Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

parlament és zsandárrend; templom és kaszárnya; polgári házasság papi áldással (!); felekezetnélküliség kötelező hittannal és templomi adóval; sérthetlen házassági intézmény papi, katonai nőtlenséggel és bordélyházzal; iskolák hittannal, magas tandíjjal*. Az olcsón terjesztett Naptár pláne ily cikket is nyújt: »A szabadvallás keletkezése Németországban* s ebben dicsőíti szerző azon »szabadgondolkodású* férfiakat, kiknek egyike már 1844-ben kimondta, hogy »nem a biblia, hanem a bennünk élő szellem az igazság, úgy a hitben is ez a legerősebb tényező«. Másika pedig 1846-ban kifejezést adott ily nézetnek: »Mi nem akarunk sem a bigottság, sem a közönyösség puszta formái szerint, mint más ezerek, továbbra egy egyházhoz sem tartozni, mert mi bensőleg attól elpártoltunk. Mi nem hiszszük az elzárt és kész, hanem egy előrehaladó s mindig tökélyesedő kinyilatkoztatását az igazságnak. Nekünk nem kell egy elzárt, egyházi felekezet, hanem egy szabad emberi társaság. Mi az észre bízzuk* stb. Aztán elmondja a cikk, hogy külországban mily sokan vannak, kik »szabadvallásúaknak nevezik magukat ... a nélkül, hogy az egyházból kiléptek volna (a mi természetesen nem helyes)«, de a mellett pl. Németországban és Ausztria német részeiben körülbelül 100 szabadvallású község áll fenn 40,000-nyi taggal. A felekezetnélküliek alapelveit is szemlélteti szemben a róm. kath. egyház hitnézeteivel. Lássuk ezekből is pár szemelvényt, elől a róm. kath., utána a »szabadvallásnak* által vallott felfogást ... »Az ima a hitvallásban fődolog; Istennél eredményre talál s ez az ő Eik&rcitcji ^, »Az ima haszontalan és káros. Ennek helyét inkább okos meggondolás, önbizalom és tetterő foglalja el« ... »A vallásban az észnek nem szabad mindenre kiterjeszkedni, itt hinni kell, ha mindjárt e hit kétesnek tűnne is fel«. »A vallásban, mint mindenben, mi az emberek által végeztetik, az én a döntő* ... »E földi élet csak előcsarnoka az örök életnek« stb. »Mi azt tudjuk, hogy az embernek egy, e földi élete van csak* ... »A földön az ember tökéletlen, csak az isteni kegyelem segíthet rajta*. »Az ember tökéletes lehet részben a természet ajándékai, részben saját ereje által*. A papokról ilyféléket olvashat ezekből alföldi földműves hitsorsosaink serege. Pl. a Népjólét a lengyel pap Stojalovszky letartóztatásán keseregve mondja róla, hogy bezzeg az >nem csapott fel népbolondítónak, mint kartársai, ő a nép embere maradt és felvilágosította a népet. Megtanította ismerni a földi pokol ördögeit*. A kispesti plébánost ugyanez a lap így biztatja: »Csak rajta ti népbolondítók, végezzétek vakondok-munkátokat, hisz ti veletek is fog olykor a nép végezni« és jól elbánik Veres József orosházi Ielkészszel, így szólván rá vonatkozólag: »a hol az egyik jelölt pap. a másik jelölt legyen a pokolbeli ördög, nekünk szociáldemokratáknak kötelességünk a papot megbuktatni, mivel az mindig roszszabb, mint más. Á népek tudatlansága a mi legnagyobb ellenségünk, a papok pedig a tudatlanság terjesztői és a felvilágosodás ellensége, tehát azoknak nem teret engedni, hanem őket a térről leszorítani kell. Különben is zsarnok kormány papok nélkül nem is létezhetne és azért, ki egy papot pártfogásába vesz — az a zsarnok kormány védelmezőjévé és a tudatlanság terjesztőjének fegyvertársává válik*. (Sic!) A Naptár Dósa Györgyről adott történelmi jellemrajzában azt mondja: »Ha olvassuk, hogy mily hősileg, mily óriási lelki erőre valló magatartással halt, meg, a leggyalázatosabb kínzások közt, úgy önkénytelenül is megerősül bennünk az a hit, hogy ilyen halált csak egy apostol szenvedhetett el, ki . . . mindenesetre elvből küzdött az elnyomó osztály ellen és meg volt benne az a meggyőződés, hogy a születési előjog, a vagyoni aránytalanság és a nem dolgozás nem lehet igazságos társadalom alapja*. A vagyoni egyenlőtlenség ellen küzdött, »így tehát valóságos előde volt mostani küzdőinknek. . . Ő bámulatos lelki erővel tűrte a kínos halált, mi pedig az ő példáján tanulva, kicsinylőleg fogadjuk az üldöztetést*. Ugvane cikkben űz gúnyt szerző ama keresztyéni felfogásból, hogy Isten akarata szerint vannak s lesznek gazdagok és szegények. Kigúnyolja azt, mint a melyre támaszkodva »keresztyén szeretetből* nyomják el a szegények millióit. A földmíves-munkásokat több helyen, erőteljesen buzdítják az iratok a munkásegyletekké szervezkedésre s a kongresszuson való képviseltetésükre. A »Népszabadság* azt tanácsolja, hogy *követeljék a munkások, miszerint bizonyos munka mellett bármely munkás — legyen az férfi, vagy nő; fiatal vagy idősebb, egyenlő munkadíjat kapjon. Pl. az aratásnál a marokvevő annyit, mint a kaszás, hogy így a gyermek és női munka korlátoltassék*. Mindenfelé meg kell nyerni »a munkásságot arra, hogy csak akkor vállaljon munkát, midőn annak megkezdésétől legfeljebb pár nap választja el« ; számon kell tartani mindenfelé, hogy »milyen a munkásfelesleg, melyet a munkaadók nem alkalmaznak*. A »Mit akarunk« c. választási irat, mely állítólag felettébb nagy számban terjedt el, azt mondja, követeljük, hogy »a mezei munkánál szokásban levő, természetbeni fizetést töröljék el és pénzfizetést helyébe. Az átaljas munkát szüntessék meg és napszámra dolgozzanak. Az átaljas munka teremtette meg a túlhosszú munkaidőt (a rendes 12 óra lennej és a bérlenyomást. — A mezei munkásoknál munkaközvetítés legyen, melyet a munkások maguk vezessenek*. »Követeljük a feles és harmados földeknél a robot (uzsora) megszüntetését *. »Követeljük a népoktatásnak állami kezelés alá vételét s teljes elkülönítését a felekezetektől ; felekezetnélküli népiskolák alakítását minden községben; a tankötelezettség végrehajtását azon szigorral, mely a sorozásnál, adóbehajtásnál szokásos . . . Ingyenes iskoláztatást az egész nép számára az iskoláztatás minden fokán s a vagyontalan tanköteleseknek az állam által tanszerekkel való ellátását * Sőt aztán azt is mondja ez irat: »Követeljük a 14 éven alóli gyermekek munkájának megtiltását, és a 14—18 évesek munkaidejének korlátozását 6 órára úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban. A követelések közt ott van aztán az általános választói jogra — 20 éven túli férfiak s nőkére — vonatkozó az általános sajtó- és korlátlan gyülekezési szabadságot, a toloncozás és cselédtörvény eltörlését illető követelmény. A munkaidő törvényes szabályozása stb. A kongresszus programmjában a védtörvényeknek a földmíves-munkásokra való kiterjesztése és új védtörvények alkotása iránti kívánalom is. »Ha mindenki dolgozni fog, nem lesznek paráználkodó gazdagok és éhenhaló nyomorultak«. »A socialdemokratapárt nem akarja, hogy hereemberek jól éljenek mások munkáján ... azt akarja, hogy mindenki dolgozzék, a ki bír s a munka gyümölcse azé legyen, a ki megteremtette*. Eszméi az egyedüliek, a melyek hivatva vannak, hogy megváltsák a dolgozó emberiséget^ Ezért volt az, hogy mikor Temerinben socialista