Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

kottnál többen maradtak távol, és így ezen gyűlés népes gyűléseink közé nem számítható. A gyűlési tagok igazolása után, a szavazatbontó bizottság jelentése olvastatott fel s e szerint egyháztanácsbiróul Tury Károly kapolyi lelkész s egyházmegyei aljegyző, a világi tanácsbiróságra pedig dr. Kiss Ernő tamási-i ügyvéd úr, választattak meg a szavazatok általános többségével, a kik hivatalukat, ünnepélyes esküvel és a gyűlés rokonszenves üdvözlése közben azonnal el is foglalták. Az új tisztviselők mindketten a fiatalabb gárdához tartoznak és épen ezért, meg eddig is előnyösen ismert tehetségűk és buzgalmuk folytán is, jogos reményekkel néz az egyházmegye az ő müködésök elé. Az ekként szabályszerűen megalakult közgyűlésnek első tárgya volt: az esperesi jelentés. Nagy részletességgel és szokott alapossággal számol be esperes úr, a lefolyt egyházi év eseményeiről és a kanonika vizitáció alkalmával szerzett tapasztalatairól; s általában örvendetes, sőt helyenként valóban lélekemelő haladást konstatál a gyülekezetek valláserkölcsi életében. Lelkészeink és a gyülekezetek élén álló presbyteriumok, megértve az új idő intő szavát s fokozott követelményeit, mindinkább igyekeznek hivatásuk magaslatára emelkedni, s elevenebb és pezsgőbb tevékenységet fejteni ki az egyháztársadalmi tevékenység terén az eddiginél és az evangélium ható erejét bevinni a templomból a családok és egyesek életébe is. Ezen intenzivebb működésnek tulajdonítható, hogy a gyülekezeti béke — minden üdvös működésnek első feltétele — egyetlen egyházunk kivételével, a hol a lelkészválasztási mozgalom vert fel nagyobb hullámokat, sehol megzavarva nem lett, s hívek és hivatalnokok szép egyetértéssel és vállvetett buzgósággal munkálják az egyház és iskola virágzását; ennek, vagy legalább ennek is tudandó be, hogy az egyházpolitikai törvények nem okoztak még eddig számbavehetö kárt a mi vetéseinknek, s a felekezetnélküliség réme csupán Némedi leányegyházunkban ütötte fel fejét, ott is azonban csak néhány — eddig sem a miénknek mondható — nazarénus családot ragadván magával. Az egyházi esketést, az egész egyházmegye területén, csupán négy házaspár nem vette igénybe. A vallásos buzgóságnak és áldozatkészségnek sok szép példáit sorolja fel a jelentés, s ezek között különösen felemelők Bálványos és Szóládnak — mondhatni — újjászületése és a templomépítés alkalmából hozott gyönyörű áldozataik, melyeket látva, mintha csak a szétszórt csontok megelevenülését és összemenését szemléltük volna! Jól eső örömmel hallottuk a jelentésből, hogy évrőlévre több gyülekezetünkben tartatnak — a téli hónapokban — vallásos estélyek, alakultak ifjúsági énekkarok, s vásároltatnak bibliák vagy emléklapok a konfirmándus ifjúság részére. A templomlátogatás semmi kiváni valót nem hagy; ünneptörések is csak szórványosan fordultak elő. Az át- és kitértek száma a régi arányok között mozog. Hitfelekezeti sérelem jelentetett be Adándról, mely az egyházkerületre felterjesztetett. Az esperesi jelentés egyes pontjainak elintézése után Gózon Gyula tanügyi bizottsági elnök terjesztette elő, a népiskolákról szóló jelentését, melynek azon része, hogy a jeles és jó iskolák száma, a mult évben növekedett, örömmel vétetett tudomásul; megütközését fejezte ki azonban a gyűlés a felett, hogy egyik tehetséges tanítónk iskolája 18—20 tanköteles gyermekkel, mindkét félévben ki nem elégítő eredményt mutatott fel, miért is kimondatott, hogy ha az illető tanító úr a henyeség párnáját el nem hagyja, a fegyelmi eljárás ellene elrendeltetik. A tanügyi bizottság ülésének jegyzőkönyve olvastatván fel