Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

w p. k. f PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. ÜMHIl*t, Erkel-utca 3. szám, hová a késiratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hmrny&nsnku Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész érre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A keresztyén szocializmus. A socialismus mint latin szó eredetileg társulást jelent; újabb időkben azonban irodalmi téren egész tanná, s a polgári társadalom ós állampolitika szempontjából számot tevő intézmónynyé fejlődött; a szocialisták, mint a munkás néposztály tagjainak szövetsége pedig napjainkban nemcsak országossá, hanem már nemzetközivó fokozódván, sőt valóságos hatalommá nővén ki magát, nagyban foglalkoztatja a sajtót s úgy szólván állandó tárgyul szolgál magyar hazánkban is, valamint a politikai, úgy az egyházi lapoknak, ez utóbbiakban különösen a keresztyén szociálizmus eszméje, ennek megvalósítása s társadalmi érvényesítése beható figyelemben, sőt szakszerű ós magvas fejtegetésekben részesülvén. llogy a keletkezésében menthető s józan értelemben vehető szociálizmus napjainkban már egészen tévútra jutott, hogy hívei s tényleges tagjai az úgynevezett szociálisták — valószínűleg a szociálizmus theoriáját elvileg pártoló tudományos írók s államférfiák célzata ellenére — mint köztapasztalás, de saját negédes nyilatkozataik szerint is vallástalanok, istentagadók, sőt a közerkölcsiségnek is konok megvetői, a keresztyénségnek pedig ós a szentírásnak élces gúnyolói, a fenálló társadalmi rendnek megbontására s ha máskép nem eszközölhető, erőszakos felforgatására, a vagyonos és vagyontalan néposztály egymás elleni gyűlölködésének szítására s a tőkepénzesek ós munkások élet-halálra szóló összeütközésének megharcolásával a vagyon képzelt egyenlőségének tényleges megvalósítására törekednek s így nemcsak az ő legtöbbnyire értelmi proletárokból álló nemzetközi vezetőségük, hanem egész szezvezetök, szövetkezósök ós intézményök, úgy vallási, mint erkölcsi szempontból megítélve kárhozatos, társadalmilag pedig a legnagyobb mérvben veszélyes: mind ezt napjainkban sajnosan észleljük, de különösen még kellően meg sem izmosodott magyar államiságunk tekintetében fájlaljuk, sőt a szociálizmus terjedéséből származó gyakori erőszakos rendzavargások s vérengző merényletek elszomorító következményei miatt méltán aggódunk. A szociálisták a munkás néposztályokhoz képest többfélék lóvén, miután a mi hazai gyári és kózmű-iparnnk, bányászatunk s kereskedelmünk nemcsak a tulajdonkópeni külföld, de a velünk egy monarkhiát képező szomszéd osztrák örökös tartományokhoz viszonyítva is még alacsony fokon áll, ez oldalról még nem olyan fenyegető a veszély s bennünket legközelebbről és leginkább érdekel a mi alföldi s Duna-Tiszaközi főleg protestáns hitfelekezetünkhöz tartozó mezőgazdasági munkásaink közt is a legutóbbi időben felmerült s kiütött szociálizmus, s a mi főleg gabonatermeléssel foglalkozó magyar hazánk tévútra vezetett mezőgazdasági munkásainak ügye. Célszerű és indokolt tehát, hogy első sorban az ő valóban létező bajaikat és sérelmeiket kitapogatva s felismerve, azokat az egyedül üdvös keresztyén szociálizmus gyógyírjával orvosoljuk s a közójök iclegeU bujtogatok által becsempészett veszélyes tanok tovább terjedésétől őket s általok magyar társadalmunkat s protestáns egyházunkat és hitfelekezetünket lehetőleg meg óvjuk. Jézus Krisztust s az ő apostolait és a legelső keresztyéneket a szociálizmus kezdeményezői úgy szeretik feltüntetni, mint az emberi társadalom felsőbbségtől s közhatóságtól való függetlenségének, családi szervezetének és a tényleges vagyonközösségnek prédikálóit és követőit, Őket jelezvén a mostani szociálizmusnak előhírnökei gyanánt. Hogy pedig ez egyátalában valótlan, világos ós kétségtelen már abból, hogy Krisztus az őt kisértő s határozott véleménynyilvánításra fel-