Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

BELFÖLD. A sepsiszentgyörgyi papi értekezlet.* Lapunk f. évi 45. számában jeleztük már azt a mozgalmat. mely Erdélyben, Háromszékmegye területéről kiindulva, általános lett s mely a prot. szegény papok fizetése javításának a kormány, illetve az országgyűlés által meg> valósítását célozza. Folyó hó 7-én Sepsi-Szent-Györgyön, a Székely Mikó-kollégium dísztermében általános értekezlet tarlatott, melyen a viszonyokhoz képest elég szép számmal vettek részt Erdélynek még távoli részeiből is a papok. Megjelent ugyanis személyesen 42 s képviseletileg református 176, unitárius 75, lutheránus 2, s így közvetlenül vagy közvetve összesen 300 lelkész. Kis Lajos étfalvi ref. lelkész, mint előértekezleti elnök, üdvözi az előértekezlet nevében a megjelenteket, s köszöni, hogy fáradságot és költséget nem kiméivé még messzi vidékekről is személyesen megjelentek; üdvözli a tudományok eme fölszentelt csarnokában ; üdvözli drága székelyföldünk és a szabadság eme megszentelt földjén. Isten legyen az igazságos ügygvel! Az értekezlet tisztikarul az előértekezlet tisztikarát választja meg. Ekként Kis Lajos lelkész elfoglalván az elnöki széket, megköszöni a bizalmat; de szerette volna, ha nálánál más valaki tekintélyesebb, pl. a jelenlevő esperesek valamelyike választatott volna. Hanem meghajlik a bizalom előtt, mert úgy hiszi, hogy nem nehéz annak a gyűlésnek tanácskozásait vezetni, mely törvénytisztelő elemekből áll, hiszen itt nem dúl a pártviszály, hanem testvéri szeretettel, egymást buzdítva mindnyájan egy közös eszme létesítésén fáradnak Itt nem a tudomány, hanem a tapasztalat a fődolog; e tekintetben a protestáns papság helyzetét, szegénységét nálánál senki sem ismeri jobban, mert 34 év óta eszi azt a szegény kenyeret, melyhez annyi panasz, annyi keserv, annyi fájdalom fűződik. Nem akarja lelke fájdalmát kiönteni, de kijelenti, hogy ezt a helyzetet, tovább is tűrni nem komoly férfiakhoz illik. Nem volna Isten szolgája, nem volna méltó erre a helyre, ha ki nem mondaná azt, hogy legelső sorban a papság gyávasága az oka a mostani nyomorúságnak; mert a papok hittek a biztatásoknak ; de fájdalmasan csalatkoztak; s ma már nincs a hazában senki, a kinek lealázóbb helyzete lenne a szegényebb prot. papénál. Ha férfias önérzettel bírunk; ha a papok hivataluknak meg akarnak felelni: ebből a szégyenletes helyzetből ki kell bontakozni. Ezt csak a kormány és az országgyűlés teheti. Lehetetlen, hogy e kérdés elől kitérjen. Mert ezelőtt félszázaddal közérdekűnek ismerte a 48-iki országgyűlés a XX. t.-c. megalkotásával. És vájjon ma félszázad múlva nem áll-e elodázhatatlan kötelességében a törvényt életbe léptetni; mert nem hogy fogytak és gyengültek volna, sőt fokozódtak és erősödtek azok az okok, melyek a prot. pap fizetésének javítását szükségessé tették volt 1848-ban. Ezt a kötelezettséget a szász nemzetiségű papok irányában teljesíti is az ország, míg a magyar nemzet papjainak alamizsnát nyújt az ű. n. mostani államsegély útján. A prot. papok az igazságszolgáltatásának ezt a mértékét nem érdemelték. Nekünk kötelességeink vannak a haza, egyház és társadalom iránt. A prot. pap a hazafiság szeretetét ápolja; hívei között az erkölcsiséget előmozdítja; * Erre a cikkre a benne ismertetett mozgalomra különösen felhívjak olvasóink figyelmét. Az egyházi főhatóságot pedig tisztelettel fölkérjük, sürgesse ennek a régóta húzódó égető kérdésnek a megoldását, mert