Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

A bűnnek sölét éjeiébe Megcsillan égi sugara; Eleg ujjának érintése S Iát égi tényt, ki vak vala. .lön megtört szív sebét bekötni, Gyógvítni vérző kebleket; A kegyelem kincsét kiönti, Dúsakká tesz szegényeket. Ob békesség királya, zengjen Örök hozsánna hát neked; S hangozzék fenn dicső egedben Örökre áldott szent neved! Doddridge Fülöp után angolból Hegedűs István. MISSZIÓÜGY. Borneoi dogmák. Barátom, a misszionárius, egy bambus-nádkeretbe foglalt, füstöléssel konservált ember fejet adott a kezembe. Olyan szép, egyenes vágással volt helyéről lemetszve, hogy a vágás felületén egyetlen gyűrődés, egyetlen csont­szilánk csorbája se látszott. Míg én elnézegettem ezt a merev tekintetű fejet, a mely a maga halott voltában mil­liók haláláról beszélt, ő a következőkben mondta el tör­ténetét. Orchidea termő Rorneo lakói, a dayakok, azt tart­ják, a hány embert megölnek, annyinak a bölcsesége s ereje száll beléjök. Az erő és bölcseség bírásának a szim­bóluma az ellenség levágott feje. melyet bambusz-nádba fonva és felfüstöléssel kipreparálva, lakásuk főhelyén szőlőfürt módjára aggatnak fel és különösen megtisztelik vendégeiket, ha a legnagyobb csomó füstölt fej alá ültetik. Nem lehet, tagadni, hogy ebben a dogmában van logika. Mennél több fejjel ékesíti házát egy dayak hős, azaz mennél több ellenséget pusztított el, annál rettegettebb a hírneve, más szóval annál erősebb és bölcsebb. Anagoda Assan déli Borneo egyik törzsének feje­delme, kinek palotadíszei közül való volt a kezemben tar­tott fej, 362 embernek az erejével és bölcseségével bírt. Misszionárius barátomat, kit különösen tisztelt, mert valami bajából kigyógyította, a főhely re ültette, 153 merev halott fej alá. Barátom épen búcsúzó félben volt ez alkalommal. Felsőbb hatósága Borneoból visszarendelte őt. Anagoda alattvalói, kik közül többeket megkeresz­telt már, egy és más ajándékkal kedveskedtek neki, egy­egy ritka virággal, bogárral, egy épenségesen egy tyúkkal a melyik már tojni nem akart, fejezvek ki hálájukat a ked­ves misszionárius iránt. A 362 ember bölcseségével, erejével és jószivével bíró Anagoda sem akart elmaradni alattvalói mögött. Szi­vesen kérdezte a misszionáriust, a kinek templomában sokszor megfordult, s bár csodálta a Krisztust, de meg nem keresztelkedett, hogy milyen ajándékot adjon hát ő? Rarátom minden habozás nélkül feleié: Adj egyet ezek közül a fejek közül. Merész kívánság volt ez nagyon, mert tudni kell, hogy legnagyobb gyalázat egy dayak hősre, ha az erejét képviselő fejekből csak egy is bármi módon elvész. Oda lesz azzal az egész erő és bölcseség.. Anagoda villámló szemekkel ugrott fel és yattagán­ját kirántva meredt a merész kérelmzőre. Barátom, a ki érezte, hogy egy pillanat alatt fog elválni: vájjon még egy újabb fej díszítse e Anagoda királyi termeit, s tudva azt, hogy az ilyen pillanatokban csak a lelki nyugalom impo­nál, lehető nyugalommal így szólt: — Igen, Anagoda, én egy fejet kérek tőled, hogy távoli hazámban megmutathassam, hogy te szereted a Krisztust, a mint sokszor mondtad és megutáltad a véreng­zést, a mint ígérted. Hogy az én népem küldjön tenéked helyettem más férfiakat, a kik tégedet, népedet tanítsanak, boldogítsanak. Barátom, a bátor misszionárius, a fejet megkapta. Anagoda azután lett igazán erős. Sokszor eszembe jutott nekem később ez a fej és a fejvétel borneoi dogmája, mikor eljártam a világi igaz­ságszolgáltatás helyeit, a hová az erőt gyűjtő társadalom elrakta a maga halottjait. A bölcs és erős Anagoda szoba­díszeinek száma elenyésző csekély azokéhoz képest, a kiket a maga erősödésének szempontjából odatemetett a mi társadalmunk, lenge bambusznál erősebb keretbe kötve. Hogy többet ne mondjak, csak a budapesti tolonc­házban évenként 25—28,000 fordul meg. Hát ebben is van logika, hogy úgy szaporítom a magam erejét, ha az ellenségemét, megbénítom. De mikor azt kérjük a társa­dalomtól, s annak minden néven nevezendő vezetőségé­től, hogy adjon nekünk az ő halottjaiból, hogy mi azok­ból eleven erőket támaszszunk, a teherből tehervívőket alkossunk, talán ebben is van logika? A mi társadal­munk azonban nem igen látszik tudni, hogy vannak halottai. Jó Anagoda Assan, ki Borneo orchideái alatt bizo­nyára szépeket álmodol, feltámadt fejekről s arról a sze­líd istenemberről, ki Őket kezedből kivéve feltámasztotta, te megelőztél bennünket. Vájjon mikor engednek már, mikor dőlnek meg nálunk is a borneói dogmák? Gergely Antal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom