Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

helyzet határozottan rosszabb ós kedvezőtlenebb, mint volt a régi, hogy veszteségünk az új törvény után határozottan nagyobb, mint volt az előtt.« Tudom, hogy különösen Révész Kálmán lelkósztársammal szemben tartozom ezen állításomat bebizonyítani ós igazolni, s meg is teszem azonnal, csak még azt jegyzem meg, hogy e tekintetben az egyházi helyzet igazi képének feltüntetéséhez s megismeréséhez okvetlen szükségünk volna, ha nemcsak a jelenre, de a múltra vonatkozólag is hiteles positiv adatokkal rendelkeznénk, ha tudnók, hogy az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ának intézkedésével szemben mennyit veszítettünk a törvénytelen elkeresztelósek, reverzálisok által, s viszont mennyit hódítottunk el mi is ez úton; ismernünk kellene az áttérések nyereség* és vesztesógszámláját; tudnunk kellene most is, mire nézve az országos statisztika felvilágosítást nem nyújt, de — miután nem érdeke — nem is nyújthat, hogy hányan nem, és hányan veszik igénybe a születések, halálozások ós esketések alkalmával az egyház kegyelmi eszközeit és áldásait; tudnunk kellene, hányan lesznek az új törvény alapján felekezetnélküliekké? Sajnos mindezen egyházunk érdekében nagyon is fontos és szükséges kérdések felvilágosítására idáig sehol semmi, vagy vajmi gyér, figyelembe alig vehető adatokkal bírunk. Egyházi gyűléseink jegyzőkönyveiből megtudjuk még azt is p. o., hogy hány földgömb, számológép, fali olvasó tábla, természetrajzi ábra ós eszköz stb. van iskoláinkban, de az egyház belső életét inkább feltüntető s érdeklő adatokat ott hiában keresünk. Nem tudjuk, évről-évre szaporodunk-e vagy fogyunk s mennyivel? hányan léptek ki egyházunkból? hányan tértek hozzánk? mennyi a konfirmándusok, az úrvacsorával élők száma, az új törvény alapján hányan lettek felekezetnélküliekké? (Ezt most már tudjuk. Bizony nagyon sokan. Szerk.) hányan vették igénybe születés, halálozás, házasságkötés alkalmával az egyház szolgálatát stb., mindezen kérdésekre mint említem — az összre vonatkozólag — feleletet sehol nem kaptunk. Pedig ezt tudnunk és ismernünk a hazai két protestáns egyháznak közös égető érdeke. Ám azért egyházi statisztika nem létében is megkísértem bebizonyítani azt, hogy veszteségünk az új törvény után nagyobb, mint volt az előtt. Teljesen igazat adok úgy Pokoly József, mint Révész Kálmán uraknak a tekintetben, hogy »a vegyesházasságokból született gyermekek számának 50%-ához tarthat számot minden vallású szülék összessége, illetőleg az egyház, t. i. azon házasságokból, a melyeket egyik részről hívei kötötteké. Ez tény, ezt ón kétségbe soha sem vontam, s annak ellenkezőjót sem magam nem hittem, sem másokkal el nem hitettem és csak annyit koncedálok, hogy az első három havi kimutatásnál e tekintetben talán nem eléggé világosan fejeztem ki magamat, miclőn számokban fejeztem ki, hány esetben volt veszteségünk. De viszont hiszem, hogy úgy P. J. mint R. K. urak igazat fognak nekem aclni a tekintetben, hogy nyereség-veszteségünk kiszámításánál az 50%-nak ily móclon való levonása nem a leghelyesebb számítás és helyesebben számítunk s az igazi képet igazabban tüntetjük fel, ha minden családra, házasságkötésre p. o. négy (azt hiszem, hogy a négy legjobban megközelíti az igazságos közép átlagot) gyermeket veszünk s abból vonjuk le az 50%-ot. E szerint a f. évi hat hónap alatt létrejött vegyesházasságoknál az ág. h. ev. egyház vesztesége a mint azt e lap 34-ik számában kitüntettük: 180 X 4 = 720, levonva 50% = 860; az ev. reform, egyház vesztesége: 289 X 4 = 1156, levonva 50% = 578. S miután azon házasságra lépő félt, ki leendő gyermekeit más egyháznak kötelezőleg elígérte, egyházunk számára elveszettnek tekinthetjük, s így teljes joggal azok számát is az előbbeni veszteséghez számíthatjuk s lesz e szerint az egyik egyház vesztesége 360 + 180 = 540, a másiké: 578 + 289 = 567, vagyis a f. évi hat hónap alatt az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ának eltörlése folytán vesztett az ág. h. ev. egyház 540, mond ötszáznegyven, az ev. ref. egyház 867, mond nyolcszázhatvanhót tagot. Ezen veszteséghez, hogy az egyházi helyzet igazi kópét feltüntethessük, okvetlen hozzá kell számítani azokat is, kik egyházunkból kiléptek ós felekezetnélküliekké lettek. Ezeknek a száma a »Iíözg. Szemle« közlése szerint a mult évben nálunk 755, a reformátusoknál 1549, összesen 2304; a mi ismét csak azt bizonyítja, hogy a protestáns egyházak vesztesége a felekezetnólküliség révén is komoly figyelemre méltó. Ezek után, ha az új törvény előtti veszteségünket tisztán számokban nem is ismerjük, a fentiek alapján állítom, hogy ma veszteségünk nagyobb, mint volt azelőtt, még pedig azért, hogy az új törvény előtt csakis a jogtalan ós törvénytelen reverzálisok ós kitérések alapján veszítettünk, ma pedig a jogos és törvényes megegyezések, kitérések és felekezetnélkülisóg által veszítünk. Súlyos volt a reverzálisok általi veszteség is, de legyünk őszinték, ismerjük el, hogy az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-a ellenére mi is nem egyet elkereszteltünk s nem lehet állításom gyöngítésére felhozni azt, hogy a reverzálisok alapján minket illető fele rész reánk nézve teljesen elveszett, még pedig azért nem