Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

nagy, több egyházakat érdeklő fontosabb ügyekben az egyes gyülekezetek és lelkipásztorok semmi intézkedést, semmi lépést ne tegyenek. így a komjáti kánonok V. Kan. 1. a viszálykodások eligazítását, különböző ügyek eldöntését, egyházi törvények alkotását egyenesen zsinat tárgyául jelöli ki. A Gelei Katona-téle 11 és 12d. Kanon s általában a kánonok zárszava az egyházi rendtartáson való minden változtatást s a fontosabb dolgokban való minden intézkedést az egyes gyülekezetek, lelkészek, sőt egyházmegyék hatásköréből kivévén, egyedül nagy nemzeti zsinatok, vagy legalább a kerületi gyűlések hatáskörébe utasítják. 4. Nemcsak egyes kánonok, hanem átalában kánonaink s ezeken nyugvó egyházalkotmányunk organismusa is határozottan eltiltja a lelkipásztort és egyes gyülekezeteket a fontosb dolgokban való minden indepenaens intézkedéstől. A magyarországi evang. egyház ugyanis a reformátio kora óta folyvást senioratusok s superintendentiák organikus kapcsolatában s fokozatos felsősége alatt áll. Ezen fokozatos társadalmi felsőséget erősíti meg a bécsi békekötést becikkelvező 1608. koronázás előtt t.-c. 2. §-a; erről szól az 1791. XXVI. t.-c. 4. §-a is: ezt rendezte s alapította meg tisztábban a reformált egyházra nézve 1822. évi generál konvent is; ezen fokozatos társadalmi felsőség elve és szabálya vonul át minden kánonainkon, melyek a senioratusokat, superintendentiákat és megyei, kerületi s nemzeti zsinatokat az egyház-társadalom organismusának kiegészítő s nélkülözhetlen tagjaiként veszik föl s állapítják meg. A hol pedig ily fokozatos egyházi felsőség vau,ott függetlenségnek, independentismusnak, fejetlenségnek, melyeket mind a komjáti, mind a Gelei-Katona kánonok különben is általában s határozottan kárhoztatnak, semmi helye nem lehet. Ezen kánonokról pedig, melyeknek egész mivolta s egyes pontjai eként eltiltják a lelkészt az említett ministeri rendeletnek, mint egyházunk törvényes alkotmánya felforgatójának kihirdetésétől, az 1791: XXVI. t.-c. azt határozza, hogy azokat mindaddig, míg helyökbe az egyház törvényesen másokat nem állít, sem hatósági parancsok, sem királyi resolutiók meg nem változtathatják. 5. Nem hirdetheti ki a lelkész nevezett rendeletet azért sem, mert különben esküjét megszegné, nemcsak annyiban, a mennyiben a (presbyteriale regimenre) kánonokra s egyházi felsőség iránti engedelmességre, hanem annyiban, a mennyiben a pi esbyteriale regimenre megesküdött. Hogy a rendelet kihirdetése a kánonok s az egyházi felsőség tényleges megsériése nélkül meg nem történhetik: azt az előző pontokban kimutattuk; de ellenkezik ama kihirdetés a presbyteriale regitnennel is, melynek természete nemcsak abban áll, hogy az egyházi igazgatásban a világi tagok is részt vegyenek, hanem főként abban, hogy az egyház az állam tényleges befolyásától függetlenül, a maga belügyeit önállólag s törvényes és illetékes hatóságai és képviselői által intézi. 6. A dunamelléki, tiszántúli és tiszáninneni reform, egyházkerületek lelkészeit eltiltják ama ministeri rendelet kihirdetésétől saját egyházkerületüknek a közelebbi időkben hozott és. kibocsátott törvényes határozataik is, melyek szerint meghagyatik mind az egyes lelkészeknek, mind az egyház más hivatalnokainak, hogy a cs. k. nvilt parancs életbeléptetésére nézve segédkezet ne nyújtsanak s minden ez ügyre vonatkozó dolgokban az 1791: XXVI. t.