Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

könyörgésre szentelt isteni tiszteleti órákat, végezzük buzgósággal vasárnapi és ünnepi tanításainkat, elmélkedéseinket. Ez sem minden. Még itt sem szabad megállapodnunk. Nekünk híveink körében egyesületeket, társulatokat kell szerveznünk, pl. énekkarokat, a melyek a legkisebb egyházközségben is létesíthetők, csak a lelkész és tanító akarja; olvasó-egyleteket vagy legalább felolvasással egybekötött összejöveteleket, a hol egymással való érintkezés, beszélgetés, társalkodás által a rossz útra tévelyedetteket is meglehet téríteni, a tétovázókat, tájékozatlanokat helyes útra vezérelni és irányítani s figyelmüket az írásra, az evangéliumra, Jézusra, Isten törvényeire felhívni s az evangélium szellemét és igazságait szivökbe csepegtetni, lelkökbe oltani, hogy az megáldja és megszentelje életöket . .. Mert kicsinyelhetik e tévelygők, kicsinyelheti bárki az evangéliumot és annak tanításait, de valamint képes volt ez egykor az ó-világ romjain új életet teremteni s negyedfél száz év előtt új korszakot alkotni, ma is csak ez fogja a bomladozó társadalmat bajaiból kivezetni s az életet nyugalmassá és boldoggá tenni: a szeretet, a testvériség, a türelem igéinek hirdetése az »imádkozzál és dolgozzál* elvének megvalósítása által. Az egyletek, a társulatok révén való társalkodás mellett lássuk el a híveket jóra vezérlő, oktató, nevelő, erkölcsnemesítő, kedélyképző, szórakoztató olvasmányokkal. Ki ne tudná s látná milyen tájékozatlan e téren a mi népünk s a rosszhiszemű újságírók és kiadók mennyire visszaélnek jóhiszeműségével, járatlanságával, nem is említve, Istent, hazát, nemzetet, családot nem ismerő idegen bujtogatok trágár, botránkoztató, semmi emberit, semmi nemest, semmi szentet nem kímélő, átkozódásszerű, minden nemesebb érzést megmételyező kiadványait. Szedjük össze azért a jó olvasmányokat, könyveket, lapokat és ajánljuk azokat híveinknek s legyünk közvetítők a megrendelésnél. Ott vannak: a Téli Újság, a Kis Tükör, a legközelebb megindult Szövétnek, Szabadsajtó, Ébresztő, Evangélista s a legközelebb megkörözött »Mesemondó és Históriás énekek s a Hornyánszky Viktor kiadványai műveltebb és kevésbbé művelt egyháztagok számára olvasmányok, imakönyvek, elmélkedések, árvaházi naptárak és a magyar prot. irod. társulat kiadványai, Koszorú, Örömhir, Hajnal stb. Ha a hívek nem volnának hajlandók előfizetni, bálok rendezése vagy más eszköz által alapot teremteni s legalább a jobbakat megrendelni el ne'mulaszszák. Nekünk kell hallgatóink gondolkodásának, cselekedeteinek, ténykedéseinek főleg kisebb faluhelyeken irányt adni, lelkületüket, érzelmeiket, indulataikat egész életüket irányítani. Az a mi tisztünk, hivatásunk s ez az egyház, a vallásnak s az egyházi életnek, a gyülekezeti éleinek hivatása, feladata, célja, hogy az életet Isten nevével, Jézus szellemével, az evangélium irányítása mellett, híveink hitsorsosainkra nézve kellemessé, kedvessé, kívánatossá, széppé, boldoggá, legalább elégedetté s nyugalmassá, békességessé tenni igyekezzünk. így forgolódjunk, mint világító szövétnekek híveink körében szeretett pályatársaim! Ha megtanítjuk őket olvasni, gondoskodjunk olvasmányaikról is. Ehhez jön még az árvák, özvegyek, szegények elaggott öregekről, tehetetlenekről való gondoskodás, a mint azt az E. T. 27. §. 7. pontja és az E. T. 89—100. §-ai, valamint az egyházmegyénk által (1894. szept. 