Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

bírót választhattak, örömében így kiáltott fel a Népszava szerint a nép: »Éljen a világos megváltó socialdemokratapárt!« Azt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy a szociáldomokrácia imminens veszélyt rejt magában úgy a keresztyén valláserkölcsi, mint közelebbről az adózás elvén álló egyházi életre. Mindnyájan, kik a népéletet tanulmányozni, megfigyelni igyekszünk, tudhatjuk, hogy sokan, igen sokan vannak a földműves-munkások között, kiknek szivében előkészített talajra találnak a szociáldemokrácia eszméi, hát még az uradalmi cselédek közt! Nem fejtegetem, hogy az >urak« elleni panaszaik mikben s mennyiben indokoltak; nem szólok arról, hogy a szociális követelésekben mik a jogosak, mert hisz jól ismerjük azokat, s tudjuk, hogy azok nem a szociáldemokrácia, hanem a Krisztus akaratának követelményei. Csak arra kívánok jelenleg rámutatni, hogy itt ismét egy hatalmas indok van az intensív keresztyén munkásság gyakorlására, mert az már csak kétségenkivüli. hogy épen a legelégedetlenebb elem van leginkább távol az Ür hajlékától, így hát a szószék hatalmas behatásától is. Bizony a gazdagság és szegénység válaszfalát ostromló szeretetmunkáinak minden téren való gyakorlása, továbbá a vallásos iratok s az eddigiek mellé az Irodalmi Társaság kiadásában egy, a szociálismus káros hatásai ellen irányult, józan, népies és lehetőleg legolcsóbban terjeszthető füzet; aztán a kigúnyolt »bázalás«, de nem házalás alakjában, hanem ott és akkor teljesített pásztori látogatás alakjában, a hol és a mikor szükséges és épületes az; ezenkívül az. hogy vallásos estélyek; megkezdésével sehol se várjunk arra. míg valaki e célra szép termet építtet; a szeretetteljes, buzgó vallástanítás az iskolában, evangelizálás azonkívül, meg az ifjakra való keresztyén hatás: mind-mind igen sürgőssé vált teendők evangeliumi egyházközségeinkben. Török-Szt-Miklós. Kutas Bálint, lelkész. RÉGISÉGEK. Adatok az 1859-iki pátens történetéhez. 4. Tájékozás.* Az egyes gyülekezetek lelkipásztoraihoz s más elöljáróihoz az 1860-ik január 10-kén kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet ügyében. Miután a m. kormány azon szándéka, miszerint a célbavett új szervezet életbeléptetése az egyházkerületi gyűlések által kezdessék meg, nem sikerülhetett: most már egészen megfordítja a dolgot s közvetlenül az egyes gyülekezeteken akarván kezdeni a szervezet életbeléptetését: a lelkipásztorokhoz fordul, ezeknek parancsolja meg az * Ennek a fontos iratnak a keletkezése következő. Mikor a pátens visszavonása érdekében Bécsben járt küldöttség értesült a január 10-ikí kormányrendeletről, mely arra utasítja a lelkészeket, hogy a pátens végrehajtására vonatkozó rendeletet két egymásután következő vasárnapon a szószékről hirdessék ki, Lónyay Menyhért indítványára elhatározta, hogy a papságot fel kell világosítani és határozott ellenállásra ösztönözni azzal a rendelettel szemben. A kivitellel Révész Imre debreceni lelkészt bízták meg, ki nyomban el is készítette a felvilágosító iratot, az úgynevezett Tájékozást, s a küldöttség utolsó ülésén felolvasván, az némi hozzáadással helyben hagyta. A tiszántúli egyházkerület március 1 —2-iki értekezlete hivatalos utasítás gyanánt az esperesi hivatalok útján minden gyülekezetben köröztette. Ballagi G. : A prot. pátens és a sajtó, 33 1. Szerkesztő. új szervezethez vezető legelső tényleges lépést, a mennyiben arra kötelezi őket, hogy az említett rendeletet, miután az velők közöltetett, a két legközelebbi vasárnapon szószékből a nép előtt felolvassák. llv körülmények közt tehát múlhatatlanul szükséges, hogy egyes lelkészek s gyülekezeti elöljárók az egyház törvényes jogainak alapjáról le ne tántorodjanak, hanem híven megmaradjanak azon s kövessék ők is azon törvényes és egyedül helyes irányt, melyet eddig a szabadon nyilatkozhatott kerületek és megyék követtek. E célra nyújtanak némi tájékozást következő sorok : I. A lelkészeknek mindenekelőtt meg kell szabadulni azon tévelygéstől, mint ha az említett ministeri rendeletnek általuk, vagy helvettesök, vagy segédök által szószékben való felolvasása nem egyéb lenne annak puszta tudomásra való juttatásának így oly ártatlan lépésnél, melyet ők az egyház törvényes jogainak, saját hivatalos tisztüknek s lelkiismeretüknek sérelme nélkül könnyen megtehetnek ; mert ama rendeletnek akár eredetét és jogalapját, akár tartalmát és célját tekintsük, túl van minden kétségen, hogy annak felolvasása nem egyéb, mint az államkormány autonomiánk elleni törekvésének tettleges előmozdítása, oly tényleges lépés, mely nevezett rendeletet annak saját szavai szerint is tüstént életbelépteti. így kell felfogni ezen rendeletet, kihirdetésének mivoltát és horderejét a superintendenseknek, espereseknek s minden más egyházi hivatalnokoknak s e szerint már a lelkészek a nevezett rendeletet semmi szin alatt és seminiképen ki nem hirdethetik következő törvényes okokon : 1. A lelkészek nem polgári kormányrendeleteknek, hanem Isten igéjének hirdetői, egyedül ennek lehet helye a templom és szószék is. Ha fordultak is elő netalán egyes kivételes esetek; arra nézve ezek meg nem erőtleníthették a kitűzött átalános szabályt. A mi lelkészeink nem az államkormánynak, hanem az egyháznak tisztviselői; ha az állam bármit tudtokra akar adni a polgároknak, vannak neki erre számtalan saját organumai, melyeket e célra használhat. 2. Határozottan eltiltja a lelkészt nevezett rendelet kihirdetésétől örök állandóságának nevezett (perpetua duratura lex:) 1791. XXVI. t.-c. 4. §-nak első tétele, mely azt parancsolja, hogy az evangélikusok a vallásra tartozó dolgokban egyedül sa.ját egyházi elöljáróiktól függjenek; már pedig, hogy az egyházi szervezet csupán és egyedül vallásra tartozó dolog, túl van minden kétségen; részint azért, mert annak alapelveit egyenesen hitágazatok szabályozzák ; részint és általában azért, mert a bizonyos szervezet, vagy alkotmány s abban minden változástétel a szabad és nyilvános vallás gyakorlatában törvények által biztosított vallásos társadalomnak lényegesen fogalmához tartozik, elannyira, hogy a ki az egyháznak saját szervezete fölötti rendelkezési szabadságát tagadja: az tagadja egyszersmind magának a vallásos társadalomnak szabad létezhetési jogát is. Az is bizonyos e pontra nézve továbbá, hogy a polgári kormány-hatóságokat sem emberi, sem isteni törvények szerint a magyarországi evangélikusok egyházi felsőségének nevezni nem lehet. 3. Nem hirdetheti ki az említett rendeletet a lelkipásztor azért sem, mert őt ettől az érvényben s gyakorlatban levő egyházi törvények, kánonok határozottan eltiltják. Valamint ugyanis az idézett országos alaptörvény az evangélikusokat egyházi dolgokban egyedül saját felsőbbjeiktől teszi függőkké: úgy kánonaink is világosan megszabják, hogy a nem csupán egyes egyházat, de minden