Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

de viszont a munkaadókat saját érdekükben is emberiebb, kíméletesebb és igazságos bánásmódra ösztönözni. A még felekezetnélküliekké nem vált megátalkodott konokokra feleségeik s családtagjaik által kellene hatást gyakorolni s növendékgyermekeik a népiskolákban behatóbb valláserkölcsi oktatásban volnának részesítendők, hogy ha ezek felnevekedve majdan családot alapítanak, a házi fészekbe is behatoljon az onnan már fájdalom! kiveszett vallásos és erkölcsi nevelés, mint az iskolai oktatást elősegítő ós sikeresebbé tevő lépcső. De mivel az egyház csak lelki táplálékot nyújthat a maga tagjainak, az ember peclig nemcsak Isten igéjével ól, hanem testi eledelre is szorul, s különösen a mindennapi kenyeret — mint az úri imádság is tartja — nem nélkülözheti; s mivel a jelen korunkban már nagy számmal keletkezett s hála Istennek! mind inkább szaporodó emberbaráti egyesületek, melyekre a pótolhatlan magán jótékonyságot át akarja társadalmunk evangéliumellenesen hárítani, a nagy szükségletnek eleget nem tehetnek; világos, hogy a mezőgazdasági munkásosztály legifjabb szociálizmusának gyógykezelésénél az egyház és társadalom mellett az államnak, a kormánynak is hivatalos kötelessége idejében közbelépni és peclig nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is. E végre a törvény által kötelezővé tett, de a létező viszonyok közt sok helyeken sem egyházilag, sem községileg ki nem vihető iskolázás, mint a népnevelés legalsóbb közege ingyenessé teenclő, s annak mint egyszersmind állami feladatnak terhe államilag átveendő, illetőleg az egyházi ós községi népiskolák költsége a fentartó testületeknek az állam által megtérítendő volna, mint ezt országos törvényünk különben már közel 50 óv előtt is elrendelte. Még most is roppant hiány ós fogyatkozás mutatkozik a napjainkban ugyan jelentékenyen megszaporodott népiskoláknál. A nagy határú alföldi városok tanyai iskolái, melyeknek fentartása már ez iclőszerint is a terhes községi pótadónak igen nagy százalékát veszi igénybe, még mindig elégtelenek s habár a földbirtoknak apróbb részletekre oszlásával mind sűrűbbekké s így népesebbekké válnak is a tanyák, nagy számmal vannak mégis olyan helyek, a hol a gyermekek a legközelebb érhető tanyai iskolákba sem járhatnak fel a nagy távolság miatt, sőt ocla szüléik által sem szállíthatók be. De különösen a terjedelmes pusztákon érezhető a népiskolák hiánya, hol az egymástól és a legközelebbi népes községtől messzire, gyalog sok helyt több órai járásnyira fekvő majorokban a számos cselédségnek és mezei munkásoknak még számosabb gyermekei úgyszólván barom módra nőnek fel, s Istenről, vallásról, templomról, lelkészről, iskoláról, tanítóról fogalmuk sincs. Ilyen valóban elszomorító állapotról magamnak is volt alkalmam az elmúlt nyáron személyesen meggyőződni egy pestmegyei pusztán, melyre a megyei tanfelügyelő úr hivatalos figyelmét fel is hívom, mert ott az egymáshoz pedig közel fekvő négy majorbeli számos gyermekek még téli iskolázásban sem részesülnek. Ki van ugyan szüléikre terjesztve a legközelebbi népes községi köteles iskoláztatás, ele ez tényleg nem eszközölhető, mert az illető, gyalog legalább is 172 órányira fekvő községbe az apró, s többnyire ruházatlan gyermekek — főleg télvíz idején — az amúgy is rossz karban levő s lakatlan területeken átvonuló közlekedési utakon iskolába nem járhatnak s őket oda ós vissza szüleik hátukon nem hordhatják. Itt esett már meg, hogy midőn egy serdülő fiút szüléi valamelyik nagy ünnepen bevittek azon községnek, melyhez az illető puszta közigazgatásilag s egyházilag tartozik, róm. kath. templomába, innen hazatérve azt kérdezte szüleitől a fiú, hogy micsoda ember volt az —• a papra célozva — a ki oly magasra felment s ott úgy lármázott? Nincs hát itt s ehhez hasonló nagyszámú helyeken módja a pusztai cselédségnek s a munkás népnek, hogy gyermekeit iskoláztassa, s a létező bajon csak az állami népiskolák felállításával lehet segíteni, mi annyival inkább kötelessége is az államnak, mert az ő részére veszi számon és keresi fel az illető községi elöljáróság a katonaköteles életkorba lépett tanyai ós pusztai ifjút. Azonban nemcsak a pusztai cselédség és munkás nép gyermekeinek iskolázásáról, hanem magának ezen nóposztálynak megélhetéséről is az állam feladata kellően gondoskodni, s mivel az élő föld az, mely az embert magához s közvetve hazájához leginkább leköti, s a magyar pórnép is főleg a földbirtok után sóvárog és megtakarított keresményét csaknem kizárólag hazájának földébe fekteti, ele a földbirtok ébresztené és ápolná a mezőgazdasági munkás néposztályban is a hazaszeretetet s a hazájához való hűséges ragaszkodást, s ez irtaná ki belőle legbiztosabban a hazafiatlan s nemzetietlen szociálizmust: a nagy latifundiornokat (birtoktesteket) képező hitbizományi uradalmak törvényhozási feloldása s így több birtokosokra lehető átszállítása mellett államkormányunknak egyik főfeladatául kellene tekinteni, hogy a mezőgazdasági