Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

BELFÖLD. Világ folyása. A nemzetköziség nagy hatalom. A sajtó és a meggyorsult közlekedés eszközei által áttöri a nemzeti, az állami, a földrajzi határokat. Gyökeret ver, vérbe megy át s társadalmi hatalommá növekszik minden olyan helyeken, hol alkalmas rá a talaj. Meggyőző bizonyíték rá a socialismus, melyet 8—10 esztendővel ezelőtt csak híréből ismert a magyar társadalom, ma pedig fenyegető réme kezd lenni társadalmunknak. Múltkor (4. sz.) egy cikkben mi is bemutattuk a század e nagy problémájának sajtótermékeit. Socialista-iratokból szemelvényeket közöltünk, melyek napnál világosabban mutatják, hogy a nyugati népek eme társadalmi ragálya immár nálunk is veszedelmesen inficiálta a nép lelkét. Most már a törvényhozás termeiben is fölhangzott a socialismus miatti félelem kiáltó szava. Talhán Béla, Békés vármegye volt főispánja nagy feltűnést keltett beszédben kimutatta, hogy a socialismus az alföldi megyékben mily virágzásnak indult. Fertőzve van immár az Alföld s a Dunántúl, ragályozva a gyárvárosok, sőt az úgynevezett agrar vagy mezei socialismus részben a földmíves népet is hatalmába kerítette. Tallián aztán gyógyszerül azt ajánlja, hogy meg kell rendszabályozni a socialismust. Államosított rendőrség, megszorított sajtó-szabadság, szóval erőszakos állami és törvényhozási beavatkozás: ez a Tallián gyógyszere. Egyszersmind felhívja a közkormányzat figyelmét arra. hogy a socialista munkások egyik része január 30-án Budapesten, másika február 14. és 15-ik napjain Cegléden általános munkásgyűlést tart és azon az idei aratásra általános munkássztrájk szervezését tervezik. A parlamentben másnap (január 27-én) tovább fűzték a kérdést. Pichler Győző a Tallián álláspontjával szemben arra mutatott rá, hogy a socialis kérdést nem erőszakkal, hanem a méltányosság tekintetbe vételével kell megoldani. A külföldi izgatókkal szemben szükséges az erélyes föllépés, de ne feledjük, hogy a magyar socialisták követelményei között tisztességes követelések is van nak. A mezei és a gyári munkások között meggyökerezett socialismus egy azon bajnak más-más megnyilatkozása. A socialismust az olyan eljárás terjeszti, a mikor a tőkepénzesek a munkások bőrére és életére spekulálnak. Erőszakos rendszabályok s különösen a sajtó megrendszabályozásával nem lehet segíteni ezen nagy és mélyreható bajon. Ép így nyilatkozott jan. 28-án Visontai S. is. E képviselőházi felszólalások s a tényleg rohamosan terjeszkedő baj hatása alatt hazánkban is napi kérdéssé lőn a socialismus. Csakhogy, fájdalom, ezt a mélyre ható kérdést, mely a gazdasági, erkölcsi, és társadalmi életnek egyik legnehezebb problémája, nagyon is felszínesen és futtában traktálják a mi honatyáink. Mindenek előtt konstatálnunk kell, hogy olvan társadalmi sebeket, melyeknek gyökere a szívben, a megzavart életnézetben, tehát a lélek valláserkölcsi mélyén van, az erőszak eszközeivel gyógyítani teljes lehetetlenség. Példa bizonyít. Bismarck, a hatalmas vaskancellár, annak idejében a kitűnő porosz rendőrség és hivatalnokság felhasználásával megkisérlette, de kísérlete csütörtököt mondott. Csinált martyrokat, kik megnövelték a socialismus erejét. A francia, a belga s más törvényhozások hasonló kísérletei is azt bizonyítják, hogy legislatio és politika a bajnak a kitöréseit egy időre elnyomhatják, de a baj gyökereit ki nem írthatják. Az agrar-socialismusnak is, mint minden socialismusnak, két