Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-19 / 38. szám

elvivésére elég buzgóságot adott. De szükséges azoknak tisztességes ellátásáról is gondoskodni.1 A zsinat 1660-ban Chaillon Ferenc kandidatust bocsátotta ki Tabago szigetére, és hálákat adott Istennek, hogy ajtót nyitott az ő evangéliumának olyan helyen, a hol gazdag aratást lehet várni, a kiválasztott örömmel fogadja az elhívást és a haerlemi zsinaton fog kézrátétel által ordináltatni. Ezután testvéries kézfogással felhatalmaztatik, hogy abban a gyarmatban presbyteriumot alakítson, mely ettől a zsinattól (egyházkerület) fog függeni. Ezzel Istennek védő és oltalmazó kegyelmébe ajánltatik. És leköteleztetik, egyházi rendtartásunk elfogadására és egyházának állapotáról való évenként való jelentéstételre.2 Mint látjuk, a reformátusoknál a misszió ügye az egyház, különösképen pedig a presbyteriumok és a zsinatok ügye. Nem is volt áldatlan ez a munka. Már 1661-ben Chaillon jelenti a zsinatnak, hogy egészséges és megkezdette Istenországának terjesztését azok között, kik a hálái árnyékában ülnek. A megelégedéséről értesítette őt és továbbra is leveleztek egymással. A haagai zsinat (egyházkerület) 1665-ben levelet kapott a tabagoi egyház vezetőitől, hogy Chaillont hagyják náluk tovább is lelkészül, mert a segédje csak Hamm nyelven tud prédikálni és készeknek nyilatkoztak a fizetése felének elvállalására, ha a másik felét a patronusok megadják.3 A zsinat közölte a levelet a patronusokkal. De ügy látszik, e terv dugába dőlt. Chaillon vágyott haza jönni és az orbeck-i lelkészi állást (Haute Normandiában) el is fogadta. Helyére a flessingeni zsinat 1668-ban Mouche párisi ügyvédet bocsátotta ki, pour precher l'evangile parmi les infidels (pogányok) de l'Amérique.4 A hollandusok nemsokára még egy más vidéken is elkezdették a hittérítést. Ez a hely la Berbice volt Guyanában. E gyarmat patrónusai la Laine kandidatust kérték. A nvmvegiui zsinat 1670. évi ápril hóban megdicséri a pátronusokat buzgalmukért és la Laine-t, hogy késznek nyilatkozott Istenországát terjeszteni a pogányok között. Meghagyja a lcvdeni egyházkörnek, hogy a nevezett kandidátust vizsgálja meg és ordinálja.5

A zierice-i zsinat pedig 1670. augusztus havában instructiókkal látta el la Lainet és kötelességévé tette, hogy időnként önmagáról és működéséről jelentést tegyen, végül fölhatalmazta, ha ott alkalmas egyéneket talál, belőlök presbyteriumot és diakonátust, egy consistoriumot alakítson.0

Chaillonnak is vissza kellett mennie Tabagóra. A ter-goude-i zsinat újból kötelességévé tette Chaillon és la Laine lelkészeknek, hogy a tabagói és berbicei egyházak állapotáról időnként jelentést tegyenek. A zsinat elnökének pedig, hogy őket a szükséges kátékkal, imakönyvekkel ellássa.7 La Laine azonban nem engedelmeskedett. A haarlemi zsinat megintette, hogy kötelességét teljesítse és az Urnák munkáját nagyobb gonddal és figyelemmel folytassa. Chaillont, ellenben ugyan azon a napon (1671. szept.) megdicsérte a zsinat. Az egyház iránt való buzgóságát és szeretetét elismeréssel emelte ki. Es mivel az utolsó két évben igen csekély volt a jövedelme, bizonyos összeget szavazott meg neki Mouche párisi ügyvédnek a leideni két egyház által kezelt adományából.8 1 U. o. 552. 1. 3. §. 2 U. o. 575. 1. 2. §. 3 U. o. 577. 1. 16. §. 4 Ü. o. 585. 1. 3. §. 5 U. o. 665. 1 10. §. 6 U. o. 704. 1. 7. §. 7 U. o. 712. 1. 6. §. 8 U. o. 719 1. 6. 8. E közben Chaillont Surinamba hívták meg (1672). Utódjául Lambert Sámuelt küldötték Tabagora la Laine Károlyt pedig a berbicei egyház jelentése alapján a holland egyház szolgálatából elbocsátották. Útiköltségül nyolc aranyat küldött neki. Chaillon 1674-ben küldött jelentést surinami egyházától a rotterdami zsinatnak, a mely az Isten áldását kérte munkájára.1 Természetesen, a református zsinatok is sok nehézséggel állították elő a hittérítők számára való költséget, mint később a misszió-társulatok. 1676 szeptemberben a haagi zsinat elnöke jelenti, hogy Pryce angol lelkész, a ki mint kormányzó a holland Guyanából Amerikába szándékozik menni, írja, miszerint úgy látszik, az evangélium, áthatotta immár a pogány világot; és reményli, hogy a zsinat egy ily dicső vállalatot támogatni fog s a kiküldött lelkészek számára egy alapot (!) fog teremteni.2

