Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

elutasíttatni vagy a többiekkel együtt helyesbíttetni. A gyűlés legnagyobb részét az ügyes-bajos dolgok, a tanügyi választmány, a lelkészértekezlet jegyzőkönyveinek tárgyalása képezték. Közben két új tanító is felesküdött. Délben az egyház által adott ebéden jelentünk meg, ahol vége-hossza nem volt a szebbnél-szebb pohárköszöntőknek. Délután bírósági ügyek tárgyaltattak. Ezután a közgyűlés berekesztetett. Péter Mihály. ISKOLA. Budapesti theologiai akadémiánkon augusztus 30-án pótló vizsgálat tartatott, mely alkalommal hét harmadéves a negyedik évre promoveáltatott, kettő pedig osztályismétlésre utasíttatott. Ugyanez a hét papnövendék szeptember 1—3-dik napjain N.-Kőrösön az egyházkerületi vizsgáló bizottság előtt tanítóképességi vizsgálatot tett, még pedig kettő jeles, kettő jó és három elégséges eredménynyel. Szeptember 6-án theologiai alapvizsgálat tartatott, melyet egy jeles, egy jó és két papnövendék elégséges eredménynyel tett le. Szeptember 8-án az új iskolai év megnyitása ment végbe, mely alkalommal Szász Károly püspök úr nagyhatású beszédet tartott, keresztyén hitbuzgóságra, erkölcsi tisztaságra és a tanulásban ernyedetlen szorgalomra buzdítván a theologiai ifjúságot. Az intézetbe felvétetett két végzett, hét negyedéves, négy harmadéves, öt másodéves és 12 első éves, összesen 30, illetve 28 papnövendék. A jelentkezők száma 35 volt. Ezeken kívül bentlakásra jelentkezett 27 egyetemi és műegyetemi hallgató, kiket azonban négy kivételével hely nem léte miatt el kellett utasítani. Bizony nagy áldás volna, ha Budapesten egy nagyobb szabású >Református« vagy »Protestáns internátus«-t szervezne a protestáns közönség áldozatkészsége! Budapesti országos árvaházunkról meleg hangon írott rokonszenves ismertető cikk jelent meg a »Néptanítók Lapja» f. évi 33. számában György Aladárnak, a tanügyi irodalom e kiváló munkásának szakavatott tollából. »Ez az árvaház, mondja cikkíró, mai napig az egyetlen nagyobb oly intézetünk, hol fiúk és lányok együtt neveltetnek s így nevelésük sokkal családiasabb jellegű, mint más intézeteinkben. Ez volt az első népiskola hazánkban, mely a slöjdöt, a kézi ügyességre nevelő új módszert 1893-ban meghonosította és azóta folyvást gyakorolja. Az intézet iskolája felszerelés és vezetés tekintetben minden méltányos kívánalmaknak megfelel, de nemcsak tanítanak itt, hanem nevelnek is; igyekeznek minden tekintetben elfeledtetni a szegény gyermekekkel szomorú sorsukat, fejleszteni bennük a kedélyt és az idealismust. Kirándulások, társasjátékok napirenden vannak és a nagy szünidő egyrészét hegyek között, szabadban töltik«. »A prot. orsz. árvaház fényes követésre méltó példa. Miért, szomorúan kérdjük, miért nincs minden megyében és minden nagyobb városban legalább egy ily intézet?* Köszönet és elismerés ez illetékes helyről jött méltánylásért, melyet árvaházunk valóban meg is érdemel. Budapesti ref. főgimnáziumunkban f. hó 6-án volt az évmegnyitó ünnepély, melyet a szokottnál is ünnepélyesebbé tett az új igazgató és két új tanár eskütétele. Az ünnepély, mely a tanuló ifjúság és szülők részvételével a templomban folyt le, a »Jövel Szentlélek* éneklésével kezdődött, mely után Laky Dániel főgimn. tanár tartott szép alkalmi imádságot. Ennek végeztével Szász Károly püspök úr Petri Elek presbiter előolvasása mellett először Molnár Sándor új igazgatóval, azután Bélteky Albert és Prazsinszky Pál új tanárokkal tétette le a hivatali esküt. Eskütétel után Szász Károly püspök úr kitűnő megnyitó beszédet tartott, melyben az ifjúságot kúlörösen arra intette, hogy az iskolai tantárgyak között ne válogassanak, hanem mindenik tárgyat egyenlő szorgalommal tanulják. Majd Molnár Sándor új igazgató mondott rövid programmbeszédet, melyben főleg azt hangsúlyozta, hogy úgy a tanításban, mint főként a nevelésben az iskola egyházi s közelebbről református jellegét megőrizni egyik főfeladatának ismeri; a tanároktól és az elöljáróságtól pedig támogatást kért nehéz munkájában. A főgimnázium az idén is nagyon népes: közel 600 tanuló iratkozott be a nyolc osztályba, melyek közül a négy alsó mellett párhuzamos osztályok is vannak. GYÁSZ ROVAT. f Kelecsényi László földbirtokos és nyugalmazott uradalmi főmérnök a vukovári ref. egyház főgondnoka, munkás és közhasznú életének 78-ik esztendejében aug. 26-án elhunyt. Temetése augusztus 28-án, d. u. 5 órakor ment végbe Vukovár város és környékének nagy számban megjelent közönsége részvételével. Koporsójánál három nyelven hangzott az evangélium vigasztalása és megsirattuk őt mind a három nyelven a közrészvét és közveszteség érzetének egyenlő fájdalmával, vallási- és nemzetiségi különbség nélkül. Megható nyilvánulása volt a köztiszteletnek és általános szeretetnek ez a ritka, csaknem páratlan jelenség, midőn az összesereglett horvát-, német-és magyar közönségnek mind előkelősége, mind közrendű osztályai oly megindulással siratták meg az elhunyt nagyérdemű férfiút, miszerint nem lehetett volna megítélni, vájjon melyik vallásfelekezet és melyik nemzetiség halottja a megboldogult. A szeretet mindenhatóságát láttuk itt megnyilatkozva, mely minden érdeken és tekinteten oly diadalmasan felülemelkedik. Koporsója fölött Vásárhelyi Zsigmond új-bánovcei és Keck Zsigmond cservenkai lelkészek mondottak hatásos imát és beszédet, magyar- és németnyelven. A sírnál pedig Kulifay Elek tordincei lelkész tartott nagyhatású búcsúbeszédet, horvát nyelven. A szentlászlói egyházból jött földművelők énekkara pedig szépen előadott gyászénekeivel emelte a szomorú szertartás díszét és ünnepélyes jellemét. A család által kiadott gyászjelentés következő: » Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük igen szeretett édes jó atyánk és nagy atyánk Kelecsényi László nyugalmazott uradalmi főmérnök és földbirtokos úrnak f. évi augusztus hó 26-án délután 6 órakor, rövid betegség után, életének 78 évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. évi aug. 28-án délután 5 órakor fognak az ev. ref. egyházi szertartás