gyökere van. Egyik a gazdasági, ipari viszonyokból, másik a lelkek erkölcsi mélyéből ered. Azt az ipari és gazdasági viszonyok törvényhozási rendezésévei lehet gyógyítani, még pedig ama vezérelv szerint, hogy a kis és szegény emberek védelmet nyerjenek a nagybirtok és a nagytőke természetes túlkapásai ellen. Ezt a helyes agrar-politika inaugurálásával és a mercantilizmiis mérséklésével lehet némileg elérni. De csak némileg, mert a f'őbaj s ennek folytán a fő-fő gyógyszer is a kérdés éthikai oldalában van. A socialismust mindenhol és mindenha a nagybirtokosok és a nagytőkések szűkkeblű önzése tette veszedelmessé, mely a tőlük élő munkások és kis emberek méltányos kívánalmai előtt is szemet hunyt. Ez a szűkkeblűség üremtette és tartotta fenn az ókorban a rabszolgaságot, a középkorban a jobbágyságot s napjainkban ez csinált a gyári és mezei munkásból valóságos »fehér rabszolgáit. Ennek az embertelen önzésnek kell megtöretni a méltányosság és a humanismus, vagy mondjuk keresztyén nyelven : a krisztusi emberszeretet hatalmával. Míg ez a nagy urak szivében meg nem erősödik, míg magukat a törvényhozókat is ez a lélek nem vezeti, s viszont míg a munkások lelkében is ez nem mérsékli a követeléseket : addig a socialismus gyökereit soha-soha el nem vágjuk. A mesebeli sárkány módjára, ha egyik fejét lemetszi is az erőszak, nő helyette más, s a kiontott vér újabb forrongás és kitörés magvát ülteti az elkeseredett állat-ember szivébe. Egy szóval, több keresztyénség, több hit, több evangelium a lelkekbe és a társadalomba fent és alant: ez, és csak ez a socialis bajok egyedüli gyógyszere. Lám Angliában, a föld legelső iparos országában, ha van is baj a socialismussal, de nem fenyegető, nem romboló. Még elméleti socialistái, a socialista írok is szelídebb húrokat pengetnek a zöld szigeten, mint a kontinensen. Még a vezérszerepet vivő Burns is ki tud békülni az állami renddel, sőt a monarchiával is, miket a francia, orosz és belga socialisták teljességgel nem tűrnek meg. Ezeknek anarchia, az állami és társadalmi rend teljes felforgatása, a vagyon- és tulajdon-jog közössége kell. S miért az angol sociálisták mérsékeltebb hangja? Azért, mert a világ legelső politikai és iparos országában bőven akadtak férfiak és nők, a kik gondjukba vették az árvákat, táplálják az éhezőket, gyámolífják a tehetetleneket; a kik tehát a társadalom és az élet által ütött sebeket a keresztyén könyörület és szeretet balzsamával gyógyítgatják. Tapasztalatok bizonyítják, hogy erélyes és tudatos keresztyén társadalmi tevékenység nélkül a socialismus gyökereit el nem vágjuk soha. Ha hát ki akarjuk kerülni a növekvő socialismus fenyegető rombolásait, ápoljuk társadalmunkban a keresztyénség léleknemesítő erőit: a segítő és könyörülő szeretet hatalmát a gazdagok, a türelem és önmérséklés lelkét a szegények lelkében. Mert szegények és gazdagok mindig voltak és lesznek a földön s mindkettőt az Űr szerzi; de az Úrnak e kétféle szerzeménye csak a kölcsönös szeretet és méltányosság ereje által férhet meg békességben e földön. E nélkül egymás megemésztésére tör. A forrongó socialismus növekvése közepette s ennek ellensúlyozásául a vallás és az egyház embereire vár első sorban a nehéz, de dicső hivatás, hogy a megzavart lelkek erkölcsi egyensúlyát a hit erejével helyre állítsák ; hogy a gazdagok önzésében és a szegények vad keserűségében kitöréssel fenyegető társadalmi bajt megakadályozzák vagy legalább mérsékeljék. Jeddi F.