Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

szeretet-munkássága, rövid vázlatban. A krisztusi szeretet kiapadhatatlan forrásából meríti erőit s annak termékenyítő óletvizével öntözgeti, gyógyítgatja a társadalom testi ós lelki sebeit. Anyagi eszközei igaz, hogy még csekélyek, se sok taggal, se nagy tőkékkel nem dicsekedhetik; de »vérben, érben vidám a keringés«, működésében élet, hatásában áldás, kicsiny múltjában öröm, nagy jövőjében remény van. Mert a hol a hit és a szeretet így igyekszik a Krisztus nyomdokain járni: van ottan »élni hit, jog ós erő!« Szőts Farkas. Két magyarázatos bibliáról. Abból az alkalomból, hogy már Magyarországon is mind nagyobb mérvben kezdik sürgetni egy magyarázatos bibliának a kiadását, s mivel ma már ott állunk, hogy ezen biblia kiadására s elkészítésére a legilletékesebb testület, »A magyar protestáns irodalmi társasága tesz lépéseket, legyen szabad megismertetnem e lapok t. olvasóival két magyarázatos bibliát. Hiszem, hogy ez az ismertetés nem lesz érdektelen azok előtt, a kiket a dolog érdekel, de azok előtt sem, a kiknek csak lelki szemei láttak magyarázatos bibliát. Több magyarázatos bibliát ismervén s belátván azt a kimondhatlan hasznot, a melyet ezek a bibliák a nép vallásos s evangeliumi szellemű fejlődésére gyakorolnak : őszinte lelkesedés töltötte el lelkemet, a mikor tudomást vettem itt a tengeren túl a mi anyaszentegyházunk vezérszellemeinek a mozgolódásáról. Nagy jelentőségű dolognak tartom ezt a mozgalmat, mert módomban van összehasonlítást tenni az odahaza élő papnövendékek bibliai tudása s az itteni laikusnak bibliaismerete között. Én Istenem, közülünk még a jobbak is miként idegenkedtek a kanon történettől, ettől a gyönyörűséges ágától a theologiai oktatásnak. . . . Nem restelem bevallani, unalmasnak tartottuk a szakszerű fejtegetéseket — s állítom, hogy most, mikor módomban van látni s tapasztalni, hogy mit kellene tudnunk a bibliáról, sokszor a szégyenpirja ég arcomon. Nyugodni nem tudok s éjjel és nappal fordítgatom a kezem ügyébe eső jegyzeteket s hasonlítgatom össze theologuskorombeli jegyzeteimmel — s belátom, hogy véghetetlen sok ismeretlen tárgy ós dolog van még előttem, csak a bibliában is. És ezzel így volna mindenki, a ki nem szégyenli gyöngeségét bevallani. Első tapasztalatom tehát ezen a téren az, hogy itt sok világi fórfiú s nő többet tud a bibliából ós bibliáról, mint mi, a kik theologiát végeztünk. S ezért tartom nagyjelentőségű dolognak, hogy minél előbb magyarázatos biblia legyen magyar nyelven is. De ez még nem indokolja egészen annak szükségességét. Tessék szigorúbban fogni a theologiai oktatást! Ezt mondhatnák erre sokan s a theologiai órák ne regényolvasás idejeül szolgáljanak, hanem ismeretszerző időnek! A másik tapasztalatom fontosabb. Itt ugyanis lehetetlen észre nem vennünk népünk elmaradottságát ebben a tekintetben is. Még az úgynevezett bibliás emberek is csak sejtelemmel bírnak a bibliáról — s valljuk be, hogy a minden cél ós irány nélkül való olvasgatás — nem hogy építené őket, hanem a szektáskodás örvényébe vezet közülök sokat. Jól tudom, s nem egy ember van gyülekezetemben is, a kinek beszédje hemzseg a bibliai idézetektől, de ha értelmezését, vonatkozásait kérdem azoknak: elnémul. Arra kell tehát igyekeznünk, hogy népünk a magyarázatos biblia által taníttassók s lassanként felemeltessék arra a magaslatra, a melyen kell állania annak, a ki a bibliát valódi lelki haszonnal tudja olvasni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy híveink mind theologiai képzettségűek legyenek. Csakis azt akarom, hogy érdemeljék meg közülök sokan a bibliás nevet. Ennek lesz egyik fontos előmozdító eszköze a magyarázatos biblia. Ezért tartom másodszor fontos dolognak az e téren tett lépéseket. Az a kérdés, óhajtja-e ezt a nép? Szereti-e hát valóban a magyar nép a bibliát? A magyar nép — értve itt nemcsak a protestánsokat — mindig szerette a bibliát. A mely nép között annyi bibliát s vallásos iratot el lehet árusítani, mint a mennyit a Prot. Egyh. és Isk. Lap 1-ső száma kimutat: ott valóban szeretik a bibliát. így bátran következtethetjük azt is, hogy a magyarázatos biblia még nagyobb kelendőségnek fog örvendeni, mint a jó öreg Károli a maga döcögős s ólvezhetlen nyelvével. De fel kell ezt tételeznünk azért is, mert a magyar nép is folytonosan halad előre, ezen a téren sem maradhat el. Valóban el kell már egyszer ismernünk, hogy népünk a vasárnapi két prédikációval, legyenek azok bármily magas szárnyalásúak, bármily mélyek is, egyáltalában nem érzi kielégítve lelki szükségletét. Többre vágyik. Tudni óhajt ós ismerni akar s ha tudásvágya ki nem elégíttetik egyházunkban, ha vallásos buzgósága nem nem ápoltatik rendszeresen, oda megy, a hol többet kap; s ha pedig azt látja, hogy a leki-