periculum est in mora! Sserk. a népet minden lépten-nyomon kezén vezeti, hogy a socialismusba ne sodortassék. De mikép lehet ezt a kötelezettséget teljesíteni, mikor a sok súlyos teher alatt a prot. papok roskadoznak. Az a csekély államsegély csak egy csepp víz a tengerben és ez is sokszor nem oda csepeg, a hová kellene. Főhatóságaink egyik gyűlésről a másikra, bizottságról-bizottságra halogatják a kérdés megoldását. Szomorú, de mikor sem az állam, sem az egyház nem siet a helyzeten segíteni, akkor a prot. pap helyzete olyan, mint az utcára kidobott árva, kinek sem atyja, sem anyja. Azért gyűltünk össze, hogy mi magunk határozzunk a saját sorsunk felől. A rendkívüli.tetszéssel, tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Vasica Béla s.-szentkirályi unit. pap ama hozzászólást erőtlenítette meg, mely szerint a politikai lapok (»Budapesti Hirlap«) azt a hírt közölték a napokban, hogy a kormány a kath. congressus után 1—2 nappal már nyújtott be a koronához javaslatot a prot. congrua megoldására. Ő a politikai lapok támogatását ugyan jó néven veszi; de kijelenti hogy az a hír csak mézes-madzag akar lenni, hogy a prot. papság ne mozogjon. Különösen megbotránkozik azon, hogy az egyházi lapok általában ezt az egész mozgalmat negligálták; egyetlen egy jó szó, egy biztatás nem volt részükről; íme a politikai lapok közül pl. a »Függetlenség* még külön tudósítót is küldött Dercsényi űr személyében; ezért üdvözli a politikai sajtót, míg az egyházi lapok ellenében elég kárhoztató szót nem talál. (Mi ismertettük a mozgalmat, megmondtuk rá a véleményünket. Most is azt tartjuk: csak a saját hatóságunk útján helyes és szabad indulnunk. Ez a törvényes, ez a helyes út. Sserk.) Csifó Salamon árkosi unit. lelkész pedig a határozati javaslat első pontját még azzal is kibővíteni kéri, hogy a prot. sajtó eme magatartása mint sérelem külön felterjesztésben fejeztessék ki a püspökökhöz intézendő feliratban. Elfogadtatott. Az elfogadott határozati javaslat lényege a következő: 1. Egy küldöttség által emlékiratot terjeszt föl a miniszterelnök és a vall.- és közokt. miniszter ő nagyméltóságaikhoz, hogy már az 1898-ik évben iktassák törvénybe a prot. papság fizetésének 800 frt minimumba való megállapítását. Párhuzamban a memorandum beterjesztetik az országgyűléshez, valamint a prot. püspökökhöz is. 2. A prot. papság jövedelme akként rendeztessék, hogy a terményfizetés készpénzben teljesíttessék az illető adóhivatalok útján évnegvedenkénti részletekben. 3. Felkérendők az erdélyi prot püspökök (Zelenka, Szász D. és Ferencz J.) a fizetések rendezésének ügyében közlemunkálásra s oda hatásra, hogy ez az ügy már 1898-ban végkép rendeztessék s egyúttal, hogy a küldöttséget vezessék. 4. Az összes erdélyrészi országgyűlési képviselők, politikai pártállásra való tekintet nélkül, felkéretnek az ügy támogatására és a küldöttségben való részvételre. 5. Az előbbi pontok alatti teendők elvégzésére egy bizottságot nevez ki. A végrehajtó bizottságba választatnak: Kis Lajos elnök, Csifó Salamon, Kolumhán Ferencz jegyzők és Vaska Béla. A küldöttségbe választattak: unitárius részről Kiss Sándor egyházm. főjegyző, Létai Domokos, József Lajos és Simó János; ev. reformátusok: Kis Lajos, Takács Károly, Tóth László, Kolumbán Ferenc, Szász Mihály, Bőjthe Géza, Kovács Antal, Széchy Ferenc; lutheránus részről: Bohus Pál apácai lelkész.. Egyúttal a végrehajtó bizottság s illetőleg a küldöttség megbízatott, hogy a