Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-19 / 38. szám

vehetett részt sem az értekezleten, sem a másnapi közgyűlésen. Miután a 8-tól 10-óráig tartott előértekezleten néhány fontos ügyet alaposan és bizalmas körben megvitattunk, bevonultunk a templomba s elénekeltünk az »Im bejöttünk nagy őrömmel« kezdetű énekünket. Erre Urházy Lajos lovasberénvi lelkésztársunk imádkozott röviden, szépen és buzgón. Majd Koncz Imre esperesünk, az értekezlet egyházi elnöke, emelve fel csengő hangját, szólván a megjelentekhez, a mint következik: Mélyen tisztelt Egyházi értekezlet.! Aggodalom és remény voltak kiserőim, midőn ezen harmadik egyházi értekezletünk megtartására elindultam. Aggodalomra okot adott saját tapasztalatom. Vissza tekintettem a három éves múltra, nemcsak ezen mi egyházmegyénk, hanem egyházkerületünk értekezleteinek is három éves múltjára. Figyelemmel kisértem e testvéregyházkerületek és egyházmegyék értekezleteit. Figyelemmel kisértem az egyházi sajtó nyilatkozatait. Találtam okot az aggodalomra. Egyházmegyénk, egyházkerületűnk értekezletein, nem találtuk a nagy tömeg megjelentését. A többi egyházkerületek, egyházmegyék értekezletein, sőt a sajtóban, igen gyakori volt a panasz, a buzgóság, az áldozatkészség hiánya felett. A sajtó több ízben felmutat egyes külföldi nagyszerű jótékonysági intézeteket, s ezekkel hasonlítja egybe prot. anyaszentegyházunk intézeteit s feljajdulva sóhajt: hol vagyunk mi, magyarországi protestánsok ezekhez?! Ha azonban a magyar prot. egyház életét, múltját, küzdelmeit, fejlődését, mai állását részrehajlatlanul áttekintjük: aggodalmunk, legalább az én aggodalmam, teljesen elenyészik; azt remény, egy szebb jövő reménye válthatja fel. Már maga az, hogy ezen szép haza földjén negyedfél millió prot. él, azon erős küzdelmek után, melyeken ennek keresztül kellett mennie; a vallásos buzgóságnak, az áldozatkészségnek oly nagyszerű példáját mutatja fel, melyhez hasonlót nem sok nemzet tud felmutatni. Hát az nem áldozatkészség szüleménye-e, hogy ezen hazában ma több mint két ezer temlomban imádják a nagy Istent reform, testvéreink ? Nem áldozatkészség, a magyar reformátusság áldozatkészsége emelte-e ezen templomokat? Ezen templomok mellé nem ugyanazon nép buzgósága emelte-e a közel két annyi népiskolákat? És pedig emelte akkor, midőn az állam épen semmi gondot nem fordított a népnevelésre és állami törvény nemcsak nem kötelezte, de még akadályokat gördített elibe. Hát felsőbb iskoláinkat — melyeket abban az időben gimnáziumoknak, kollégiumoknak neveztek — említsem-e? Több mint száz gimnáziuma volt a magyar reform, anyaszentegyháznak. Ezek közül mint kisebb halmok közül a magas bérez, ügy emelkednek ki a sárospataki, debreceni, pápai kollégiumok. Ha pedig az újabb kor buzgóságának, áldozatkészségének szüleményeit tekintem; öröm szállja meg keblemet s nem is vagyok képes felsorolni azoknak nagy számait. Hazánk székes-fővárosában nem látjuk-e egymásután emelkedni díszes templomainkat, szépen virágzó theol. akadémiánkat, a Lónyai-utcán középiskolánk díszes palotáját, protestáns árvaházunkat és igen sok szépen fejlődő közmívelődési, jótékonysági egyesületeinket. Nincsenek-e ezen intézeteknek tekintélyes alapítványaik, nagy kiterjedésű fekvő birtokaik? A vidéken a nagy-kőrösi régi középiskola mellett nem emelkedett e az újabb időben tanítóképezde. A kecskeméti közép iskola mellett az újabb időben nem emelkedett-e jogakadémia. A halasi középiskola mellett a leánynevelő intézet. Ez utóbbihoz hasonló leánynevelő intézettel dicsekedhetnek Szatmár, Debrecen, Miskolc, Pápa, N.