Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

KÜLFÖLD. Francia gyűlölködés a protestánsok ellen. Valóságos szégyene és gyalázata korunknak az a gyűlölködés, mely a protestánsok ellen Franciaországban napirenden, sőt növekvőben van. Fanatikus pápisták, hajótörött boulangisták és bornírt chauvinisták csakúgy öntikontják a rágalmakat, a piszkolódásokat a francia protestantismus ellen. A francia napilapok egy része egész utálatos módon piszkolódik, ócsárol, gyalázkodik. A H. Drummond »Libre Parole«-ja (egy elzüllött antiszemita újság), az ultramontan »Croix« című napilap, a századvégi férfiak és hölgyek mohón olvasott »Figaro«-ja stb. valósággal versenyeznek a protestánsok otromba szidalmazásában. Pedig a francia protestantismus egyike a legéletrevalóbb, legtevékenyebb protestáns egyházaknak. Számban kis egyház, alig több félmilliónál, de hitbuzgóságban, szellemi erőben, munkásságban versenyez a nagyokkal, sőt a legnagyobbakkal. Virágzó irodalma, világhírű prédikátorai vannak és írói olvasottabbak, mint akárhány német vagy angol theologus. Egyházi életében tiszta evangeliumi vér buzog, gyülekezeti tevékenysége, bel missziója, híveinek vallási és erkölcsi tisztasága a protestáns világban is példányszerű, a ledér francia és pápista társadalomban pedig, mely a századvégi erkölcsöknek hódol, nagyon szokatlan és idegen. Franciaországban a protestantismus a nemzet sava és borsa. Innen a gyűlölködés ellene mindazokban a körökben, melyek, mint az antisemitismus, ultramontanismus és ledér századvégiség, az evangeliumi keresztyénség nemesebb eszményeinek és életének hátat fordítottak. íme néhány legújabb tény a helyzet illusztrálására. Madagaskár szigetén Laroche volt a francia kormányzó, ki a lázadó benszülötteket bölcs tapintattal lecsöndesítette s az egész sziget lakosságát rövid idő alatt szellemi és anyagi emelkedés sodrába lendítette. De Laroche jó református ember is volt, minden vasárnap elment a templomba s mind saját hitbuzgóságával, mind magas példájával emelőleg hatott a madagaskári protestantismusra. De épen e miatt szálka lőn az ultrapápások szemében, kik addig áskálódtak, intrigáltak ellene, hogy őt visszahívták s Madagaskár új kormányzót kapott az erősen pápista és tisztán katonailag kormányzó Gallieni személyében. A francia protestánsok még Laroche idejében missziói küldötteket küldtek Madagaskárba. hogy tartsanak szemlét ott a hely színén, nem lehetne-e intensivebb missziói tevékenységet kezdeni a szép szigeten. Krüger párisi miszsziói tanár és Laguaj reimsi lelkész voltak a megbízottak, kik egy rokonszenves fiatal herceget, a király unokaöcscsét hoztak magukkal Párisba, hogy ott az evangeliumi keresztyén élettel és civilizációval közelebbről megismerkedjék. Nosza rögtön gyanúba fogták az ultramontánok és a boulangisták és a drummontisták a szegény madagaskári herceget s nyíltan azzal vádolták, hogy ő a madagaskári lázadás feje, hogy az angolokkal egy követ fúj s tehát hazaáruló. Hiába védik, mentegetik Krüger és Lagua az ő fejedelmi párfogoltukat: az egész pápista sajtó, sőt az összes francia lapok veszedelmes lázadót és angol-conspiratort látnak a jámbor hercegben, kinek összes bűne abból áll, hogy megszerette Krisztust és az ő evangéliumát. Sőt a két derék lelkésznek, Krüger tanárnak és Lagua prédikátornak politikai jellemét is rutul befeketítették e ledér lapok. De van bíró a felhők felett. A két madagaskári miszszionárius, minden áskálódások dacára is, kieszközölte azt, hogy Madagaskár szigetén az összes protestáns nép- és felsőbb iskolák a francia protestáns egyház hatósága és vezetése alá kerültek s bár a mostani kormányzó ellenök dolgozik, de remélik, hogy az anyaország egyházi elöljárósága és az államkormány együttes támogatásával a szép virágzásnak indult madagaskári protestáns iskolák megtarthatók lesznek az evangeliumi keresztyénség számára. Valósággal bámulatba ejtő az a tajtékzó düh, mely a pápista Franciaország napisajtóját az angolok ellen mostanság elöntötte. Most már nem az járja, mint a 70-es és80-as években : huncut a német,le a németekkel; most az angol gyűlölet jött divatba a szeszélyes franciáknál. Az ultramontánoknál vallási, a francia chauvinistáknál nemzeti motívumok táplálják ezt az áldatlan gyűlölködést. Az angolok csinálták a galibát Madagaskáron, az angolok keze dolgozik Algierban is a protestánsok javára és a francia nemzet, kárára, mert a methodista papok bibliát terjesztenek a benszülöttek között s ezáltal fegyvert adnak kezökbe a pápás és vallástalan kormányzat ellen. Sőt a derék »Coligny-társaság«-ot (Société Coligny) is hazaárulás gyanújába keverték, mert hát ez a protestáns társaság szegény Waldensokat telepít ki Algierba. Ezért a »Coligny-társaság«-ot is széltében azzal gyanúsítja a felszínes francia sajtó, hogy angol érdekek szolgálatába szegődött. Még jellemzőbb a Gr. Thiébaud esete. Ez a hírhedt úr annak idején kebelbarátja volt a kalandor Boulangernak s most is az úgynevezett kétes existenciák közé tartozik. Minap fölcsapott ultramontán vándor-apostolnak. Protestáns-gyűlöletben szenved és protestáns-üldözésben utazik. Bejárja Franciaországot s a vegyes (pápista és református) lakosságú helyeken lázító felolvasásokat tart a protestantismus ellen. Mult napokban Clermont-Ferrand lakóit annyira felbujtotta a protestánsok ellen, hogy csaknem megölték Delattre reform, lelkészt, ki apostoli buzgóságáról és kegyes életéről országszerte híres ember és hatalmas belmissziói tevékenysége által Auvergne környékén több református gyülekezetet alapított. Bálőttek, házába törtek és csak a »maire« hirtelen közbelépésének s az előhívott rendőrök segítségének köszönhető, hogy Delattre életben maradt. Valóban elszomorító kép, szégyenletes állapotok! Úgy tetszik, hogy a híres grandé nation az erkölcsi bomlás lejtőjére jutott. Törökországi, ázsiai állapot ez, hol a