Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

melyekben, mint anyagilag szegény, de egyébként exponált helyeken, lelkésztanítóságok lennének, állami segélyezés mellett, szervezendők; s megbízta jegyzökönyvhitelesítő bizottságot, hogy a segélyezésre ajánlott egyházak szellemi és vagyoni erejét feltüntető kimutatását és véleményes jelentését, az egyházmegye nevében, terjeszsze fel a közelebbi kerületi gyűlésre. A túlnagy számmal beérkezett segélykérvények elintézésének nehéz munkája után, kisebb házi ügyek, egyházak és egyesek kérvényei tárgyaltattak le, melyek közül felemlítendőnek találok egyet, már csak szokatlanságánál fogva is. A n.-szokolyi helyettes lelkész bepanaszolta az özvegy lelkésznőt, a ki ez időszerint a kegyévet élvezi, de mint egy leányintézet szépen dotált felügyelője, állandóan a fővárosban tartózkodik, hogy a paplak üresen álló szobáit és padlását — a kurátor urammal egyetértve — haszonbérbe adta ki gabonamagtárnak; miáltal a papi lak profanizálva, s a helyettes lelkész, az éjjel-nappal járó emberek és gabonás szekerek lármája által, papi tanulmányai s teendőiben állandóan zavarva van. A közgyűlés megütközéssel hallgatta a jogosult panaszt, s azon felfogásból indulva ki, hogy a lelkészi lak használata csupán személyhez kötött jogot képez, melylyel üzérkedni nem szabad, annak 15 nap alatt leendő kiüríttetését elrendelte. Élénk vitára adott alkalmat a teleki-i és a bálványosi tanító kérelme, amaz a helyettes anyakönyvezetői, emez pedig a postamesteri állás elfogadhatása iránti engedélyért folyamodván. Többen egyáltalán perhorreskálták az ilynemű hivatali cumulatiókat az amúgy is eléggé elfoglalt tanítóknál; de a közgyűlés végre, szavazattöbbséggel és azon kikötéssel, hogy a tanítás elhanyagolása esetén az engedély azonnal vissza fog vonatni, folyamodók kérelmét teljesítette. Egyházkerületi képviselőknek magválasztván titkos szavazással Varjas Gábor felső-nyéki lelkész és Parragh Béla világi tanácsbiró urakat; s a jövő évi gyűlés helyéül Felső-Iregh községet tűzvén ki: a közgyűlés egy nap alatt véget ért. A másnap, szeptember 8-án tartott bírósági ülésnek legfontosabb és legérdekesebb tárgya volt: a hírhedt nagyszokolyi lelkészválasztási ügy, mely szintén egy év óta tartja már izgalomban a kedélyeket egyházmegye és kerületszerte. A tárgyalás, számos beidézett tanú kihallgatásával, fél napnál több időt vett igénybe, melynek végeztével a bíróság a kifogásolt választást megerősítene s Halom Vinczét nagy-szokolyi rendes lelkésznek nyilvánította. Ezenfelül a ragy-szokolyi gondnok ellen, ki a gyülekezet nyugalmát és békességét, törvényellenes lazításaival leginkább felzavarta, fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Panaszosok felebbezni fognak a kerületi bírósághoz. A gyűlés d. u. három órakor, esperes úr imájával, rekesztetett be. Kálmán Gyula. A nyilvános adomány-gyűjtések megrendszabályozása. A m. kir. belügyminiszter által f. évi 35.100/V—b. szám alatt a nyilvános adománygyűjtések ellenőrzésének tágyában kibocsátott körrendelet, valamennyi törvényhatóságnak. Újabb időben mind gyakrabban fordul elő, hogy úgy egyesek mint testületek részint hírlapokban közzétett, részint postán szétküldött vagy egyéb úton terjesztett felhívások, gyüjtőivek útján a közönséget valamely emberbaráti, vagy egyéb közérdekű (pl. templom, iskolaépítés, emlékszobor felállítás stb. efféle) célra leendő adakozásra szólítják fel. A gyűjtésnek ezen módjai azonban igen alkalmasak arra, hogy a hatóságok figyelmét és ellenőrzését kikerüljék, minélfogva azzal könyebben is történhetik visszaélés, még pedig nemcsak az által, hogy a begyült összegnek a megjelölt célra fordítása iránt kellő biztosíték nem nyujtatik, hanem burkoltan, vagy néha bevallottan is, a törvényben tiltott, vagy államellenes célra is történnek gyűjtések. Nem lehet célom, hogy a társadalmat, mely párhuzamossan az állammal a reá háruló feladatok teljesítésében anyagi eszközökre is utalva van, ezen eszközök megszerzésében korlátozzam, de mivel ép ezen feladatok elérésének biztosítása szempontjából, ez előfordulható visszaéléseket lehetőleg meggátolni az államnak kötelessége; a hatóságokat e téren is megillető felügyeleti és ellenőrzési jog hatályosabbá tétele végett az 1882. évi április hó 16-án 18.613. szám alatt kibocsátott körrendelet érvényben hagyása mellett, a következőket rendelem: 1. Bármily nyilvános jellegű adománygyűjtés, történjék es akár a hírlapokban közzétett, akár postán szétküldött, akár egyéb úton terjesztett általános felhívások folytán, csak előleges hatósági engedély mellett szabad. Az engedélyt, ha a gyűjtés csak bizonyos törvényhatóság vagy törvényhatóságok területén szándékoltatik, az illető törvényhatóság vagy törvényhatóságok első tisztviselője, ha pedig az egész országra kiterjeszkedik, a m. kir. belügyminiszter adja meg. 2. Az ország egyes vidékeit vagy helységeit érő elemi csapások vagy éhínség esetében a sújtott lakosság segélyezése céljából engedély nélkül is indíthatók gyűjtések, azonban ez a felhívás helye szerint illetékes alispáni vagy polgármesteri hivatalnak 15 nap alatt bejelentendő, és az adományok kezelésére nézve az alábbi szabályok szintén megtartandók. 3. Az engedély iránti kérvényben, valamint a felhívásban legalább két erkölcsileg es vagyonikig megbízható személy nevezendő meg, kik a begyühndö adományok átvételére együttesen feljogosítvák, és kik azokért egyetemlegesen felelősek. 4. Ugyanezen személyek által a begyült összegekről, illetve tárgyakról s azok hovafordításáról pontos jegyzék vezetendő, s az ezekre vonatkozó okmányok a gyűjtés befejezte után is még legalább egy évig megőrzendőit. 5. A közigazgatási illetékes hatóságok jogosítva vannak ezen jegyzéket és okmányokat bármikor belekinteni, a netán felmerülő kételyek eloszlatására a számadóktól felvilágosítást kívánni, ezek pedig tartoznak azt megadni. 6. Jogosítvák továbbá az illetékes hatóságok a gyűjtés befejeztével, vagy ha ez több évre terjedne, minden naptári év végével a számadást mellékleteivel együtt átvizsgálás végett bekivánni, arra észrevételeiket megtenni, s ha ezek el nem oszlattatnának, a számadókat felelősségre 80*