Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-19 / 38. szám

Brasiliában, az Antillákon és Indiában megkezdettek — ép annyira magasztalva ismerik az angoloknak és a skó­toknak Cromwell ideje óta e téren kifejtett energikus munkásságát — de különösen az 1795-ik évet tekintik olyannak, mint a melylyel a pogányok hittérítésének egy új és nagy korszaka kezdődik az angolok részéről. Min­denfelé elterjedt az a felületes vélekedés, hogy a refor­mátus népek csak azért folytatják a hittérítést, mert gyar­mataik vannak. Mi úgy véljük, ennek az oka épen a kál­vinista elv szent kiterjeszkedő erejében rejlik, abban az erőben, mely Istenországának egyéb téréin is mun­kás volt. 11. Csak egy téren látszanak a reformátusok hátra­maradottaknak és ez a liturgia tere. A liturgia lényegileg az érzelem és az ízlés dolga Az érzelmet és az ízlést pedig a különböző egyházak különböző módon fejlesztik. De azért individuális is. Ismertem sok spanyol unitáriust, a kik a high church (e rituális anglikán egyház) litaniái­nak átveléért lelkesültek. Viszont ismerek német katholi­kusokat, kiknek mindenekfelett az egyszerű református Isten­tisztelettetszik. Majd ismét reformátusokat ismerek, a kiknek tetszését az orosz egyház túlságosan szertartásos liturgiája nyerte meg. Úgy vélem, hogy a ki valamennyire meg­tudja a liturgikus imák értékét becsülni, annak el kell ismernie, hogy a zürichi (1525), a baseli (1529), genfi (1541), a londoni holland reformátusoké (1550). a kur­pfalci (1563), a weseli (1568), emdeni (1571), a hanaui (1573) régi református formulárék erő, bensőség, egysze­rűség és biblicitás tekintetében nem maradnak el a luthe­ránusokéi mögött.1 A Berlinben Grynaun Jánosnál 1740-ben megjelent »Liturgie des églises reformées francaises« dacára az imák hosszúságának — pl. a közönséges vasár­napi isteni tiszteletre szánt utóima 14 lapra terjed — a minden idők legjobb liturgikus imák gyűjteményei közé tartozik. Újabban Ebrard (Bef. Kirchenbuch. 1847.) Stier (Privatagende 1857.) és Goebel (1889) a mi református egyházunk liturgiái kincseit eredménynyel aknázták ki. Az új porosz agendában is a legszebb imák református eredetűek. Mindezt nem az összehasonlítás kedvéért hoz­tuk föl, hanem a kezdeményezés fölemlítése végett. És elég merészek vagyunk kimondani, hogy a puscismusból rekatholizálása után a protestáns Istentiszteletnek, a mely most Németországot is megragadta, a protestáns Isteni tisztelet visszaállításának megkezdődő új epochája a refor­mátus egyházból fog kiindulni, mely századok óta tapasz­talta, hogy az Istent »lélekben és igazságban* hogyan kell meghallgattatva imádni. 12. Végül a reformátusok nagy súlyt fektettek a tan tisztaságára is. Ez, nem csupán az antitriánitárius Servet Mihály elégettetéséből világlik ki, hanem abból a tényből is, hogy a hugenották a lelkészeket, presbytereket, diakó­nusokat, tanítókat, tanárokat, lektorokat, kántorokat a tiszta tan megtartására esküvel kötelezték. S nem lehet csodálni, hogy a reformátusoknak a lutheránusokkal való hit-vitáik­ban a hittan terén sok kezdeményezés a reformátusoktól eredt. Minden vitának elejét veendő arra utalok, hogy az első rendszeres hittan nem Luthernek valamelyik irata, nem is Melanchtonnak Loci communese volt, hanem Kál­vin institúciója. »Az első, a ki a keresztyén morált, mint önálló tudományt művelte, egy református, Danaeus Lam­bert volt (f 1536.)*. A hittant Schleiermacher helyezte újból biblia alapra, a kit Schweizer Sándor joggal sorol a református hittudósok közé. A reformátusok kezdették meg a rövid textusokról való prédikálást, ők alkalmazták 1 Ric.hter, die evgl. Kirchen ordnungen des XVI. Jahrhunderts II. Bd. 1846 először az igehirdetésében a művészi formákat. A keresz­tyén igazságok védelmében a hugenották mindig elől jártak. Egy református, Vignolles AJfonse, dolgozta ki legelőször a bibliai chronologiát. Egy református, Bochart írt először a bibliai természet históriát (1663.). Általában véve a reformátusok nagyobb terjedelemben művelték a bibliai studiumokat, mint a lutheránusok (Hagenbach, 175), miként Luther is többnyire a perikopák szerint prédikált, míg Kálvin az egész bibliából vette textusait. Ezért nem találom esetlegesnek, hogy a .szentíráster­jesztése a református egyházból indult ki. A református Angliában alakult meg legelőször (1804) a bibliaterjesztő társulat. »A szegények filléreiből milliók lettek és a biblia száznál több nyelven terjesztetik*. A bibliai tannak vallásos iratok (tractatusok) által való terjesztését is egy református angolnő Mare Johanna kezdette el (1799). Még sok egyebet is hozhatnék föl, de az elfogulat­lanoknak, azt hiszem ennyi is elég. Ezekből is meggyő­ződhetnek. hogy a régibb, az újabb és a legújabb időkben az Istenországának építésére való legáldásosabb kezdemé­nyezések a reformátusoktól indultak ki. Lic. dr. Tollin után németből Cs. L. BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése Kápolnás-Nyéken. Mióta az egyházi értekezletek eszméjét felvetették s megvalósítására felettes egyházi hatóságaink részéről határozott utasítást nyertünk, azóta vértesaljai egyház­megyénkben évről-évre megtartjuk ez összejöveteleket, melyekről az egyházi és vallásos élet megújítását várjuk, reméljük. Most két éve tartottuk az elsőt K.-Nyéken, az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg pár hónappal; a mult évben Sárbogánon és közvetlen a közgyűlés előtti napon tartott értekezletünket a millennáris ünneppel kötöt­tük össze és igen sikerültnek lehetett mondani. Az idén harmadízben gyülekeztünk össze ugyancsak a közgyűlé­sünket. megelőző napon, szeptember hó 6-án, szokott gyűlésező-helyünkön, Káp.-Nyéken, s habár a megjelentek száma után ítélve az érdeklődés hanyatlani látszik is ez összejövetelek iránt, az eredménynyel mindazáltal meg lehetünk elégedve, mert sok érdekes és tanulsagos eszme­cserére nyílt alkalmunk kivált az »internos« tartott előérte kezleten, mely mintegy a régi lelkészi értekezletekre emlékeztet; míg a tulajdonképeni, ünnepélyes jellegű s újabban »egyházi«-nak nevezett értekezlet szintén nem szűkölködött olyan mozzanatokban, melyek tanulságos és építő hatással voltak az értekezlet összes tagjaira. Bészt­vett ez értekezleten 15 lelkész és egy segédlelkész, 5 ref. tanító, több gyülekezet polgári rendű képviselője s néhány úri nő: lehettünk mintegy 40-en. Sokakat visszatartott a megjelenéstől, hogy épen ez időre esett a tatai had­gyakorlatra vezényelt roppant számú katonaságnak me­gyénk területén való táborzása és átvonulása; világi elnökünket, Sárközy Aurél, komáromi főispán urat pedig a tatai fogadtatás előkészületei foglalták el s azért nem 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom