azonban amazok működésétől van fel­tételezve. Természetesen; mert a hol ismeret nincs, ott nem támad érzelem és vágy (ignoti nulla cupido) s hol ezek hiányzanak, ott nem lehet törekvés; valamit elérni vagy valamitől elfordulni. Az akarat első. mondhatni kez­detleges nyilvánulása az ösztön (instinctus), mely még természeti kényszerképen utal valaminek tevésére vagy elhagyására. Magasan áll felette az akarat, mint szellemi tehetség, mely bár véges természetünk befolyásától függet­len soha sem lehet; bár ez oknál fogva szabadságunk is csak véges, de az úgynevezett választási szabadság el­vitázhatallan sajátja lelkünknek, mely lehetővé teszi, hogy a mik természetünkkel nem ellenkeznek, azok között sza­badon határozhatjuk el magunkat, sőt az önuralom gyak­ran csodálatos erővel tudja legyőzni a természet ellenke­zését is. A szónok feladata kiválóan ezen szabad akaratra hatni, s azt űgv irányozni, hogy a szép, jó és igaz való­sításában egész erélylyel működjék, annak, a mit az elme és sziv felkarolt életet adjon a cselekvés mezején. Világos azonban, hogy e célnál méltányolni kell az ösztönöket is, mert ezek sokkal mélyebben gyökereznek az emberi ter­mészetben, hogysem a számításból kihagyhatok volnának. Nemcsak a tisztán szellemi célokra irányult ösztönök, minők az igazság megismerésére vonatkozó, a műösztön, az erkölcsi ösztön, hanem az érzékiek, az önfentartási és társulási ösztön is sok tekintetben irányadók, néha min­den másnál hatalmasabbak az emberi életben* (63. lap). »Ex ungue leonem«. Eme kevés idézetet is elegendő­nek tartom, hogy belőle az egész könyv szellemére és irályára következtessünk. Ma az irály-, vers-, (szerkesz­* Lásd Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny f. é. 332. 337. old. tés-, szónoklat ) és költészettan mindmegannyi vaskos könyvek alakjában — aránylag kevés tanórára osztva — négy osztálynak (IV-től VII.) képezik anyagát. Ezzel szem­ben — a nélkül, hogy »laudator acti temporis* szerepére akarnék vállalkozni — régebben mily egészen másképen volt a dolog pl. a jó öreg Szvorényi ú, n. »Ekesszólás­tanával«, mely találó, változatos és kimeríthetetlen példái idézetei mellett is csak 270 lapra terjedvén, a fennebbi négy osztály anyagát, azt lehet mondani, egészen magá­ban foglalta s rövid, egyszerű stílusánál és világos beosz­tásánál fogva mindenik tanuló jó kedvvel tanulta. Legalább ezt tapasztaltam tanuló koromban és ezt tapasztaltam tanárságom első időszakában, és e véleményemben ma is mások is megerősítenek. Sőt tovább megyek és azt mon­dom, hogy a mai Kisfaludysták, Petőfisták és Akadémisták legnagyobb részei annak idején vagy egyenesen Szvoré­nyit. vagy a belőle készített excerptiokat és cursusokat tanulták — s mégis lám. bejutottak a »halbatatlanok« közé! Mindebből azt vagyok bátor tanulságul kihozni, hogy mind a Névy-féle, mind az ő hozzá hasonló, kisebb és nagyobb írás-müvek elméleteit fejtegető tankönyveknél elférne egy kis »compendisalás« még abban az esetben is, ha a tantervi revisio a magyar nemzeti genius iránti tekintetből a magyar nyelvi órakat fölemeli is. Máskülön­ben legyünk elkészülve, hogy maholnap az e nemű tan­könyvek terén is oly vaskos kiadások jönnek divatba, a mint ezt a gimnázium legfelsőbb osztályaiban pl. Heinrich Gusztáv Német Tan-és Olvasókönyveinél és Beöthy Zsolt Magyar Irodalom Történeteinél már is jórészt láthatjuk! 12. Bibliai Vallástan. Irta Kovácsi Sándor III. jav. kiadás Sárospatak, 1894. Egyike a legjobban elterjedt tan­könyveknek. Avagy a sárospataki »Izraelből* származhat­nék-e valami rossz.* És mégis kénytelenek vagyunk ennek a jó tankönyvnek is »ellensége« lenni a jobbért és a leg­jobbért. Nem volna semmi szavunk, ha fejlett tanulóknak Íratott volna. De a gimnasium I—II. osztályában — ahol még »tejnek italával* kell a növendékeket az istenorszá­gában táplálni — sok, nehezen emészthető táplálékot nyújt ez a tankönyv is. Mert nem tud leereszkedni a gyermek felfogásához és nem szól az ő nyelvén — legalább a leg­több helyen nem. Ugyanis a gyermekeknek Bibliát tanító Vallástanban lehet-e egyszerű, biblai nyelvezetnek nevezni pl. az ilyen mondatokat: »Az Izráel fiai Egyiptomba költözködvén, ott is foly­tatták előbbi életmódjukat s egyáltalában nem voltak haj­landók az egyiptomi polgáriasultsággal megbarátkozni. Ez a körülméw/ s túlságos szaporaságuk arra indítá az egyiptomi királyt ffaraó), hogy szaporodásukat terhes munkával gátolja«. (5. lap.) Ezenkívül vannak olyan összetett mondatok, a melyek 7—8, sőt több mondatot foglalnak magukban. Holott gyermekeknek leginkább ú. n. egyszerű puszta — s ille­tőleg egyszerű bővített mondatokkal kellene beszélni, mint * Az »irodalmi kör* tankönyvei az illető iskolák és az illető osztályok szükségleteinek általában megfelelnek, és pl. a gimná­ziumok számára kiadott sárospataki tankönyveket mások felett sok tekintetben célszerűbbeknek tartom már felekezeti érdekből, de meg azért is, hogy ha minden szentnek maga felé húz a keze* : akkor miért tennénk kivitelt épen mi kálvinisták ? A relatíve jók között miért ne pártolnók inkább a mieinket? De nem teszszük ! Hanem e helyett huzalkodunk. kicsinyeskedünk, mások örömére a magunk­hoz tartozót kisebbítjük, megvetjük : s így nem csuda, ha »oldott kéve* állapotában jutottunk; nem csuda, ha a Prot. Szemle legu­tóbbi füzete (1897. I. 41. lap) ismer nagy áldozattal fentartott olyan (prot.) egyházi iskolákat, a melyekben még egyetlen államilag kine­vezett »más szellemű tanár sincs és mégis azok az iskolák épen olyan joggal lehetnének akár mohamedánus iskolák is, mint pro­testánsok*. • . B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom