Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

érdekelt intézetek, hanem bármely érdeklődő egyén is megszerezhesse azokat. A magyar népoktatásügy múltját és jelenét tárgvalá s javarészben könyvszámba is menő füzetek tanulságosan ismertetik a kisdedóvói, elemi iskolai, felső nép- és polgári iskolai, felsőbb leányiskolái, házi ipari- és kézügvességi oktatást, valamint az elemi iskolai tanító- és tanítónő, polgári iskolai tanító- és tanítónőképzést, végül az emberbaráti tanintézeteket. Ez intézetek legnagyobb része hazánkban annyira új keletű, hogy némelyik eredetét alig pár évtizedre, az alkotmányos életünkkel megindult szellemi mozgalmak idejére, másokét e század 20-as éveiben nagyobb hullámokat verő kulturális törekvések korára vezethetjük viszsza. Egyébként dicsekvéssel említhetjük, hogy ez újabb keletű intézeteink között olyan is van, mely Európa hasonnemű intézetei között is keletkezési idejét tekintve, a legelső helyek egyikét foglalja el, értem a gr. Brunswick Teréz altal 1828-ban Budán megnyitott kisdedóvó-intézetet, vagy mint ő nevezte angyalkertet. Egyedül az elemi iskolai népoktatás az, mely úgyszólván egyidős nemzetünkkel, de mindenesetre a keresztvénségnek hazánkban való elterjedésével, s állami életünk megszilárdulásával. Mind e multat szép rendben, lelkiismeretes gonddal mondják el a monographiák írói. A magyar elemi iskolai népoktatás története meg (írta Péterfi Sándor) két füzetben épenséggel terjedelmes kötetet s a tanulmányozásra és eszmélődésre — természetesen tárgyánál, annak jelentőségénél fogva is — a többieknél bőségesebb alkalmat nyújt. Nem célom ezúttal a felsorolt tanintézetek múltjára kiterjeszkedni, csak prot. tanügyünk jelen állapotát akarom — az említett monographiák alapján — főbb vonásokban megvilágítani, hogy azokhoz, mint prot. ember, szivem szerinti megjegyzéseket fűzzek. Kezdjük a legelemibb tanintézeten, a kisdedóvón. A kisdedóvás és gyermekmenedékházak ügyét hazánkban az 1891. évi XV. t.-c. szabályozza. Dicsekedhetünk vele, hogy Magyarország e törvény megalkotásával Franciaország és Genf mellett a művelt Európa előtt járt. A törvény kimondja az óvodakötelezettséget, s elrendeli, hogy az oly községek, melyekben az egyenes állami adó öszszege 15 ezer frtot meghalad s legalább 40 gyermek van benne kisdedóvó-intézeteket, a 10 — 15 ezer frt adót fizető községek, melyekben legalább 40 állandó gondozásban nem részesülő gyermek van, állandó menedékházakat, a 10 ezer frtnál csekélyebb állami adóval terhelt községek pedig, melyekben legalább 15 állandó gondozásban nem részesülő gyermek van ideiglenes (nyári) menedékházakat kötelesek felállítani s a törvény rendeletének megfelelően fentartani. De természetesen jogosítva van kisdedóvókat fentartani: az állam, a hitfelekezetek, egyesületek, sőt magánszemélyek is. Ehhez képest van hazánkban manapság 238 állami, 1181 községi, 48 alapítványi és törvényhatósági, 179 egyesületi, 150 róm. kath., 12 gör. kath., 18 gör. kel., 15 ev. ref., 42 ág. hitv. evang., három izr. és 79 magánkisdedóvó-intézet. Első tekintetre szembetűnik, hogy a felekezeteknek általánvéve kevés számú kisdedóvóik vannak, de még azok között is feltűnő az ev. ref. enemű intézetek csekély száma, míg az ág. hitv. evang., arányítva a többiekhez, a legtöbb kisdedóvó-intézeteket tartanak fenn. Tudjuk, hogy a soknemű szükséggel küzdő, mellé igen sok elemi nép-, közép- és felső iskolákat fentartó protestánsokra a legtöbb helyen elviselhetetlen teherként nehezülne a kisdedóvók létesítése és fentartása, de a hol tehetik, mégse mulaszszák el azokat felállítani, meggondolván, hogy viaszként hajló gyermeklelkekről van szó, melyek késő korig megőrzik a gyermekévek benyomásait. Fontossabbnak tartom felekezeti szempontból a kisdedóvónőképzést. A kisdedóvónőktől függ az egész intézet valláserkölcsi iránya. Az ő szavaik, az ő példáik állanak a gyermekek előtt. Ma, a mikor a hitközöny, a vallási indifferentismus. vagy legalább is ker. latitudinarismus még a nőket is magával ragadja, kétszeresen örülhetünk, ha a kisdedóvodákat nem száraz szakavatottsággal, hanem mélv. erős vallásos érzülettel bíró nők vezetik. Ma úgy áll a dolog, hogy csupán egyetlenegy prot. kisdedóvóképző-intézet van széles e hazában, az ágostai evangélikusoké Brassóban, holott a római katholikusok öttel rendelkeznek, melyekből még a községi kisdedóvodák egy részét is elláthatják óvónőkkel. Hogy ez mily hasznára van az egyháznak, azt hiszem, felesleges bizonyítanom. Kívánatos volna, főleg felsőbb leányiskoláinkat kisdedóvónői tanfolyammal, esetleg tanítóképezdével kibővíteni, a mint ez a kérdés már föl is merült és tárgyaltatott a mult évben tartott egyetemes tanügyi kongresszuson. De térjünk át az emberbaráti intézetekre. Ezen a mezőn inkább csak panaszkodnunk lehet a protestánsokra, a kik az alapnevelésnek azt a mérhetetlen fontosságú ágát eddig úgyszólván majdnem egészen elhanyagolták. Az árvaházakról, szeretetházakról s hasonló emberbaráti nevelői intézetekről van szó. Azokról az intézetekről, melyekben a pápás atyafiak, a maguk módja szerinti belmissziót: a proselytacsinálást ugyancsak nagy sikerrel űzik. Ám a mi hírhedt közömbösségünk hamis elvek köpenyébe burkolódzva, nemcsak a tévelygőt nem bántja, hanem a saját hitfeleiről sem gondoskodik, ha az elnyomorodik, elárvul, szegénységre jut. Mert mit tettünk mi reformátusok eddig a keresztyén belmisszió ez egyik legszebb és legsikeresebb ágában? Alig egy szeretetház dicséri az evang. református felekezetűek humanitását, meg az Ő elhagyatott kicsinyeikről való gondoskodást akkor, a mikor a római katholikusoknak hazánkban 30 nevelő árvaházuk van s azokat minduntalan szaporítani és ha lehet a nőegyletek e nemű intézeteire befolyást gyakorolni egyik főtörekvésük. El kell ismernünk, hogy az ágostai evangélikusok e téren is túlhaladták a reformátusokat. Nekik van hat 9*