De addig is ki kell egy lelkészt Guyanába küldeni az evangéliumnak a szegény vadak között való hirdetésére.3

Nem lehet eddig várni, míg a szükséges pénz összejő, mert a szegény pogányok nyomorúsága sürgető. 1678. ápril. havában az Amsterdamban ülésező zsinat levelet kapott Chaillon lelkésztől, melyben azt kéri, hogy a berbicei és a cannoy-i (Surinamban) lévő gyarmatok pátronusainál egy francia nyelvű lelkészi állás felállítását eszközöljék ki, mivel e gyarmatok lakói nem lehetnek az Isten igéjének vigaszta lása nélkül (la consolation du ministére de la paroie de Dieux), a miért is azok, ha segélyt egyátalán nem kapnának a saját költségükön fognak egy lelkészt tartani (s'offrent d'entretenir leur pasteur a leurs dépens). A zsinat tehát egy oly egyént keres, qui aura le courage d'embrasser cette vocation.4

Az 1678. év szeptember havában Flessingenben ülésező zsinat ismét kapott egy levelet Chaillontól, melyben az egyrészről a két gyarmat lakosai lelkigondozásának sürgető szükségességét hangoztatja, másrészről pedig felemlíti saját nyomorát is, fizetését nem kapja, hátralékban maradt fizetése 800 frtra rug. A zsinat erre elhatározta, hogy a legelső hajóval »tisztesseges« összeget küld a számára. De mivel egy más lelkészt is kell oda küldeni, azért ennek a fizetéséről magok a gyarmatosok gondoskodjanak. Egy bizottságot is neveztek ki, a mely Chaillon fizetését folyóvá teendette.5

Végre a naardeni zsinat 1680-ban constatálta, hogy Chaillon, a nyugták szerint összes hátralékos fizetését megkapta.6

Két év múlva Surinamban Albus Péter franciaországi lelkész hívatott meg. A zsinat pedig Bombayba egy hollandus iskola-tanítót küldött.7 A reformátusok eme kezdeményezéseit, a Dél- és Közép-Amerikában valamint az Indiában kifejtett hittéritői működésüket, a missziótörténet ismert kézi könyve (Calw, 1844) egy szóval sem említi; Hoffmann jeles, hat kötetes missziótörténete sem említi föl, sőt még Burchardt-Grundemann négy kötetes kitűnő misszions bibliothékája sem (Bielefeld, 1880). Talán majd a szorgalmas Comissior pour I'histoire des églises wallonnes hírneves Bulletinjeiben fölelevenítendi du Four, Chaillon, Pryce, la Laine és több más, a hollandus gyarmatokba kiküldött református lelkészek hittérítői működésének emlékét. A mennyire ismeretlen még a missziók historikusai előtt is, azok a hittérítői kísérletek, melyeket Calvin és Coligny 1555-ben Brasiliában, a hollandusok pedig 1633-ban 1 ü. o. 743. 1. 13 §. 2 U. o. 760. 1. 20. §. 3 U. o. 764. 1. 16. §. 4 U. o. 771. 1. 11. §. 5 U. o. 775. 1. 17 §. 6 U. o. 790 I. 14. §• 7 U. o. 33, 792, 813. I. 4.