42. sz. a.) alkotott szabályrendelet meghagyja. E szabályrendelet minden egyházra kötelező. Alkalmazása iránt való intézkedés az esperesre bizatott. Ezen szabályok a segédeszközöket, a forrásokat is megjelölik az árvák, szegények gyámolítása végett. De p. gyűjteni e célra a községben, a jobbmódúak közt, mindig igen keresztyénies eljárás s a szegények szükségeire adakozni a legszebb keresztyéni cselekedeti s az írás világosan parancsolja: »az éhezőnek megszegjed a te kenyeredet* (Ésaiás : 58: 7.), továbbá Róm. 15 : 25—27., Móz. 25 : 35., Máté 19: 21., Márk 10: 21., Luk. 14: 13. v is megjelölik e részben való teendőinket. A polgári törvényhozás és a polgári községek, nem irigységgel, hanem jóleső benső örömmel de ha a ker. egyház hivatására gondolok, egy kis szégyenérzettel mondom, már e részben megelőztek bennünket, mert a szegényekről gondoskodnak. Igyekezzék az egyházi társaság, igyekezzenek a presbyteriumok is, ha másként nem, talán a magtári alapból, legalább karácsony ünnepére 1 — 2 koronát fejenként kiutalni a gyülekezet szegényeinek. így aztán, ha a hívek látják, hogy az ev. ref. egyház nemcsak a felvilágosodás, haladás, tökéletesedés, szabadság eszméinek fáklya hordozója, nemcsak a műveltség és jó erkölcs s minden ker. erényeknek bölcsője, hanem a munkás szeretet, a testvériség, jótékonyság igéinek megtestesítésén is fáradozik, nem kimenekülni, hanem hozzá folyamodni s kötelékébe jutni is törekedni fognak . . . A mi presbyteri egyházszervezetünk pedig ha a reánk zúduló bajok közt megáll rendületlenül s teljesíti hivatását s a diakonusok segélyével a népélet minden rétegébe behatolva, helyes irányt ad a gyülekezetek életében a hívek gondolkodásának és cselekedeteinek, meg foja mutatni életrevalóságát, dicső rendeltetését, mint megmutatta a Kálvin kezei között és vezetése mellett . . . Csak munkára, csak előre, csak fölfelé s mindig csak fölfelé a Jézus Krisztus nevében, Istennek dicsőségére ! . . . 4. Miután a házasságkötések ideje közeledik avagy már el is érkezett, felhívom a presbyteriumokat s főleg a lelkészeket, hogy a gyermekek eligérése ellen minden hatalmunkban álló erkölcsi eszközökkel védekezzenek, talpon álljanak, mert az idők e tekintetben is nehezek. A lelkészek szoktassák reá a jegyeseket s a szülőket, hogy az egybekelendő ifjú házasulandók a község vagy város házához menve, előbb a lelkészhez jöjjenek, ott útbaigazítást, tájékozást, tanácsot kérjenek s úgy menjenek a községházához vagy legalább megfordítva, onnan vissszajövet, térjenek be a paplakra, a lelki atyához is. Ha már ekkor Istenről, esküről, szeretetről, házassági hűség s kötelességekről hallanak egy-két kenetes szót, nagyobb vágygyal, bensőbb vonzalommal járulnak Isten házába, az esküvőre .. . 5. Miután ily közeljárok a családi élethez s a családi élet forrásához, megemlítem a mult évi körlevelemből, hogy a családok körében a házi isteni tisztelet, az esténként, hajnalonként való éneklés, imádkozás, biblia-olvasás ősi apostoli jó szokásának felélesztésére is mindent megtenni igyekezzenek a lelkészek, tanítók presbyterek és diakonusok . .. 6. Megkörözöm, hogy Bodor János zágoni ref. lelkész atyánkfia »Családkönyvecskét* adott ki, 40 lappal melynek tartalma: I. Családi kimutatás. II. Aranykönyv. III. Isten háza. IV. Bölcseség kezdete. Egy példány bérmentes küldéssel 25 kr., 10 drb. 2 frt 50 kr., 50 drb. 9 frt, 100 drb 16 frt. Melegen ajánlom. 7. Ajánlhatom megvételre Bartha Mór nyug. ref. lelkész következő műveit is: »Emlékezés (1 frt), Magyar agrársociálismus és az örökbérlet* (49 kr.), március 15-nek 50 éves évfordulója (30 kr.) című füzeteket. Megrendelhető Debrecen, Nagycsapó-utca 396. sz. a.