Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

pásztor minden inkább, mint lelkipásztor: a felekezetnólküliség örvényébe dobja magát. A legfőbb szükségleteknek egyike azért, »hogy tudományos alapon álló, de a gyakorlati szükségeket szem előtt tartó, olyan magyarázatos biblia készíttessék, a mely az igehirdetőknek bibliamagyarázati segédkönyvül, a bibliakedvelő közönségnek bibliaolvasó kalauzul s mintegy családi bibliául szolgáljon . . .« Bridgeport (E. Amerika) Kalassay Sándor, ev. reformát. misszionárius. Az egyik magyarázatos biblia, a melyet megismertetni óhajtok, az ú. n. »The Oxford S. S. teacher's bible«, a mely a fent kitűzött cél szolgálatában áll, de a templomban való olvasásra is szolgál. A másik a Bagster's vagy Gomprehensive teacher's bible. ISKOLAÜGY. Néhány megjegyzés alsóbbfokú iskoláinkról. II. Nézzük tovább az elemi népiskolai oktatást, tanító-és tanítónőképzést. Volt hazánkban 1895-ben — ez évről szól a monographia — 16,942 népoktatási intézet, ebből 2310 ev. ref., 1397 ág. hitv. evang., 47 unitárius. Mindenesetre szép számú tanintézet, melyek fentartása óriási teherrel sülyosodik reánk. De jó vezetés mellett, az áldozattal egyenértékű a belőle áramló valláserkölcsi haszon. Sokan vitáznak a felett, hogy az elemi népiskolai oktatás par excellence állami föladat. Nem feszegetjük a kérdés elvi oldalát. De míg hazánkban nem lesz meg a felekezetek közötti kölcsönösség, míg lesz itt uralkodó vallás a királyi trón legfelső lépcsőjén, az államhatalom gépezetében, addig a protestánsoknak egyetlen népoktatási intézetet sem volna szabad feladniok. Ezt teszik pedig az ev. reformáltak, kiknek elemi iskoláik 1869-től 2450-ről 2310-re szállott le, míg ugyanezen idő alatt az ág. evangélikusoké 1397 maradt. Fontos momentum az ev. ref. elemi iskolák magyarsága is. Míg ugyanis — a gör. kel. és gör. katholikusoktól eltekintve — 5553 róm. kath. iskola közt nem magyar volt 2060, addig 2310 ev. ref. elemi iskola közt csak 24 volt a nem magyar. Az ág. hitv. evangélikusok, alkotó elemeiknél fogva, e téren természetesen nem versenyezhetnek ev. ref. testvéreikkel, 1397 iskolájuk közül nem magyar 982. Tanulságos képet alkothatunk magunknak a tanítókról. Ezek száma: 2730 ev. ref., 1997 ág. ev., 44 unitárius rendes. Oklevél nélkül működik: 400 ev. ref., 222 ág. ev., 13 unitárius. Ezek száma lassan kevesbedik, mert a férfi tanítók hiánya évről-évre észlelhető, ellenben — a mi elszomorító — a képesített tanítónők fele sem talál népiskolai alkalmazást. Mindenesetre kívánatos, nem, mint sokan vélik, újabb tanítóképző-intézetek fölállítása, hanem a létezők megszilárdítása és mindenek felett tisztességes megélhetést nyújtó tanítói állások szervezése. Ez a legfőbb baj, ez az oka annak, hogy a tanítóképző-intézetekben túltömöttségről panaszkodni egyáltalán nem lehet. A tanítói fizetésre megállapított 400 frt minimum is csekélység, legalább is 600-ban kellene megszabni. Annyi mindent megvárunk s állásánál fogva joggal, a tanítótól, mi protestánsok nemcsak ismeretközlőket, hanem a nép szája szerint belső embereket, egyházunk támaszait, a belmisszió apostolait látjuk bennök, s mindezt évi 400 forintért korpótlékra való kilátás nélkül. Ki kell emelnünk, hogy nagyobb egyházainkban már 600 frtos állások vannak rendszeresítve, valamint azt is, hogy egyes tanítóságok jövedelmei másokéhoz képest aránytalan magasságban állanak. így történhetik meg aztán, hogy a fizetésre nézve a következő hivatalos adatokat találjuk az 1894/95. tanévről : 2310 ev. ref. iskolában van 2730 rendes tanító, kiknek összes javadalmazása kitesz évenként egy millió 366 ezer 995 frtot, átlag egyre-egyre 500 frtot. 1397 ág. hitv. evang. iskolában van 1987 rendes tanító, kiknek évi összes javadalmazása egy millió 46 ezer 602 frt, átlag egyre-egyre 526 frt. 47 unitárius iskolában van 44 rendes tanító, kiknek évi összes javadalma 15,984 frt, átlag egyre-egyre 363 frt. Látni való, hogy ha az átlagos elosztásnak a valóság is megfelelne, a két evangeliumi egyház tanítói közel volnának a 600 frtos fizetéshez. De hát ez nincs így. Hanem míg így nem lesz, ne várjuk a tanítóhiány megszűnését. Tanítóképző-intézetek teremtése aligha vezet célhoz. Nekünk protestánsoknak van elegendő tanítóképezdénk, pláne akkor, a mikor azt látjuk, hogy némely az állam által átvett tanintézeteink (elismerést a vezetőknek) még mindig híven ragaszkodnak az Ősi tradíciókhoz. A tanítóképző intézetekre különben, számukat tekintve, nagyobb súlyt látszanak fektetni az ág. hitv. evangélikusok. Nekik van hat ilyen tanintézetük, míg az ev. reformáltaknak csak három. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül azon tényt, hogy a protestánsok egyetlenegy tanítónöképezdét sem állítottak és tartanak fenn, ellenben a római katholikusoknak 13 tanítónőképző-intézetük van. Itt ismét a klérus bőkezűsége, de egyszersmind előrelátása és körültekintése is nyilatkozik. A római katholikus népiskolákban más képezdékből kikerült, tehát céljaikra nem kellően praeparált tanítónőket nem alkalmaznak. Mi protestánsok az államhoz fordulunk, mely képez ugyan kiváló tanerőket, de természetesen a vallásos cél kizárásával, a mi pedig nőknél kétszeresen fontos. Az alkalmazott tanítónők száma évrőlévre szaporodik, azért a prot. egyháznak elvégre is gondoskodnia kell azok képzéséről. Leghelyesebbnek látszik, ha mint fentebb említém, a felsőbb leányiskolák