Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

a midőn az egyház ellen nagy támadásokat, fognak intézni. Elég erős-e, hogy e támadással dacolhasson? Fel van-e fegyverkezve?Készen van e a harcra? E sorok írója fél, hogy sok fegyelmezetlen gyülekezet az első támadásra szét fog szóratni. . . . P. H. után Cs. L. TÁRCA. A protestáns theologia viszonya a tudományhoz és a kegyességhez. (Folytatás.) III. Egészséges, életrevaló népeknél azonban mihamar felébred a tulajdonképen való tudományos ösztön. Arra hivatott lelkek bensőleg kötelezve érzik magukat, hogy mindazt, a mi emberi ismeret tárgyát képezi, tisztán az igazság kedveért s tekintet nélkül a megszentelt hagyományos tekintélyre és a hit kívánalmára, tudományos kutatás tárgyává tegyék. A területre, a melyet a theologia sajátos tulajdonának tart, mindjárt nem lépnek ugyan, nemcsak azért, mert az egyházzal, mely ilyen a szent korlátokat áthágó törekvéseket kiközösít magából, összeütközésbe jutni nem akarnak; hanem saját kegyességük s lelkiismeretük benső kényszerénél fogva is. Ámde a tudomány szükségszerűleg megköveteli a magáét. Azon területről, a melyet sajátjának ismer, tartósan lemondani nem képes. így aztán beáll a harc a theologia és a tudomány között. Legelőbb is kísérlet történik a két hatalom közti compromissumra: s előáll az, a mit mi scholastilcánuk szoktunk nevezni. A theologia a kor összes tudásanyagát a hittan épületébe veszi fel s arra törekszik, hogy az emberi tudást és hitet magasabb egységben, a történetet s természetbölcseletet a kijelentés szempontjából s az egyház csalatkoxhatlanságának előfeltétele alapján fejtse ki. A büszke palotához a vakolattapaszt a formális philosophia szolgáltatja. Csodálatraméltó nagyszerű kísérlet, mely képviselőinek merészségével, biztosságával s tudományos érzületével szinte elbűvöl, szemben e kornak sokszor szánalmas utánzóival, a kik a természettudomány félig megértett napi eredményeiből s a biztos bölcselem összefüggéstelen gondolataiból szánalmas apologiára mernek vállalkozni. már előre is bukásra kárhoztatva, mint minden oly vívó, kinek bátorsága a védekezésen túl nem terjed. Merész álom volt az a scholastika theologia tudománya; álom, mely elhitette, hogy a tudás világa az egyházi hit szemeivel összefoglalható s jogar alatt tartható; álom mely Bőhme, Hader s Schelling koráig az evangélikus és a r. kath. egyház annyi geniális elméjét megszállva tartotta s lelkesítette. De hajh csak álom, a melyben bensőleg összeférhetlen elemek mesterségesen egyesíttettek képtelen korcs lénynyé. A tudomány elveszti tisztaságát s önbizonyosságát, a kegyesség pedig isteni forrását s sajátos életsphaeráját. A hitbe felvett idegen tudás elemek mint skepsis kezdik emelni fejüket. Kezdetben még gondos körültekintéssel, mint ezt a nominalismus cselekedte a maga kétféle igazságról szóló tanával. Majd, oly időkben, midőn az egyház külső tekintélye meginog, vagy a midőn a közvélemény már többé nem áll a hit háta mögött, mint az egyházi theologiának mind merészebb kritikája, a mely utoljára is a humanismusnak az »obscurus férfiak« feletti gúnyjában s a Voltaire-féle szabadgondolkozóknak mindenféle theologiai tudomány feletti csipős élcelődésében végződött. A tudomány minden történetet a maga ítélőszéke elé állít, azt is, a mely a kijelentést tartalmazza. Lefoglalja a természet egész területét, azt is, a melyről a szent könyvek nyilatkoznak. Megítéli a gondolkozás és ismerés minden formáját, azt is, a mely a kijelentés idején érvényben volt s ennek sajátos jelleget adott. És nem ismer más törvényt, mint a saját magáét, nem más tekintélyt, mint az igazságot. így foszlik köddé a scholastika tudomány látszata; s minden theologia, a melyik scholastikus előfeltételek alapján munkál, ily látszatnak bizonyul, lépjen fel bár az akár a pápai tekintély védelme alatt, mint új életre keltett thomismus, akár reformációi területen, mint a természetes theologia s a confessiónális hagyomány keveréke, valójában pedig csak a kath. minta gyenge utánzata. A mit a vallásos bizonyosság vélt megerősítése érdekében, tudományos anyagként, mint természetes theologiát felvettek, az bizonytalanná s gyanússá válik s csak a kegyességet veszélyezteti, miként ingadozóvá lesz minden épület, a melynek alapjába bizonytalan s meg nem felelő köveket illesztettek. Á mit pedig a tudomány köréből jogtalanul a hit tilalma alá helyeztek, az szabadságra tör s veszélyezteti a hit birodalmának biztonságát s békességét, miként egy tarthatatlan és jogtalanul bitorolt tartomány egy egész államtest élő sebét képezi. S e folyamat a mily szükségszerű, ép oly üdvös. A ki annak útjába állani vagy a tudomány kritikáját erőszakosan hallgatásra kényszeríteni akarná, az ezzel, akarata ellenére is, csak azt árulná el, hogy vallásának egészséges s tökéletes voltáról igazában nincs meggyőződve. A harcmezőt külsőleg ugyan képes leend esetleg hosszabb ideig megtartani. Á tudomány valójában mindig csak az emberiség kisebbségének fekszik a szivén. A vallás meg emelkedő egyházi mozgalmak idején szívügye mindenkinek. A papok által fanatizált tömegek dühe által a társadalmi titkos törvényszék útján, a melyben kegyes asszonyok ítélkeznek, a theologiai scholastika képes lesz időnként a tudomány ellenmondásait elnyomni s a Gallileiket hallgatásra, sőt revocatióra kényszeríteni. Ámde ez az út nem vezet más eredményre, mint hogy a tudósokat képmutatatókká, a hívőket pedig parasztokká (pagani) tegye. A hitetlen tudomány elég elővigyázó lesz, hogy a theologiát csak bensejében nevesse s gúnyolja ki, külsőleg pedig a megvont határokat tisztelje s a veszedelmes kérdéseket agyonhallgassa. A tudománynak tagadhatlan és népszerűvé lett eredményei azonban hallgatagon mégis behatolnak a scholastikus rendszerbe, minden elvi ellenmondás dacára is. Még a jezsuita astronomia is elismeri a földnek mozgását. S az egyház bizonyos tudományosság szinezetével tündöklik. Jezsuita iskolák büszkeségüket lelik a régi kéziratok s metrumok közötti irodalmi kotorászásban, a logikai s mathematikai virtuozitásban avagy a bárha csak tisztán a formára irányuló természetkutatásban. Ámde mindez csak egyidőre s csak rossz lelkiismerettel lehetséges. Igazi, a dolgokra magukra irányult tudomány csak ott lehetséges, a hol a nép minden fentartás nélkül szakított a scholasticismussal s ennek petyhüdt utóhajtásaival; szóval minden oly theologiát, a mely a tudás tárgyait mint hittételeket hittanába felvette s azokat a hit mértékével nézi, avagy viszont a hitnek tárgyait a tudomány eszközeivel akarja megerősíteni vagy igazolni — eltaszít magától. Semmiféle nép szellemi háztartása nem képes a hitetlen tudomány és a tudománytalan theologia eme kettős könyvvezetése mellett megállani. Csupán az a vallás képes életrevaló népeknek maradandó létet bizto-