Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

júniusban meglátogat S mivel az angol főnemesség túlnyomó része vallásos és az egyház iránt érdeklődik, el lehet gondolni, hogy ezeknek jelenléte mennyire emeli a májusi meetingeknek úgy külső, mint belső fényét és hatását. Mint mondók, a májusi meetingek alkalmával min­den vallásos társulat ünnepel, illetőleg összejövetelek tart. Ezek időtartama a legkülönfélébb. így a brit-syriai iskola-egyesület elvégezi a dolgát egy összejövetelen is, de már például a londoni vagy a baptista misszió napon­ként 2—3 ülés mellett is egy hetet, sőt több időt, is igénybe vesz. Nagyon természetes, hogy minden gyűlésen részt venni lehetetlen, mert megesik, hogy egy ugyanazon idő­ben 3—4—10 összejövetel is van. De nem is szükséges mindig ott lenni, mert hisz a titkári jelentéseket rendesen kinyomatják és terjesztik, azokból mindent meglehet; tud­nunk, a mi iránt érdeklődünk, csak úgy, mintha jelen volnánk az ülésen, hol a titkárok úgy is ugyanazon nyom­tatványból olvassák fel jelentéseiket, melyek a Társaság évi működéséről számolnak be. Különben is, ha elnézünk egy nagyobb missziótár­sulat ülésére, fogalmat nyerhetünk a többiről is, mivel ez ülések lefolyása szigorúan szabott alakban történik és mivel egy ugyanazon dologról Krisztus országának e föl­dön való megépítéséről beszélnek száz kúlönféle alakban, hasonlatosak is egymáshoz. Arra azonban ügyeljünk, hogy ideje korán betelepedjünk az Exeter-Hall-ba, a hol tar­tatnak majdnem az összes nagyobb társulatok gyűlései, mert bár e csarnok 5000 embert is befogad, kiszorulunk. A ki csak félórával érkezik az ülés kezdete előtt, még álló helyet se kap. Az ülés kiszabott időben pontosan megkezdetik. Belép legeiül a chairman (az elnök), ki igen fontos sze­mélyiség. Követik az ünnepi szónokok, kik között nem egy általánosan ismert népszerű alak, annálfogva élénk tetszésnyilvánításokban részesül. Miután ezek elfoglalják a számokra fentartott helyet, énekelnek és a Szentírás egy részét olvassák fel, azután következik egy meglehető­sen hosszú ima. Ekkor jön a hivatalos . elintézendője a gyűlésnek: a titkár felolvassa az évi működésről szóló jelentést és a pénztárnok számol a társaság vagyonáról. Mint említők, ezek a jelentések már ekkor közkézen forog­nak nyomtatásban is, úgy hogy ritkán lehet hallani sza­badon előadott jelentést, a melyben ritkán van köszönet, mert nem igen tartalmaz mást, mint a társaság munká­jának dicséretét. Szóval a gyűlés érdekes része csak ez után következik. Feláll a chairman, és mond oly beszédet, mely az este nevezetessége, úgy, hogy a lapok, ha lehet, szórúl­szóra szokták közölni. A chairman beszéde után még 2—3 ügyesebb szónok rendesen rövid beszédet mond, melyek után még néhány pont következik a meeting terjedelméhez képest, teszem a felolvasott évi jelentéseket jóváhagyják; a társulat munkáját a legmelegebb pártolásra ajánlják; hogy kiki ismerje el a missziónak önzetlen támogatásra való méltó voltát; hogy a misszionáriusok és a bennszülött keresz­tyének szükségeinek fedezésére adakozásra hívják fel a közönséget, s hogy mily eredménynvel. mutatja az. hogy egy gyűlés után azonnal 20,000 frtot gyűjtöttek. Mindezen említett dolgokat bevett szokás szerint egy szónok indítványozza, egy elfogadásra ajánlja s csak azután fogadja el a gyűlés kézfelemelés által szavazván. Végül egy szónok indítványozza, hogy az elnöknek a gyűlés vezetéseért köszönetet szavazzanak. Természetesen ez indítványt is 2—3 szónok ajánlja elfogadásra, gondol­hatólag nem fukarkodván az elnök másnemű érdemeinek dicsérésében sem. Végezetül ének és rövid áldás-kérés után eloszlik a tömeg. Majdnem így folynak le a többi társulatok gyűlései is, ebben a szigorúan megszabott formában, mely mi előttünk egy kissé különös színben tűnik fel, tekintve az angolok praclikus szellemét, hol a szónok nem azért beszél, hogy ékesszólását latba vesse a misszió iránti érdeklődés és áldozatkészség felébresztésére. Bár az is igaz, hogy erre a feladatra nem is minden ember szüle­tett rá. A misszió ünnepségek közé tartoznak még a misszió­nary breakfast (missziói reggeli) és a soirée vagy conver­sazione, előbbi kora reggel, utóbbi este 6—7 óra körül, mindegyik egy-egy szeretet-vendégség-féle. terített aszta­lok mellett, de jól jövedelmez a misszió céljaira és kedé­lyessé teszi az összejövetelt. Ha most már végig tolongottunk egy pár hatalma­sabb gyűlésen, tagadhatatlanul némi csalódást érzünk magunkban a gyűlések egyhangúsága miatt. De van, a mi vigasztal. Ott látjuk magunk előtt azt a hatalmas tömeget, melynek individumai a föld legkülönbözőbb vidékeiről gyülekeztek össze, hogy legalább egy évben egyszer találkozzanak egymással, ők. kiket a föld leg­távolabb vidékén is ugyanazon korona tart alattvalóinak s kik egytől egyig arra hivatvák, hogy egy részt meg­ismertessék a pogányokat a Krisztus szeretetével, másrészt a keresztyén egyház pogányait figyelmeztessék arra, hogy az Úr számon tartja, kik élnek a világnak és kik a Krisz­tusban. Ezek a hatalmas gyülekezetek mutatják meg nekünk, hogy mit tud tenni Krisztusért és az ő ügyéért az áldozatkészség, mely meg van győződve arról, hogy a hit jó cselekedetek nélkül nem élő erő és nem üdvözítő hatalom. Az ily hatalmas gyülekezet már megjelenésével is rendkívül hat a résztvevőre, erős hitre, új jó cseleke­detre sarkallja, bizalmat ébreszt még a kétkedőben is a misszió céljai és áldásos működése iránt. Nem a sok gyarmatban van Anglia hatalma, nem is az azokat védő hatalmas flottában, hanem abban az erős hitben, mely az ily óriási tömeget Londonba gyűjti évenként. Már pedig a hit önmagától nem marad meg, hanem ha minden jó keresztyén elvégzi az apostolok munkáját gyengébb hitű hitsorsosai megtérítésében. A hit is olyan, mint az élet: mozgás mutatja meglétét és mozgás tartja fent életét. Ha tehát a folytonos missziót nem teljesítjük, az lesz a még most hivő seregből, a mi a

Next

/
Oldalképek
Tartalom