Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

Baldácsy-teremben és kinn a folyosóján mozgalmas élet uralkodik. Ekkor van az egyesület úgynevezett varró-órája és a szegények jelentkezése. A megjelent tagok, 30—40-en, szorgalmas munkába merülve, ki köt, ki varr, egy pedig gépel; ruhákat készítenek a szegényeknek. A tisztviselők az ügyes-bajos felekkel vannak elfoglalva. A folyosón várakozó szegényeket egyenkónt-kettőnként beeresztik, kikérdezik: mi a neve, mi a foglalkozása, van-e családja, volt-e már látogatva, kapott-e már segélyt, mit kiván? Elnököknek, pénztárnoknak, titkároknak, szegénylátogatóknak ugyancsak sok a dolga, míg a sok folyamodóval, mintegy bizottsággá alakulva, végeznek. A rögtön intézkedő bizottság határozatát az elnök kimondja: egyiknek pénzsegélyt ad a pénztárnok, másiknak ruhát juttat a titkár, harmadiknak kenyérutalványt ír a segédtitkár, negyediket látogatásra jegyzik elő és így tovább. Egész sereg nyomorult ember, férfi, nő, ifjú és gyermek fordul meg ilyenkor az egyesület munka-termében, hova a nyomor és a segítség reménye hajtja szegényeket. És mindezeknek eleget tenni, sokszor szívfacsaró panaszaikat meghallgatni, nem egynek tolakodó magaviseletét türelemmel és szelídséggel megfékezni, ehhez T. K., a mi Máriakegyességű elnökünk nagy szivére és erős lelkére van szükség. Félhat órakor aztán megjelenik az egyesület quasi házi lelkésze, felolvas néhány verset a bibliából, azt megmagyarázza, alkalmazza s azntán rövid imádsággal befejezi az összejövetelt. A tagok nagyobb része ekkor eltávozik, ele az úgynevezett »előkészítő óráraa ott maradnak a »vasárnapi iskolacc tanítói. A vasárnapi iskola, T. K., voltakép gyermek-istenitisztelet, melynek azonban nem prédikáció, hanem bibliamagyarázat a központja. Erre készülnek elő a tanítók, a kik az egyesület tagjai közül, még pedig a lányok közül kerülnek ki. Az előkészítő órán a vezető ós ezek az önkéntes tanítók összeülve, kijelölik a magyarázandó bibliai verseket, megbeszélik a magyarázás módját s megállapítják a gyermekeknek betanítandó quasi »alapigéc(-t. így felkészülve fogadják minden vasárnap reggel 9 órakor a kis fiúkat és kis' lányokat, most jobbára az egyesületi tagok gyermekeit, a Baldácsyteremben. A vezető tanító éneklésre hívja fel a gyermek-sereget, kikkel együtt énekelnek a megjelent kísérők, illetőleg szülők, mire a vezető rövid fohászt mond és kikeresteti a gyermekekkel az olvasandó és fejtegetendő bibliai verseket. A tanítók elolvastatják a szöveget, megmagyarázzák értelmét, kikérdezik a gyermekeket, beemléztetik a kijelölt alapigét, kiki a maga csoportjával. Mikor mindenik csoport, jelenleg hat csoport 4—í) gyermekkel, készen van, a vezető tanító rövid általános kikérdezést tart, elismételteti a beemlézett főigét s aztán záróénekkel és imával befejezi a vasárnapi iskolát. — íme, ekként vezetgetik egyesületünk tagjai a kicsinyeket az Úr Jézus Krisztushoz. Egyik legfontosabb, ele egyszersmind legnehezebb ága az egyesületszeretet-munkásságának a szegények látogatása. Az egyesület nem látatlanban és nem távolból jótékonykodik, hanem közvetlenül, a személyes érintkezés erkölcsi erejével. Az erre önkényt vállalkozó tagok minden egyes segélyezendőt meglátogatnak otthonukban, részint, hogy személyesen meggyőződjenek arról, hogy érdemes-e a folyamodó a segélyre, részint, hogy a személyes érintkezés útján a lelki nyomor enyhítésén is munkálhassanak. Oh ezek a szegény otthonok, szükség-lakások/

barakok és pincelakások, mily iszonyú képét tárják fel e fényes főváros testi és lelki nyomorának ! Es megjelenni e bűzhödt lakások félmesztelen, kiéhezett alakjai között, szólani hozzájok a szeretet és könyörület biztató, segítő szavával: ez, T. K., a mily szép, épen oly lélekbe vágó feladat. Itt, e közvetlen szemlélet közben tanulja meg az emberi sziv az igazi, a krisztusi könyörületet. S itt tudja megbecsülni a boldogabb halandó a maga jobb sorsát, melybe az isteni gondviselés helyezte. De forduljunk el ettől a komor képtől s lássuk egy másik keclves ágát az egyesület szeretet-munkájának. A szeretet-vendégségeket értem, ezeket a barátságos, házias összejöveteleket, melyeken egy-egy csésze thea mellett fesztelen érintkezés, kedélyes beszélgetés közben építő felolvasások ós szavalatok, egy-egy ének- és zenedarab meghallgatása mellett oly előnyösen gyarapszik az egyesületi összetartozás s a keresztyén szeretet-közösség érzete, másfelől meg oly kedvező alkalom nyilik arra, hogy a kívül állókkal az egyesület szellemét, belső életét közelebbről megismertessük és megkedveltessük. Ez a szellem és ez az élettevékenység minden elfogulatlan embert meggyőzhet arról, hogy a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület távol attól, hogy a divatos jótékony egyesületeknek sokszor hivalkodó és néha csak a külső csillogást és divatot űző széles útján járjon, a keresztyén hit- és erkölcsi közösség olyan ápolására tör, mely a társadalom anyagi ós erkölcsi nyomorának enyhítése mellett emeli és nemesíti a tagokat az egyéni és családi erkölcsiség terén is, sőt a maga csendes és érdektelen szeretet-munkásságával arra van hivatva, hogy reformálólag hasson a sok tekintetben degenerált jótékonyság mezején s azt eredeti ós tiszta krisztusi alakjára visszavinni segítsen. íme, T. K., a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület U*