Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

király hágóntúli összes prot. papokat szólítsák fel a küldöttségben való képviseltetésre, hogy így a mozgalom ne csupán az erdélyi, hanem az egész magyarországi protestáns papságé legyen. Valamint felhatalmaztatott mind a végrehajtó bizottság, mind a küldöttség, hogy azon nem várt és nem remélt esetben, ha a főtiszteletű püspökök valami oknál fogva nem vennének részt a küldöttség vezetésében: a memorandumot akkor is nyújtsák be az előbb meghatározott tényezőkhöz ; sőt felhatalmaztatott arra is, hogy ha netalán a kormánynál nem vezetne célhoz a memorandum s illetőleg visszautasításban részesülne a küldöttség: azon esetben — hivatkozva Ő felségének a parlamentet megnyitó beszédében tett ígéretére — menjen a deputatio Ó felsége a király elébe. Hiszen — szólott erre nézve az érvelés — ha nem régen megtehették a király elébe való járulást a sokkal jobb helyzetben levő állami hivatalnokok: miért ne tehetnék meg a magyar trón legerősebb támaszai, a protestáns papok! Végül a közköltség és a küldöttség viaticumának fedezéséhez való hozzájárulásra az összes lelkészi hivatalok megkerestetnek, hogy részint ő maguk, részint a presbyteriumok által az egyházak pénztárai az összes magyar protestantizmus javát célzó mozgalmat némi anyagi pártolásukkal segítsék elő. S miután még az elnök a jelen értekezlet létrejöhetéséért a megjelenteknek (a kik között láttunk két esperest is Löfi Aron unitárius és Péter Károly ev. ref. esp. személyeiben), a kollégium igazgatóságának, tiszttársainak köszönetét nyilvánította: a jobb jövő reményének zálogául lehetett tekinteni azt a lelkes elszántságot és összetartást, mely mind a megjelenteknél, mind a távolmaradottak leveleiben megnyilatkozott. Sepsi-Szentgvörgy. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. Templomavatás Felső-Szabolesban, A kisvárdai ev. ref. egyház hívei, mintegy 1200 lélekszám. leginkább szegény iparosok, földmívesek, kishivatalnokok, jónak látták, hogy a millenniumot valamely nevezetesebb alkotással tegyék emlékezetessé. Templomuk tornyuk, nagyon megvedlett, ennek újraépítését látták legszükségesebbnek. Leüllek tehát, megszámlálták pénzöket s kitűnt, hogy egy krajcárjok sincsen. Szükségök volt 12,000 forintra. Ötezret kivetettek magukra, a többit a szeretet és könyörület mindig nyitott zsebére s üres zsebbel, teli szívvel, az ekeszarvára vetették kezöket. Katona György, egy mély tudású és magas lelkesedésű nyugalmazott mérnök, elkészítette a pompás tervet s midőn ez év tavaszán megkezdte a bontó csákány a rombolást, a szeretet Istene elkezdte az építést a szivekben. Félév alatt elkészült a gyönyörű templom, csupa szolidság, csupa vallásos ízlés, négyszög, magas boltozattal, három oldalon futó széles karzat, karcsú vasoszlopokkal, szép kis orgonával, az egész benső rész ízlésesen kifestve s inost december 5-én, ragyogó téli napon, ragyogó szivekből, ég felé hullámzott az örömének: lm, bejöttünk nagy örömmel! Valóban, nagy örömmel, közörömmel, az egyház minden tagja, a többi felekezetekkel, az egész város népével, a távolabbi vidékkel; mert. mind lelkesedett az építésért, mind adakozott, mind elvitte a maga homokszemjét s e homokszemek, mint az élő szeretet visszaragyogása, közörömre hangolt mindenkit. Görömbei Péter esperes megáldó imája, az örömteljes hála égbe szárnyalása, Istenhez vivé a sziveket, lelkeket s érezte mindenki, hogy e hely istenháza, a mennyország kapuja. Andrásy Kálmán buji lelkész ünnepi beszéde, a Jákob lajtorjáról szóló régi történetet véve alapul, az abban rejlő örök igazságot hinté a szivekbe, hogy a templomot a benne lévők Istennel telt szive- lelke szenteli Istenházává és így lesz az a mennyország kapuja, minden égi és földi tiszla örömnek, minden szépnek, igaznak és jónak kiinduló pontja, nevelő iskolája. Ezután Hideg József pálcái lelkész szentelte, a keresztség által, egy kis gyermek testét a Szentlélek templomává. Majd Vas Mihály gégényi lelkész előtt állott egy új pár, a hitvesi szeretet szent szövetségét esküdve egymásnak. Most a helybeli lelkész, Somogyi József felolvasta a régebbi templomok és az új templomépítés történetét, a felemelő hitbuzgóságnak eme hiteles közjegyzői okiratát, s aztán végül ürvacsoráztunk, egyesülve a lelkek a lelkek megváltójával, a mi Jézusunkkal. Közbe-közbe pedig a sárospataki énekkar táplálta magas lobogásra a buzgóság Vesta-tüzét. A templomi ünnepély után Görömbei Péter esperes presbyteri gyűlést tartott, elismerő szavaival buzdítva az egyháztanácsot s ajánlva, hogy az egész ünnepséget, sőt az építés történetét, vegyék jegyzőkönyvbe, tanuságul a jövőnek, a mely javaslat közörömmel határozottá emeltetett. Következett az ünnepi áldomás, a nagy vendéglő termében rendezett társas ebéd. Gyönyörű alkalmi kijelentésekben áradozott a csordultig teli szív. Az egyház lelkésze alig győzte kibuzogni szive örömét; Somlyády István járásbiró, a kálvinista hitbuzgóságnak valóságos égő csipkebokra, építtető gondnok fáradhatlan fáradozó, majd humoros, majd komoly dikciójában, kacagtató, majd felemelő bepillantást engedett, abba a hajnali szürkületbe, melyből a templomépítés kiindult, kiemelkedett, most pedig nappali fényben messze ragyog. Aztán a vasúti főnök, ki teljes meggyőződéssel hirdeté, hogy a vasparipát sem a sinpár, hanem a mozdonyvezető vallásos lelke viszi egyenes úlon s ez a vallásos lélek, ha templomban nem is teheti, a prüszkölő gép magasba szálló füstje, mint áldozati oltár mellett imádkozik utasaiért is, hogy őrizze meg őket, az emberiség őriző pásztora, a vasúti karamboltól. Még csak egyet említek meg a sok közül, dr. Vadász Lipót ügyvéd és lapszerkesztő dikcióját, a tudás mélységein, a lelkesedés magasán szárnyaló beszédet, melyben zsidó letére, a protestantizmus apotheozisét zengé s otllévő számos előkelő hitsorsosa! nevében is egész határozottan nyilvánítá, hogy a prot. egyház tanításaiból ismerték meg és lelkesednek a keresztyénség eszméiért s ha formailag nem is, de tartalmilag a prot. keresztyénség buzgó hívei. S hogy ez nem csupán dikció volt, mutatja a zsidóság viselkedése a templom-építésnél, az adakozás-102*