Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

Ha a sors egy olyan Nagy úrral hoz össze, A kitől akár egy Világ dőlhet össze, De jaj föl nem éri, De köny meg nem hatja: — Sirassátok meg szegényt, mert Nem volt édes anyja! S ha mikor a szívünk Megtelik jósággal, A szemünk könyüvel, Lelkünk imádsággal, Mikor egy egy nemes Tettet viszünk végbe: Csókoljuk meg édes anyánk Lába nyomát érte! Szcibolcska Mihály. BELFÖLD. A belterjesebb egyházgondozás érdekében. XXX. Körlevél* a f.-szabolcsi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett egyházak lelkészei, tanítói és elöljáróihoz Kedves Atyámfiai! Minden, még oly jelentéktelennek tetsző ténykedéseim, felhívásaim, körleveleim által is Isten dicsőségét, az Ur Jézus evangéliumában lefektetett eszmék, elvek és irányok terjedését ev. ref. ker. anyaszentegyházunk fejlődését, virágzását s az ezen egyház kebelén élő ev. ref. hitsorsosaim boldogságát, üdvösségét óhajtom ugyan munkálni, azonban ezen mostani körlevelem által mégis különösen az egyház belső életére, szellemi, valláserkölcsi működésére kivánom a presbyteriumok főleg lelkésztestvéreim s a t. tanító urak figyelmét fordítani. A már-már beállott téli napok, a hosszú, sokszor sokakra nézve, unalmas téli esték, falukon a külső mezei munkásnak szünetelése, a hívek egy jó nagy részének majdnem teljes tétlensége ösztönzi, hajtja őket is, indítson minket és a hívek szellemi, vallás-erkölcsi életével való foglalkozásra, illetve arra, hogy hitsorsosaink, testvéreink, figyelmét, érdeklődését, üdvös, hasznos dolgokkal való foglalkozásra, elmélkedésre, társalkodásra irányítsuk; mert ha ily irányban a gondolkodásra, eszmecserére, mi nem adunk nekik tárgyat, eszmét és alkalmat, majd adnak — a mint azt épen napjainkban s egyházmegyénkben is szomorúan tapasztaljuk — mások t. i. a »vakvezérek« (Máté 15., 14) és a mi atyánkfiai is keresnek s napjainkban — mondom — találnak tárgyat is, ingert is, vezetőt is úton-útfélen. Ezeknél fogva minden tisztelettel, bizodalommal és szeretettel, népünk hitsorsosaink jól felfogott érdekei iránt való őszinte és meleg érdeklődéssel az Úr Jézus evangéliumának idvezítő, boldogító voltában vetett rendíthetetlen hittel, a népélet minden rétegére kiható presbyteri egyházszervezetünk üdvös volta iránt való bizalommal * Erre a Körlevélre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. Irányeszméi, buzdításai megszívlelésre méltók. A körlevél intentiója újabb bizonyíték arra, hogy egyházi életünk belső erősítésre szorul s hogy az erősítés igazi útja és módja a hitélet növelése az evangélium által. Sserk. hívom fel, főleg a mai egész társadalmi életünket érintő s komoly megoldásra váró és a megoldást erősen követelő kérdésekkel (sociálizmus, baptizmus, nazarénizmus stb.) szemben a presbyteriumok, lelkésztársak s tanítók becses figyelmét, közreműködését az alábbiak megszívlelésére. 1. Miután a mindennapi 6 — 12 évesek iskolázására nézve akadály alig egy-két egyházból jelentetett be, azt kell hinnem, hogy a 6—12 éves gyermekeink iskolázása a szokott mederben folyamatban van, s a lelkes buzgó tanítóink azokat előttem már ismeretes buzgalommal és lelkiismeretes pontossággal tanítgatják, az illetékes helyi hatóságok hív ellenőrzése mellett; ennélfogva most csak az ismétlő iskolázásra, a 13—15 éves serdülő fiúk és leányoknak a helyi szokáshoz képest való, de legalább is szerdán és szombaton délutánra szorítkozó tanítására hívom fel a presbyteriumok, lelkészek és tanítók figyelmét. Azon már évtizedek óta túl vagyunk, hogy az ismétlő iskolázás hasznos voltáról elmélkedjünk. Üdvösnek, hasznosnak bizonyította ezt az élet, a gyakorlat mindenütt, a hol az életbe van léptetve; pedig ez gyakorlatban van mindenütt. a hol az iskolaszékek, presbyteriumok hivatásuk magaslatán állanak. A kivitelre is határozott gyakorlat fejlődött ki. A fizetést a polgári községek mindenütt készséggel teljesítik, csak a presbyterium kérvényezze azt. Midőn az ismétlő iskolázás megkezdését az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 1. és 50. §-ai alapján sürgetem, a figyelmet arra is felhívom, hogy ezen iskolákban, a vallástani tárgyak tanításáról főleg a sakramentomok, egyháztőrténelem és némi egy! ázszervezet tanításáról se a felügyelők, se a tanítók meg ne feledkezzenek. Ilyen kézi könyv H. Kis Kálmán és Lévay Lajostól, Csiky Lajostól könyvárusi úton megszerezhetők. 2. Ezen felül, a hol vannak ilyenek, az iparostanonciskolákban a vallásoktatást újból megsürgetem, valamint ugyancsak az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 45. és 55. §-ai értelmében az állami iskolákba vagy más hitfelekezetek iskoláiba járó gyermekeink vallásos oktatásáról való gondoskodást is. 3. Tudom ugyan, hogy egyházmegyénk hitbuzgó és hivatásérzettel működő lelkészi karának nincs szüksége figyelmeztetésemre, mindamellett e nehéz időkben ne vegyék tőlem rossz néven, ha én is és pedig sokszorosan érezve a felelősséget, mely a társadalmi bajokkal szemben lelkészi karunkra is nehezedik, felemelem igénytelen szavamat, mint a ki »Őrállóul állíttattam »Izrael* házában« (Ezék. 33: 7.); s a ki nagy számadással és nagy felelősséggel tartozom Istennek, egyházmegyémnek s a társadalomnak és kérve-kérem az én »pásztor«-társaimat (Ez. 4: 11.), hogy résen legyenek, őrt álljanak helyeiken s figyelemmel kisérjék a népéletet, a községeikben felszínre vetődött közérdemü dolgokat, főleg a socialistikus mozgalmakat, azok irányát vezetőit., tényezőit. Én úgy látom, hogy a sociális kérdéseket feszegető emberek két csoportra oszthatók: egyikhez tartoznak a naplopók, a heverők, az ingyenélők, a kiknek sohasem lehet igazuk, a másikhoz azon munkások, a kiknek egyben másban sérelmeik vannak, talán kevés bér, kevés napszám s csalódásuk egyben-másban lehet stb. ,. .ezeket intsék, figyelmeztessék türelemre, higgadtságra, a hatóságnál panaszaik előadására, szóval törvényes úton bajaik orvoslására ... A hol pedig e társadalmi baj még ki nem ütötte magát, vagy a hol már elharapódzott is, minél sűrűbben érintkezzenek velők is s általán a hívekkel közvetlenül is a presbyteriumok s a diakonusok közvetítésével is. Ezeken felül, a mint az egyházmegye elhatározta, tartsuk meg szigorúan, naponként, a hétköznap reggeli