-Várad. A kolozsvári fakultás alakulása nem a ref. anyaszentegyház buzgóságának gyümölcse-e? Ezek mellett nem látnánk-e meg, nem ismernénk-e el nagyszerű áldozatnak; a több, sok világiak, százezrekre menő áldozatai mellett, a szerény helyzetben élt kálvinista papoknak a kunszentmiklósi, csurgói iskolákra, debreceni fakultásra, budapesti leánynevelő intézet alapjára kelt ezreit. Nem látnánk-e meg miként hordja egybe épen napjainkban a kálvinista papság a maga filléreit, hogy megalapítsa az egyetemes- országos reform, özvegyárva intézetet, hogy ez által azt a sok bús sóhajt, mely eddig emelkedett a lelkész családfők és családtagok kebléből, átváltoztatta reményekké, örömökké. De nem hagyhatom ki az áldozatkészség keretéből az összes reform, népet, mely a maga évenkinti adományaiból megalapította és fentartja a százezereket képviselő közalapot. Ágostai testvéreinknél ugyan ilyen és ezekhez hasonló áldozatokat szemlélhetünk. Ezeket látva, szemlélve, az én aggodalmam ezen a téren eloszlik. És én mélyen fisztelt értekezlet, nem engedem egyetemes reform, anyaszentegyházunkra reá sütni azon homály foltot, hogy itt a buzgóság kihalt, az áldozatkészség elenyészett. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy most már babérainkon tétlenül, csendesen pihenhetünk, sőt inkább ' azt, hogy haladjunk tovább a buzgóságban, az áldozatkészségben. Harcoljunk azok sorában, kik a meglevő, vagy a haladó kor kívánalmai szerint újakat teremtő jótékonysági intézeteket ápolják. De ha ezen a téren oszlik, fenmarad egy másik téren aggodalmam. Látjuk itt és ott, hogy a felekezetnélküli törvény következtében tömegesen hagyják el hitöket híveink is, de a többi felekezetek hívei is. Az országos statisztikai hivatal kimutatása után, meggyőződhetünk arról, hogy a vegyes házasságok, anyaszentegyházunkra kedvezőtlen eredményt mutatnak fel. Ezeket és az ezekhez hasonló kórtüneteket, azoknak romboló pusztításait, tétlenül néznünk nem lehet, nem szabad. Hogy ezek elibe gátat rakni képesek leszünk, hogy a buzgóságban, áldozat készségben haladni fogunk, ez a reményem; és ezzel az édes reménynyel nyitom meg mostani értekezletünket. Éljenzés hangzott fel ez elnöki megnyitó beszédre, melyet nyomon követett Lévay Lajos titkári jelentése, mely beszámolt az eddig tartott két értekezletről, különösen a tavalyi, szépen sikerült millennáris ünnepről, s a > szeretet-persely* bevételei s kiadásairól. Ezután ugyancsak a titkár szabad előadásbanterjeszté elő az előértekezlet megállapodását és javaslatait, a melyeket egy-két hozzászólás után az értekezlet is elfogadott. Vagyis inkább kimondatott, hogy a vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete három értekezleti körre oszlik fel, u. m. alsó-vidéki vaál-vidéki és felső-vidéki körökre, a két elsőhöz 12, illetőleg 13 egyház, az utóbbihoz kilenc egyház osztatván be Mindegyik kör kebeléből elnököt és jegyzőt választ, évenként legalább egyszer összejövetelt tart; rendes tag-