Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

lak. Egyszerű, szigorú erkölcseik, törhetetlen szorgalmuk, értelmiségük" biztosította is számukra a sikert. Languedoc-ban 250,000 protestáns volt és pedig a lakosság legtehetősebb, legműveltebb, legvállalkozóbb része. A nismesi hugenotta kereskedők Franciaország déli része kereskedelmének legnagyobb részét tartották kezökben. Itt és Normandiában, főleg Rouen körül, szünetlenül folytak az üldözések s a menekültek nagy része telepedett meg Angliában: így a Romillyak, a Layardok, a Saurinssok, Portai-ok, Boileau-k, De Beauvoir-ok, Vignoles-ok, Roumieu-k és sokan mások, a kiknek neve azóta tekintélyt képvisel az angol politikai és társadalmi életben. Nem úgy a Nismes vidékén, Lozéreben, a cevennes-i hegyek közt s a Gard és Herault környékén elszórva élő kisbirtokos, földművelő és munkás népesség; ezek kétségbeesésbe hajtva s oly emberek által vezetve, kiknek vallásosságát fanatizmussá tüzelték az átszenvedett üldöztetések, fegyvert ragadtak s éveken át fejtettek ki kemény ellenállást a kormányzat elnyomási törekvéseivel szemben. Ez volt a camisardok híres fölkelése, gyermek vezérök, Jean Cavalier alatt. Magát Cavaliert azonban, miután rábírta a királyi biztosokat arra, hogy egyezkedjenek a hugenotta fölkelőkkel arra nézve, hogy mily föltétel alatt hajlandók ezek letenni a fegyvert, társai elhagyták, tisztjei, kik magok buzdították volt, hogy Parisba menjen a békét megkötni, elfordultak tőle s Cavalier csak nagy nehezen menekedhetett az elébe vetett kelepcéből. Svájcba szökött s onnan Angliába jött, hol egy ezred parancsnokságát kapta, mely nagyobbára régi követőiből állt, s ott is halt meg 1740-ben mint Jersey kormányzója. A Camisard-féle fölkelés leveretése után az üldözések tovább folytak. A hugenotta lelkészek fegyverrel álltak ellent s Antoine Court, a languedoc-i hugenotta lelkipásztorok nagy befolyású vezérével élükön kitűntek rettentbetlenségükben. Hosszú időn át voltak kénytelenek istentiszteleteiket a pusztán, nem messze Nismestől, vagy pedig barlangokban s egy hegyi folyó medre által természetes módon alkotott amphitbeatrumban tartani. De még Court halála előtt, 1760-ban újra felépítették némely templomaikat. Majd Paul Rabaut követte őt, s a folytonos üldöztetések dacára ő is diadallal lobogtatta a lelkiismeretszabadság zászlaját. Csak mikor Voltaire karolta fel a Calas család sorsát s maró, metsző satyrájával óriási feltűnést keltett egész Franciaországban, akkor kezdett a hugenották üldöztetése enyhülni. XVI. Lajos uralkodásának első évében, 1775-ben, tehát kevéssel a forradalom véres zivatara előtt ürült ki az utolsó két gálya, mely a hitükért szenvedő, hugenottákat hurcolta rabságba. Várnai Sándor. MISSZIOÜGY. Az angol misszió-társulatok évi ünnepei. Nékünk magyaroknak, kiknél sem a külmisszió, sem a belmisszió nem valami nagy kelendőségnek és rokonszenvnek örvend, alig van fogalmunk arról, hogy menynyire áthatotta az angol társadalom minden rétegét az a vallásos buzgóság, mely nem marad a puszta szónál, hanem élő gyümölcsöket terem, s melynél a hivő lélek nem elégszik meg azzal, hogy ő már tagja a Krisztus országának, hanem szivén viseli embertársai üdvét is. E propagativ vallásos buzgóságnak eredményei amaz óriási missziótársulatok, melyek behálózzák nemcsak egész Angliát, hanem az egész föld kerekségét, mindenütt fennen lobogtatván az evangélium fáklyáját, s megtanítva a legvadabb népeket is Bölcs Salamon eme szavaira: Minden bölcseség kezdete az Isten félelme. Hogy némi fogalmunk lehessen az angol missziótársulatok nagyságáról és jelentőségéről, május és június hónapokban egy pár hetet kell Londonban időznünk. Ekkor tartatnak ugyanis az úgynevezett májusi meetingek. S mik azok a májusi meetingek ? Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy az angol közfelfogásban a nagy egyházi ünnepek koránt sem foglalnak el oly helyet, mint nálunk, ügy hogy a nonconformista egyházak meg sem ülik őket. Minthogy pedig a vallás szükséges voltának érzete egy népnél sem oly erős, mint az angolnál, a nép maga teremtett magának oly sajátos ünnepeket, melyek sehol a föld kerekségén nincsenek meg csak Angliában és a melyeket ők csak oly kegyelettel ünnepelnek meg mint mi a húsvétot vagy más ily ünnepeket. Ezek a májusi meetingek, melyek április végétől június végéig tartanak szakadatlan sorban. E hónapokban ünnepel minden, a mi csak a legkisebb összeköttetésben áll is a vallásos élettel,' pogány-, zsidó-, belmisszió-társulatok, számtalan vallásos egylet, intézmény és törekvés. Ilyenkor latszik meg valóban, hogy London sokkal inkább központja a lelki országnak, mint akármely nyugati város. A szent küzdelemnek minden munkása egész természetesnek találja, hogy a májusi meetingek idején hacsak egy pár napot is Londonban töltsön. Özönlik ilyenkor a népség nemcsak az országból, hanem a föld legtávolabbi zugából is a fővárosba, melynek májusi meetingjei csak úgy megerősítik a hitben és sarkalják a jó cselekedetekre a résztvevőt, mint a moslim zarándokot a kába. S ne gondoljuk ám, hogy a májusi meetingek látogatói csak szorosabb értelemben vett nép, mert a gentry and nobility is erkölcsi kötelességének tartja, hogy ez ünnepségek alkalmával néhány hetet Londonban töltsön, ha máskülönben egész éven át vidéki jószágain van is. Természetes, mert nincs előkelő család Angliában, melynek Londonban háza ne volna, melyet legalább májusban vagy