Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

megtartsad e parancsolatokat makula nélkül és fedhetetlenül, a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenésének napjáig.* I. Tim. VI. 20.: »óh Timotheus, a nálad letett ajándékot megőrizzed.* II. Tim. 1. 14.: »A te nálad letett drága kincset megtartsad a Szent lélek állal*. Titusl. 7., 9: »Mert szükség a püspöknek .. . amaz igaz beszédnek, mely a tanításra való, szorgalmatos megtartójának, hogy inthesse is a hallgatókat a tiszta tudomány által és meg is győzhesse az ellenkezőket*. Az egyháztörténelem tanúsága szerint egy már megromlott tannak védelmére behozott egyházi fegyelemnek borzasztó tévedései oly rossz hírbe hozták e tekintetben a fegyelmet, hogy a humanitás nevében hallani sem akarunk róla. Ezeket a hitvédelem nevében elkövetett kegyetlenségeket meg sem érthetjük máskép, minthogy rokonságban vannak azokkal a tanokkal, a melyeknek megvédésére alkalmazták, egyenesen azokból folytak. Ha e kegyetlenségeket vizsgáljuk, látjuk, hogy azok a keresztyén vallással semmi közösségben sincsenek, sőt annak démoni elfajulását mutatják. A tiszta tan megőrizésének szempontjából az ilyen eltévelyedéseket kerülni kell, csak az igazi és egészséges fegyelmet szabad gyakorolni, ha magának az egyháznak ártani nem akarunk. II. Az egyházi fegyelem eszközei. Miután az egyházi fegyelem célját megálllapítottuk, azért most annak helyes eszközeit kell előadnunk, még pedig a biblián alapulókat. De itt is különbséget kell tenni az ó- és újszövetség szelleme között, mivel nagy közbevetés van közöttük. Az újtestamentum szelleme e tárgyban is egészen különbözik az ószövetségétől. Ez utóbbi komolyan és szigorúan követeli: Irtsd ki magad közül a gonoszt. Megkövezni rendelte azokat, a kik bűneikkel botránkozást okoztak, vagy a rendeleteknek nem engedelmeskedtek. Könyörtelenül megfojtatni rendelte azokat, a kik hamis tudományt vagy másokat az igaz hittől elcsábítani akartak. Saját testvérje, atyja, férje vagy barátja tartozott az illetőt megfojtani avagy a nép együttesen ölte meg. Sőt e vétekért tömegesen is irtattak ki a keresztes hadjárat egy neme által. Csak a középkori egyház alkalmazta ezeket az ótestamentomi rendeleteket. Jézus vallása azonban ezektől teljesen idegen. Pál ugyan még érvényesnek tekinti azt az elvet: Vessétek ki ezért a gonosz embert közületek« (I. Kor. V. 13.). De már a kivitel módja nála is egészen más. A keresztyén szellem nem engedi meg többé azt a formát. A keresztyén egyház új teremtmény, a melyben a régiek elmultak és mindenek újjá lettek. Az újtestamentumtól alapjában véve idegenek a kegyetlenkedés és a testi kényszerítő eszközök. Csak az elfajult egyház tartja megengedhetőleg saját védelmére vagy pedig a lelkek »jobbítására* alkalmazásba venni a máglyát, börtönt, kínpadot, interdiktumot, keresztes hadjáratot, a dissidens keresztyén gyülekezetek ellenében, továbbá az üldözést, az életfentartó eszközök elvonását, a polgári jogok elkobzását és több effélét. Az újszövetség az egyházi fegyelem többféle szellemi eszközét ismeri, ilyenek: a négyszemközt való megintés; a gyülekezet előtt való nyilvános megdorgálás ; a testvéri figyelem megvonása (Máté 18, 17.); a testvéries érintkezésből való kizárás, melyet keresztyén boycottálásnak is mondhatunk, s a mit a lelki gondozás iránt való engedetlenség esetében (I. Tim. III. 14.), majd a bűnös életűekkel szemben (I. Kor. V. 9 ; II. Kor. II. 6.) javasol az apostol. Hogy vájjon a formális excommunicatiót, vagyis a keresztyén gyülekezetből való ünnepélyes kitaszítást, melyet az apostoli korszak után az