-cikk 4. §-a szerint egyedül saját egyházi felsőbbjeiktől függjenek. Az egyes lelkipásztorok tehát akár egyházi, akár polgári úton vennék a kérdéses rendeletet: az elsorolt törvényes okok alapján egész szelídséggel és Hiedelemmel jelentsék ki, hogy ők annak kihirdetésére jogosítva teljességgel nincsenek s ezen ügyben, mint szintén minden más ily dologban is utasítást és rendelkezést az erre egyedül illetékes egyházkerületi közgyűléstől várnak. Az elsorolt törvényes okokkal védelmezhetik a lelkészek magokat akkor is, ha az államhatóságok vagy törvényszékek által e részben megkérdeztetnek. Midőn a leikész a rendelet kihirdetését kivánó hatóságnak az elszámlált törvényes okokon illedelmesen megfelelt, tegyen a maga eljárásáról kimerítő jelentést a gyülekezet presbyteriumához, a mely ezen törvényes eljárást magáévá tenni s részéről is vedelmezni s tettleg követni köteles, a presbyteriumban tett jelentés után értesítse a lelkész az egész ügyről hivatalosan a maga esperesét, a ki ha netalán az egyes presbyteriumok és lelkészek a kijelölt törvényes úttól eltántorodnának, azokat hivatalos tiszténél fogva a törvény útjára visszavinni s védelmezni köteles; s ha pedig bármi oknál fogva a lelkész odatántorodott, hogy nevezett rendeletet kihirdesse, a presbyterium az elsorolt törvényes okokon jegyzőkönyvileg jelentse ki ezen törvénytelen eljárás elleni óvástételét, e rendelet végrehajtására vonatkozó minden utasítást egyedül az egyházkerületi közgyűléstől, az egyház törvényes felsőségeitől várjon s átalában az egyház szerkezetén való minden változtatást egyedül a törvényes egyházkerületi gyűlés körébe utasítson. Az egyház alaptörvényei ellen cselekvő, vagy izgató lelkészek, és mások ellen az egyházi törvényszékek fognak rendszerint és kánonaink értelmében eljárni, mint szinte azok ellenében is, kik az egyház belügyeire nézve, az egyházi hatóságok mellőzésével polgári kormányhatóságokhoz folyamodnak Azon lelkészek pedig, kik az egyház törvényes jogaihoz való hüségökért sérelmet, fogságot, vagy bármi kárt s/.envednének, erkölcsileg biztosítva lehetnek arról, hogy az illető egyházközségtői, megyétől vagy kerülettől kárpótlást nyerendnek s hivataluk állandó lelkészszel betöltetni nem fog. II. Mindazon törvények, melyek az egyes lelkészeket a kérdéses ministeri rendelet kihirdetésétől eltiltják, kötelezik az espereseket, superinlendenseket, coadjutor és főcuratorokat is, és pedig kettős mértékben, mert ők tisztök szerint a törvénynek őrállói s az egyház szabadságának védelmezői. Ennélfogva semmiképen nem tehetik azt, hogy a hozzájok megküldött rendeleteket tudomás vagy életbeléptetés végett a gyülekezetekhez vagy azok lelkészeihez megküldjék; mert az elsorolt törvényeknek ők is alatta állanak. A törvényes intézkedések egyező voltának lehető eszközlése végett a superintendensek minden fontosabb eljárásaikról egymást hűségesen értesítsék. III. Az egyházközségi és kerületi gyűléseket a maguk törvényes alakjában s a kánonszerű gyakorlat szerint, midőn a szükség kivánja mindenütt meglehet és meg kell tartani a következő törvényes okokon : 1. A nyilvános szabad vallásgyakorlat alapján, melyet számunkra a linci és bécsi békekötések 1791: XXVI. t.-c. biztosítanak s mely gyűlések szabad tartása nélkül nem is képzelhető. 2. Kánonaink alapján, melyekre megesküdtünk s melyeket hatósági parancsok, vagy királyi kibo^sátványok által megváltoztatni nem lehel. 3. Az 1791 : XXVI. t.-c. 4. §-a alapján, mely ezt mondja: liberam főre Evangelicisconsistoriorum quorumvis celebrationem: Egyidejű másolatról közli Addm Kálmán, kecskeméti ref. esperes