ezután, annak javaslatára elhatározta a gyűlés, hogy a mindennapi iskolákban az összhangzatos éneklés tanítása, általában kötelező, s minden tanítótól elvárja az egyházmegye, hogy félévenként legalább 2—3 egyházi éneket betanítson növendékeinek. Egyes kivételes esetekben esperes úr adhat felmentvényt, valamint reá és a körlelkészekre bízatott a tanítás ellenőrzése is. Jelentette továbbá a bizottság, hogy Bocsor Lajos esperesünk és ismert tankönyvíró, »Népiskolai hittan* és >Konfirmációi káté« című műveket írt és bocsátott a bizottság bírálata alá, azonban a rendelkezése alatt levő pár nap alatt bírálatával el nem készülhetvén a bizottság, annak a jövő évre halasztását javasolja; a mihez a gyűlés is hozzá járult. Beterjesztetett most a gyámpénztári bizottság jelentése, és az 1897. évre készített kivetése. Megnyugvással értesültünk ebből a jelentésből, hogy a kezdetnek első éve bár nem minden nehézség nélkül, jelég simán folyt le s lelkésztársaink az orsz. gyámintézettel szemben mindnyájan teljesítették kötelezettségeiket. Elhatározta e pontnál a közgyűlés, hogy a tagok ezentúl nov. 1-éig kötelesek lesznek évi tagsági díjaikat a pénztárnokhoz beküldeni, nehogy a késedelmes beküldés miatt a földhitelintézettel való leszámolásnál, — miként ez évben is történt — nehézségek merüljenek fel. Vasváry Sándor gyámintézeti pénztárnok számadásainak megerősítése, jóváhagyó tudomásul vétetett. Most az egyházmegyei számszék jelentései kerültek szőnyegre, és tárgyaltattak le, minden nagyobb vita nélkül, a bizottság összes javaslatainak elfogadásával. A különböző egyházmegyei pénztárak a számszék által előzetesen megvizsgáltatván, rendben találtattak; mégis sajnosan értesült a közgyűlés a jelentésből, hogy — a mi eddig szokatlan volt nálunk — a kamatok nem folytak be teljesen s némi hátralék mutatkozik az egyes pénztáraknál. Erélyes intézkedés tétetett e tekintetben, hogy a régi jó rend fennmaradjon. A régi lelkészi gyámpénztárból 37, az újból 140 frtnyi osztalékot utalványozott ki a gyűlés egy-egy jogosított részére; míg a tanítói gyámpénztár csak 21 frt segélyt adhatott. Az egyházgondnoki számadásokat — egynek kivételével — helyeseknek találta s megerősítette a számvevőszék, elismeréssel emelvén ki azon egyházakat, a melyek semminemű hátralékot nem tűrnek számadásaikban s örömmel jelezvén, hogy ezen egyházak száma, a nehéz idők dacára is, évről-évre szaporodik. A fény mellett azonban árnyék is mutatkozik; 3—4 gyülekezetünk, melyekre az esperesi jelentés is felhívta a figyelmet, a presbyterium lanyhasága s kötelességmulasztása miatt már évek óta fuldokol a hátralékok tengerében, holott minden fillérére égető szükség volna mindegyiknek. A közgyűlés a vagyoni felelősség hangsúlyozása mellett, záros határidőt tűzött ki ezen egyházaknak, a hátralékok rendezésére; kilátásba helyezvén a hanyag presbyteriumok ellen a fegyelmi eljárás alkalmazását is. Főtiszteletű püspök úr felhívása folytán egy nagy fontosságú kérdéssel foglalkozott ezután a közgyűlés, t. i. a lelkészi kongrua kérdésével, azon alkalomból, hogy a vallásügyi miniszter úr a kisebb lelkészi javadalmaknak 600, s majd tíz év múlva 800 frtra leendő kiegészítése iránt, esetleg még ez év folytán, törvényjavaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni, melyre nézve, hogy az elkésés miatt rövidséget ne szenvedjünk, a kérdés tanulmányozandó és előkészítendő volna addig is, míg az egyházkerületi és konventi gyűlések e tárgygyal tüzetesen foglalkoznak. Egyházmegyénk, melynek területén alig 2—3 rendes lelkészi javadalom szorul állami kiegészítésre, ezeken kívül öt leányegyházunkat jelölte ki olyanokul, a