egész középkorban oly könnyedén használtak, az újtestamentumi időkben is használtak-e már, biztosan megállapítani nem lehet. Mert a testvéri figyelem megvonása, a testvéries érintkezésből való kizárás és a Sátánnak való átadás még szükségképen nem zárja magában a gyülekezetből való kitaszítást. Ha Pál azt mondja is a korinthusiaknak: »Vessétek ki a gonosz embert közületek« az I. Kor. 5, 2. szerint, mint e hely mutatja, az az ember, a ki dacára a fegyelemnek, azaz, hogy az atyafiak visszavonultak tőle, bűnében tovább megmaradt, megtüretett az egyházban. Péter Simon mágushoz így szólott: »Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban: mert a te szived nem tiszta az Isten előtt*. Ámde e szavakkal az apostol nem egyházi átok alá vetette Simon mágust, hanem csak a hit jutalmát tagadta meg tőle. Maga az Úr sem taszította ki Júdást az ő egyházából, hanem önmaga lépett ki belőle (hasonl. I. János II. 19.). Ép így az egyházi átok tana nem gyökerezhet az Úrnak Máté 18, 17. versében mondott e szavaiban : »hogy ha a gyülekezetnek sem fogadja szavát legyen te előtted olyan, mint valamely pogány vagy fukar*. Ez nem egyéb az atyafiúi figyelem megvonásánál. Az újtestamentumi időkben a zsidóknál igen gyakori volt a gyülekezetből való kivetés. Egy keresztyén is, Diotrephes alkalmazta ezt az eszközt, még pedig kiáltó igazságtalansággal, a miért azután János III. levelében meg is szégyeníti. Az excommunicatio hova-tovább a legvégső eszköze lett az egyházi fegyelemnek és a történelemben való helytelen használata miatt a legnagyobb óvatossággal használandó. A szekták, melyek az egyház felelősségét nem érzik, sokkal könnyebben és gyakrabban élnek vele, persze a nélkül, hogy a kitaszítottakra nézve valami súlyos következményeket vonna maga után. További, különösen a lelkészi hivatal által használandó eszköze az egyházi fegyelemnek az új-szövetség értelmében, az absolutio, vagyis a bűnbocsánat felől való biztosítás megtagadása (János 20, 23.) és különféle, az írásokban közelebbről föl nem jegyzett rendszabályok és szigor alkalmazása pl. I. Kor. IV. 21.: »Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok vagy szeretettel és lelki alázatossággal.* II. Kor. X. 2.: »Erre kérlek pedig, hogy mikor ott jelen leszek, ne kényszeríttessem bátor lenni SlZZcll a bátorsággal, melyet gondolok bátorságosnak lenni némelyek ellen, kik mi felőlünk úgy értenek, mintha íest szerint járnánk.« II. Kor. XIII. 10. : »Azért írom távollétemben ezeket, hogy jelenlétemben ne kényszeríttessem keménységgel élni a hatalom szerint, melyet adott nékem az Úr építésre, de nem rontásra.« II. Kor. X. 6.: ^Készen tartják a büntetést, mely által bosszút álljunk minden vakmerőségen.* és X. 8.: »Isten ereje által erősek . . .<; X. 8.: «Ha valamiben felettébb dicsekedem is, a mi hatalmunk felől, melyet az Úr adott nekünk.« Az Úrnak láthatatlan hatalma együtt munkál szolgáival és megerősíti azok ítéletét, mint Ananiás és Safira esete is bizonyítja. Nekünk pedig, késő ivadékoknak még a következő fegyelmi eszközök állanak rendelkezésünkre: Az úri szent vacsorától való eltiltás, az egyházi temetés megtagadása, a konfirmáció elhalasztása, keresztszülőkül való el nem fogadás, az egyházi választójog fölfüggesztése, ezekről ugyan az új-szövetségben nincs említés téve, talán mivel a későbbi korban nyúltak hozzájuk, vagy talán mivel az első időkben nem látszottak oly fontos eszközöknek, mint a mi időnkben. Föltűnő azonban, hogy az új-szövetségi szent iratokban nincs említés téve arról, hogy valaki az úri szent vacsorától eltiltatott volna, vagy az ilyen eltil-